Akiknek a fal adja a másikat
A Lágymányosi híd budai hídfőjénél jobb helyet nem is találni annak szemléltetésére, milyen környezetben született meg a graffiti. Ott minden éltető eleme megtalálható: nagy forgalom, zaj, büdös, és persze a szürke betonfalak. Schmidt Sebestyén egy darabig szótlanul nézegeti a falon látható mágikusan érthetetlen krikszkrakszokat. Nekem teljesen egyformának hatnak, szerinte azonban a középső két nagy rajzot két külön, rivális graffitis csapat alkotta. Hogy riválisok, azt az eltérő színhasználat mutatja. A többi jóval egyszerűbb, igénytelen firka, három-vagy négy csoport munkája.
Schmidt Sebestyén, a graffiti eltávolítással hat éve foglalkozó Reinland Kft. alapítója és ügyvezető igazgatója. Személyes pályája a fali alkotások kacskaringóira emlékeztet: eredetileg ugyanis éppen művészetszervező-német szakon végzett az egyetemen. Mivel tanárként nem kapott állást, jobb híján egy építőipari cégénél kezdett dolgozni. Egy német nyelvű katalógusban látott először egy új típusú graffitit eltávolító berendezést.
- Az esetek többségében magánszemély vagy a műemlékvédelem a megrendelő. A MÁV-nak, a BKV-nak erre nincs pénze, a bankokat, a bevásárlóközpontokat nem igazán érdekli, ha összefirkálják a falaikat. Kivétel csak az az eset, ha a külföldi tulajdonosok vagy felső vezetők jönnek látogatóba. Nemrégiben például, amikor az egyik külvárosi plázába várták a lánc külföldi nagyvezérét, az ügybuzgó hazai vállalatvezetés több száz méteres új, ragyogóan fehér falat húzott fel a főbejárattal szembe a parkolóhoz. Ha a nagyfőnököt nem is, a város graffiticsoportjait sikerült lázba hozniuk. Másnap reggelre a teljes felületet alkotásaik díszítették.
Schmidt Sebestyén néhány csoportot már rajzairól ismer, és módszereiket is kitapasztalta. Szerinte az építőiparban jó néhány brigádvezető csak álmodozik olyan munkamorálról, mint ami ezeket a csapatokat jellemzi.
- A nagy, látványos rajzokat készítő csoportok általában 3-5 főből állnak, és munkamegosztásban dolgoznak. Egy mindig ügyel, a többiek az előzetes skicc alapján dolgoznak: mindenki két spray-vel "kannával" dolgozik egyszerre. Háromból ketten csak egy-egy színt visznek fel, a harmadik húzza ki a kontúrokat, méghozzá villámgyorsan. Csak érzékeltetésül: az egyik háromfős csapatnak a kelenföldi pályaudvaron mindössze egy órájába tellett kipingálni egy huszonöt kocsiból álló szerelvényt. Ráadásul mindezt vaksötétben. Óbudán egy házmester szorgalmasan jelentgette fel az önkormányzatnál a "fújós" galeriket. Egy szép napon tizenöt percre lement a közértbe vásárolni és mire visszaért, már egy nyolc négyzetméteres finoman cizellált műremek fogadta a falon. Szinte még gőzölgött az oldószertől, és természetesen pontosan az ablaka alatt.
Arra a kérdésre, nem éri-e meg a cégnek néhány házi graffitist alkalmazni, Schmidt mosolyogva legyint. Budapesten rajtuk mindössze 3-4 cég foglalkozik a kéretlen műalkotások eltüntetésével, munka pedig temérdek. A cég "ügyfélköre" a választások közeledtével is folyamatosan bővül. Az európai parlamenti választások napján csak egyetlen kerületben mintegy 180 kilométeren keresztül haladtak annak a csoportnak a nyomában, amelynek a tagjai a választóhelységekhez vezető utat fújták tele az egyik pártot ócsároló jelmondatokkal. Amint az egyik helyről eltüntették a feliratokat, már a másiktól hívták őket.
Ez egyébként a "civil" graffitisekre is jellemző. Schmidt Sebestyén szerint ha egyszer a házfalon már megjelenik egy kis firkantás, érdemes olyan gyorsan eltüntetni amilyen gyorsan csak lehet, olyankor ugyanis a többi csoport is szükségét érzi, hogy jelezze: ez az ő területe is. Kivétel csak a nagy felületű, már-már művészi kivitelű alkotások jelentik, egymás munkáit ugyanis többnyire tiszteletben tartják.
Nemrégiben egy budai magánház tulajdonosa hívta Schmidtéket, mivel reggelre valaki átfestette a garázsbejáratát. Egy nagy monogram volt látható, előtérben egy indulni készülő motorossal. Schmidt szerint olyan jól sikerült alkotás volt, hogy inkább meggyőzte a tulajt: jobban jár ha a garázsajtón hagyja, mert a következő csapat ennél sokkal pocsékabb kivitelű rajzot hagy hátra. Ilyen azonban csak egyszer volt, bár akadt még rajz, ami Schmidt Sebestyénnek tetszett, azonban első a kötelesség: nem volt nekik kegyelem.
- Amikor eltüntetjük az ifjú művészek alkotásait a házfalakról vagy a műemlékekről, néha odajönnek, és bekiabálnak kocsiablakon, vagy leállnak vitatkozni. Egy kis anyázás előfordul, de nagyobb problémánk még sohasem adódott velük. Az egyik önmegvalósító grafittis - húsz év körüli gimnazista srác - miután a majdhogynem monumentális méretű művét eltüntettük, még aznap este felhívott telefonon. Nagyon le volt törve. Később személyesen is találkoztunk, és egy jó órát beszélgettünk az egyik kocsmában. A végére azt hiszem, megértettem valamit az ő világából, abból, miért csinálja, ő pedig azt, hogy nekünk ez csak meló. És, hogy a közterületen kirakott munkái a jövőben sem lesznek hosszú életűek.
