Bár Szájer szerint az esemény célja a Magyarországról alkotott európai uniós kép javítása is volt, s a konferencián olyan hírességek is részt vettek, mint Vytautas Landsbergis volt litván elnök vagy Vlagyimir Bukovszkij egykori szovjet-orosz refuznyik, a mintegy százfős hallgatóság döntő többségét magyarok tették ki.

A fideszes politikus úgy vélte: nem szabad különbséget tenni a nácizmus és a kommunizmus áldozatai között. Kérdésünkre, hogy akkor a nácizmus áldozatainak emlékére is szerveznek-e konferenciát - tekintve, hogy a mostani alkalom alcíme Tisztelgés a kommunista diktatúrák áldozatai előtt volt -, Szájer nemleges választ adott. Mint mondta, most "erre", azaz 1956-ra összpontosítanak, s a "közelmúlt eseményeit" szeretnék jobban megismertetni.

Előadása közben Schmidt Mária, a Terror Háza főigazgatója többször kilépett történészi szerepéből. Jean-Paul Sartre-ot "a baloldal által annyira sztárolt"-ként említette, ironikusan jegyezte meg, hogy "a kommunisták mindig valami fedőnév alatt dolgoztak az elmúlt fél évszázadban, nem nevezték magukat kommunistának", a lengyel Szolidaritás szakszervezetet pedig - némi derültséget keltve a közönség soraiban - valamiért "Szolidarnyiszty"-nak titulálta.

Nem sikerült tisztázni az áldozatok számát. A néppárti sajtóanyag szerint a kommunista rezsimek "tízezreknek" okoztak szenvedést, miközben Schmidt arról beszélt: az 50-es években "a társada-omnak nem volt olyan rétege, amely ne érzékelte volna a diktatúra fojtó légkörét".

Szájer erre vonatkozó kérdésünkre százmilliós nagyságrendről indított ("amiből egyedül Kína 60 milliót tesz ki"), majd azzal vágta ki magát: egy áldozat is eggyel több mint ami elfogadható.   Elmondta azt is: a többi magyar EP-küldöttség vezetőjével együtt felkérte Sólyom László államfőt, hogy ’56 ötvenedik évfordulóján látogasson el az EP októberi, strasbourgi üléshetére.