Az Operabál szervezőinek nemcsak Alain Delon helyettesítésének problémájával és Kiszel Tünde lesből felbuzgó szeretetrohamaival kellett megküzdeniük, de azzal a kellemetlenséggel is, amelyet az esemény idején, az Operaházzal átellenben demonstrálók okoztak a vendégeknek. A télvégi estén, talán a fagyos, nyálkás időjárás miatt, csak úgy ötvenen gyűltek össze a Benneálló Ellenállók elnevezésű társaság, valamint az ATTAC Magyarország Egyesület szervezésében, hogy "kiröhögjék korunk öntelt burzsoáit", valamint a bálozók tudtára adják: nálunk is egyre nő a társadalmi egyenlőtlenség, márpedig ez nincs így jól. Erre a tényre a volt Balettintézet előtt, kétméteres magasságú, ketrecet idéző kordonok mögül hívhattás fel a figyelmet, onnan kiabálhattak a hosszú, elsötétített limuzinokból, taxikból kikászálódó, szmokingos, nagyestélyis bálozók felé. A demonstrálók utcabált is rendeztek, tűzzsonglőrökkel, zsíros kenyérrel, teával és a Hungária együttes örökzöldjeivel.

Miközben a bálozók az Operaház pompájában hatvan, százhúsz -és kétszáznegyvenezer forintos jegyük birtokában közszemlére állított, rekordméretű gyöngyöt nézegetnek, libamájat, lazacot és pezsgőt fogyasztanak, a túloldalon Földvári Anna, a Benneálló Ellenállók részéről elmondja, hogy eredetileg az Operaház előtt kívántak demonstrálni, de a túloldalra kaptak engedélyt. Hozzáteszi, hogy az eléjük állított ketrecsor jól jellemzi, miképpen épül egyre áthághatatlanabb kerítés a kiemelkedően gazdag és az egyre szegényebb társadalmi csoportok közé, továbbá a rendezvény pártsemleges. Meghallgatjuk Benyik Mátyást, a társadalmi igazságosságért küzdő ismert nemzetközi szerveződés, az ATTAC magyarországi szervezetének elnökét is, aki hasonlóképpen vélekedik: ellenpontozni kell a társadalom felső rétegének kiemelkedő eseményét, mert azok miatt élnek mások szegénységben, akik ezen vesznek részt. Arra a felvetésre, amely szerint az élet talán mégsem ennyire egyszerű, Benyik Mátyás azt válaszolja, de igen, ennyire egyszerű. Futólag Adam Smitht és David Ricardót idézi, majd azt mondja: márpedig a gazdagságot kétkezi munkának kell eredményeznie.

A túloldalon közben mindenki Győzikéje emelkedik ki egy szép autóból, egyik embere ötszáz forintot nyom egy Fedél Nélkül újságot árusító törpeszerű, idős ember kezébe, ha cserébe nem közelíti meg a sztárt, akit folyamatosan kísér egy, az orra hegyétől úgy tíz centire lévő kamera. Jön Varnus Xavér orgonaművész, majd Monique Couvet pornószínésznő, aki a fotósok láttán keblet igazít, combot villant, és igéző pozícióba helyezkedik. Jönnek a hoszszú autók, amelyek arányosan hosszú füttyöt kapnak a túlsó oldalról. A havas eső reménytelenül pereg az égből, áztatja a demonstrálók feliratait, melyek közül az egyik azt hirdeti, hogy "Lehet más a világ".

Ha szabad egy pesszimista megjegyzést: nem lehet. De mi magunk lehetünk benne mások, és ez a gondolat jó érzéssel tölti el az embert ebben a lélekrogyasztó, ronda télben.

Zsíros kenyér az ellenbálon