Róluk azt feltételezik, hogy részük volt a múlt pénteki, kudarcot vallott terrorakcióban. Egy hatodik embert letartóztattak. Akkor nagyon kevésen múlott, hogy sikeres öngyilkos merényletet hajtsanak végre a világ legnagyobb kőolaj-finomítója ellen Abkaikban. A biztonsági erők két jármű után nyomoztak, melyeket a létesítmény biztonsági kamerái rögzítettek, s így jutottak el a főváros egyik legújabb, elegáns lakónegyedének, az al-Hamrának egyik villájához. Ugyanezt a villát lokalizálta egy másik nyomozás, melynek kiindulópontja a világháló monitorozása volt. A hét végén ugyanis felkerült egy honlapra egy nyilatkozat, melyben az abkaiki merényletkísérletért az al-Kaida szaúdi szárnya vállalta magára a felelősséget.

Pénteken egyébként két autó robbant fel az abkaiki finomító egyik külső kapuja előtt, miután a biztonsági erők gyakorlatilag szitává lőtték azokat. Az autók egyébként a szaúdi állami olajvállalat, az Aramco feliratait viselték, ennek ellenére talány, hogyan juthattak ilyen közel a létesítményhez. A támadók túljutottak az első ellenőrző ponton, s a másodiknál bonyolódtak tűzharcba. Ekkor a finomítótól még valójában másfél kilométerre voltak. A robbanásban végül meghalt négy támadó és két biztonsági ember, ketten megsérültek. Tegnapi hír szerint utóbbiak is meghaltak. Könnyebben megsebesült a finomító nyolc dolgozója. Egyelőre tartja magát a feltételezés, hogy a biztonsági személyzetben is kellett lenniük együttműködő embereknek. Egy szaúdi szakértő szerint az olajlétesítményeket jobban védik az országban, mint a királyi palotákat. Szaúd-Arábia 1,55 milliárd dollárt költ évente erre a célra. Abkaik egy CIA-hivatalnok, Robert Baer az Atlantic Monthly folyóiratban közölt korábbi tanulmánya szerint a legsebezhetőbb pontja az egész szaúdi olajipari rendszernek.

Szaúd-Arábia főképp síiták által lakott, úgynevezett Keleti Tartományában található az óriás Ghavar mező, melynek olaját Abkaikban dolgozzák fel, s juttatják el innen Rasz Tanura termináljára, amely a világ legnagyobb tengeri olajtöltő állomása, valamint Dzsuajmába. Ugyancsak juttatnak el innen olajat a Vörös-tenger termináljaira. Abkaikot naponta 5-7 millió hordó olaj hagyja el, s az említett CIA-elemző, Baer számítása szerint ez egy sikeres terrorakcióval egymillióra is mérsékelhető. Ez pedig azt jelentené, hogy az Egyesült Államok napi igényének harmadával csökkenne a kibocsátás. A térség első olajlétesítményeit 1940-ben építették. Az azóta létesült városkának ma 1950 lakója van, döntő részben külföldiek, főképp amerikaiak.

Nem véletlen, hogy amikor az első hírek megjelentek pénteken a támadásról, azonnal két dollárt ugrott a hordónkénti olajár. Azóta a szaúdi kormány közölte, hogy a támadás nem befolyásolta sem az olaj-, sem a gázkibocsátást. Tegnap az olajár nagyjából egy dollárral mérséklődött. Mindenesetre a korábban csak elméletileg felvetett kérdés, a szaúdi olajlétesítmények biztonsági kockázata, valódi tényezővé kezd válni. Oszama bin Laden, az al-Kaida vezetője egy évvel ezelőtt beszélt először a szaúdi olajipar megtámadásának szükségességéről. A militánsok szempontjából az abkaiki létesítmény a titka az al-Szaúd család túlélésének, s erős az az elképzelés, hogy a Nyugat-barát dinasztia megszüntethető lenne az olajipar lerombolásával.

A szervezet borzasztóan sokat vesztett népszerűségéből, amikor egy korábbi támadás során főképp arabokat és muzulmánokat öltek meg. Az abkaiki támadás esetén is nyilvánvaló, hogy elsősorban a hazai gazdaságot célozták meg, s nem az amerikaiakat vagy egyéb "ellenségeket". Elemzők szerint azonban nagyon nehéz felmérni, hogy milyen mély az al-Kaidának a politikusok és a média által említett elszigeteltsége. Az országban nincsenek közvélemény-kutatások, nincsenek pártok, így nem kiélezett helyzetekben nehéz megítélni a köz véleményét.