A konszenzus erősítheti, a politikai nézeteltérés viszont gyengítheti mindkettőt – hiszen kifutási idejük nem esik egybe a parlamenti ciklussal. A tavaszi magyarországi választások e szempontból bizonyos kockázatot jelentenek, „bár fejlesztési kérdésekben a politikai pártok újabban nagyobb hangsúlyt helyeznek a konszenzus elérésére” – áll abban a független jelentésben, amelyet egy Lengyelországból koordinált nemzetközi tudóscsoport készített a „Lisszabonnal” kapcsolatos tagállami programokról. Kiadása nem sokkal követi a (lapunkban is ismertetett) európai bizottsági értékelést; a magyar fejezetet Szemlér Tamás, a Világgazdasági Kutatóintézet tudományos főmunkatársa jegyzi.

A tanulmány szerint a magyar reformprogram mindhárom területen (makrogazdaság, mikrogazdaság, foglalkoztatáspolitika) valósághű értékelést ad. A gazdasági stabilitás biztosításához (egymással is összefüggő) szerkezeti reformok szükségesek a nyugdíjrendszerben, az egészségügyben, továbbá a foglalkoztatási mutatók javítására és az államháztartási hiány csökkentésére. – Mindig lehetnek kétségeink (emlékezve a múltbéli, elmaradt-elbukott reformokra), de a folyamatos tervezés (az EU-tagság egy pozitív eredménye) sokkal magasabbra emeli a megvalósítás esélyeit, mint a korábbi reformok esetében – áll az elemzésben.