EU-pénz - minden áron
Ellenben, ha békeidőben felfüggesztik becsületes, törvénytisztelő, büntetlen előéletű állampolgárok alkotmányos jogait, akkor ez a szikár valóság. A Magyar Köztársaság területén tudniillik ez jelenleg bármikor megtörténhet. A hivatkozási alap: a közhasznúság. Például egy közhasznúnak deklarált autópálya építése.
Normális esetben mindenki ügyfél lehet, ha akar az őt érintő ügyekben. Az utóbbi években azonban világra jöttek olyan jogszabályok, amelyek értelmében, ami eddig evidencia volt, többé már nem az. Gyorsforgalmi utak építési, engedélyezési eljárásában ugyanis ügyfél csak az lehet - mondja ki a törvény -, akinek ingatlanán az út keresztül halad, vagy az ingatlana közvetlenül határos vele, esetleg a kapubejárója az útépítéssel közvetlenül érintett útszakaszhoz csatlakozik. Aki tehát ingatlana kisajátítása folytán pénzhez jut; azzal szóba állnak a hatóságok, aki viszont néhány méterrel odébb az összes káros hatás elszenvedőjévé válik, csupán Hamlet papa szellemének tekintendő. Ráadásul ezek a jogfosztott honfitársaink még elmenekülni sem tudnak a katasztrófa helyszínéről, hiszen ki az az eszement, aki egy autópálya közvetlen közelében lakóingatlant vásárol. Szinte hallom a bevett érvet: ez csak néhány embert érint. Nos mielőtt végleg leírnánk a mindenkori kisebbséget, jusson eszünkbe a klasszikus mondás: mindenki sorra kerül!
Az M0-ás Csömör és Árpádföld közötti szakaszát érintő perpatvar kapcsán ki kell emelni a hatóságok jelentős felelősségét. A híradásokból ugyanis éppen a legfontosabb nem derül ki. Az, hogy ez az út nem elkerülő, hanem úgynevezett feltáró jellegű lenne, amely nem elviszi, hanem oda vonzza a forgalmat. Már ugrásra készen állnak a beruházók, a kereskedelemi, logisztikai központok építésében érintett cégek, hogy rátelepüljenek az út mindkét oldalára, a kertvárosi jellegű településrészek tőszomszédságába. A valódi elkerülő út a leánykori nevén Gödöllői átkötésnek nevezett, valójában az M0-ás tényleges funkcióját ellátó útvonal lenne, amely amúgy lakott területektől távol, a vitatott útszakasztól függetlenül is megépül.
Itt már régóta nem csupán egy autópálya-szakasz megépítéséről van szó, sokkal inkább a 70 milliárd forintról. Az utóbbi idők jogalkotási gyakorlata egyértelmű tendenciát jelez: az Európai Unió támogatási forrásainak minél "hatékonyabb" megszerzése érdekében fel kell gyorsítani az ezekkel kapcsolatos eljárásokat. Igazságügyi, államigazgatási berkekben közszájon forog, hogy a kormányzati politika miképpen igyekszik lebontani a különböző engedélyezési eljárások jogi és környezeti garanciáit. Vegyük például a "Nemzetgazdasági szempontból kiemelt jelentőségű beruházások megvalósításának gyorsításról és egyszerűsítéséről" szóló minap elfogadott törvényt. A Legfelsőbb Bíróságnak és az alsóbb fokú bíróságoknak véleményezésre elküldött törvényjavaslattal szemben számtalan alkotmányossági kifogás fogalmazódott meg. Végül az utolsó ülésnapon mégis sikerült nagy sebbel-lobbal áthajszolni a parlamenti gépezeten.
Minden ellenkező hír dacára tavaly december óta gőzerővel folyik az Európai Bizottság vizsgálata az M0-ás autópályával kapcsolatban. Ennek lényege éppen az, hogy mennyire tartják tiszteletben Magyarországon az állampolgári jogokat. Pontosabban: a közösségi jogban lefektetett állampolgári részvétel jogi garanciái beépültek-e a hazai jogrendszerbe és azokat valóban betartják-e az egyik tagállamban. Az Európai Bizottságtól a napokban érkezett levél szerint rövidesen tájékoztatást adnak az egyesületeknek arról, hogy milyen lépéseket látnak Brüsszelben szükségesnek a probléma rendezése érdekében. Eközben idehaza a közhasznúság ürügyén mindent felőrölnek az igazságszolgáltatás malmai. Az elsőfokú bíróságok a szóban forgó szakasszal kapcsolatban sorra utasítják el az egyesületek, az érintett állampolgárok ügyféli, jogorvoslati jogainak elismerését, az építkezés elkezdésének felfüggesztését. A bizottsági vizsgálat valószínűleg arra is ki fog terjedni, hogy a magyar igazságszolgáltatás mennyire képes az uniós normáknak eleget tenni. A hazai bírák ugyanis a csatlakozás óta a közösség bírái is egyben.
Pedig elég, ha felütjük az alkotmányt. Ott az élethez, a legmagasabb szintű testi és lelki egészséghez, az ezt biztosító tiszta környezethez fűződő elidegeníthetetlen jogokról olvashatunk. Hogy a jogalkotók üres óráikban szokták-e az alaptörvényt böngészni, nem tudom. A törvényhozók biztosan nem, hiszen az autópálya-törvény annak idején, 2003 végén szinte "csont nélkül" átment a parlamenten (mellesleg a Levegő Munkacsoport már bő másfél éve az Alkotmánybíróságnál támadta meg a törvényt). Az aktuális kormányok tagjainak sem ártana olykor elmélyedni a veretes sorok tanulmányozásában. Valakinek például illett volna az európai ügyekért felelős tárca nélküli miniszter figyelmébe ajánlani a hatalmi ágak szétválasztásáról szóló alapelveket. Főleg mielőtt a Legfelsőbb Bíróság elnökéhez fordul. A tudósítás szerint ugyanis arra kérte az LB elnökét: segítsen abban, hogy soronkívüliséget élvezzen az M0-ás építését hátráltató per. Ezzel az - egyébként jogszerű - kéréssel egy füst alatt legalábbis érzékeltette, mi is lenne a kívánatos döntés.
A politika ingoványos útra tévedt. A harmadik Magyar Köztársaság letérni látszik a jogállami útról és "közérdekből" sutba dobja az alkotmányos állam minden jogi garanciáját. Hiszen csupán egy szavazás kérdése és bármilyen érdekre kerülhet parlamenti pecsét.
A lendületes törvénykezési buzgalom mellett szinte érthetetlen, hogy nem született még olyan alkotmánymódosító javaslat, miszerint az európai pénzek megszerzésének szempontja minden egyebet felülír. De félre a tréfával; nehogy valaki komolyan vegye! Továbbra is jó lesz tehát félni. Hiszen nem veszélytelen dolog manapság az alkotmányos jogokat hangoztatni. Hozzá kell szokni például, hogy egy kereskedelmi csatorna tényfeltárónak álcázott riportere a többek jogaiért kiállni merészelő, megszeppent riportalanynak bármikor nekiszegezheti a vészjósló kérdést: mondták már önnek, hogy bátor ember?!
