Tizennégy sikeres veseátültetést tudhat maga mögött egy különleges chicagói donorprogram. Nyolcvan olyan pár lépett szövetségre, amelyek egyik tagja vesére szorul, és bár a másik szívesen adná oda saját szervét, nem egyeznek a vércsoportjaik, vagy más eltérések zárják ki a műtétet. A programban részt vevők egymás között cserélnek "párt" és vesét.

A Páros Donáció Konzorciumot egy Carl Chandler nevű pap szervezte. Szerinte különösen figyelemre méltó a legutóbbi, amelynek során egy-egy fekete és latin-amerikai származású házaspár nőtagjai adtak vesét egymás férjének. Genetikai és életmódbeli okok miatt a feketék és a latinok gyakrabban kapnak cukorbetegséget, amely veseelégtelenséghez vezethet. A kisebbségekhez tartozók körében ugyanakkor az átlagnál kevesebb a szervfelajánlás, pedig - ismét csak genetikai okokra visszavezethetően - a más népcsoportokból származó vesék ritkábban alkalmasak a számukra, mint a sajátjaik. A kérdést külön bonyolítja, hogy a spanyol anyanyelvű latínók és a feketék között sok városban komoly feszültségek vannak - a rivalizálás legutóbb egy Los Angeles-i börtönben kitört bandaháborúban is kifejeződött. Chandler lelkész a Chicago Timesnak nyilatkozva annak a reményének adott hangot, hogy a chicagói példa is segít megértetni, itt csupán egy betegség gyógyításáról van szó. Chicago körzetében a vesebetegek átlagosan öt évet várnak a szervátültetésre, a fekete és a latin páciensek ennél is többet. A várólistán lévők közül nagyon sokan meghalnak, mielőtt rájuk kerülne a sor. Az életmentő vesecsereklub segít kellően motivált élő donorokat találni, ami végső soron a többi beteg esélyeit is javítja.