Még 1993. március 20-án a chicagói jogi egyetem professzora, Francis Boyle, a bosnyák fél nevében vádemelési kérelmet nyújtott be, melyben a genfi konvenció és az emberi jogok megsértésével, etnikai tisztogatással, gyilkossággal, erőszakkal, boszniai városok bombázásával, az ország belügyeiben való beavatkozással vádolja.

Jugoszlávia kétségbe vonta a bíróság kompetenciáját, de a vádirat ügye Szarajevóban sem volt egyszerű, a kollektív államelnökség szerb tagja az alkotmánybírósághoz is fordult annak megállapítására, hogy Bosznia beadhat-e egyáltalán keresetet Szerbia ellen.

Sakib Softics, Bosznia képviselője elmondta, hogy a nemzetközi norma szerinti kártérítést követelnek, de számukra elsősorban nem a pénz a lényeg, hanem az erkölcsi. Szerbiai jogászok párhuzamot vonnak Szerbia és Montenegró NATO ellen benyújtott keresete és a jelenlegi ügy között. Előbbit a nemzetközi bíróság elutasította azzal, hogy nem kompetens az ügyben, mert a bombázások idején, 1999-ben Jugoszlávia nem volt az ENSZ tagja. A miniszter szerint a "jog megcsúfolása" lenne, ha egy bíróság különböző ítéleteket hozna hasonló ügyekben, mert ennek logikájára szerintük Bosznia sem vádolhat meg egy országot, amely 2000-ben lett a világszervezet tagja olyan tettekért, amiket 1993-ban követtek el. Dr. Váradi Tibor, Jugoszlávia korábbi jogi képviselője egy korábbi nyilatkozatában azt hangsúlyozta, hogy az ország csak 2001 júniusában csatlakozott a népirtás elleni konvencióhoz, így nem vonható felelősségre.

Bosnyák áldozatok hozzátartozói tüntetnek a bíróság hágai palotája elõtt