Afganisztán az egyik aknákkal legsűrűbben ellepett ország. Doktor Nadzsmuddin életét egy ilyen akna változtatta meg. - Tizennyolc évesen egy folyó medrébe hajtottam a kocsival, amikor felrobbant az akna. Mindkét lábamat elvesztettem. Egy évig voltam kórházban, majd a következő évet otthon töltöttem, semmittevéssel. Szörnyű volt. Aztán 1988-ban elmentem a Nemzetközi Vöröskereszthez, ahol segítettek rendbe jönni - mondja az orvos, aki ezután a Vöröskeresztnél kezdett dolgozni. A szerény, halk szavú, de rendkívüli kisugárzású doktor Nadzsmuddin bottal sántikál az új protézisen gyakorló, sántikáló betegek között a szervezet kabuli ortopédiai központjában. Minden páciens nevét tudja, a központban dolgozó összes mozgássérült történetét ismeri.

A 18 éve indult központban nemcsak fizikai rehabilitáció folyik, hanem - oktatással, szakképesítéssel és olykor munkával - segítik a betegek visszatérését a társadalomba. A központban készült protézisekkel látják el a Vöröskereszt másik öt afganisztáni központját és más szervezetek klinikáit. Az 51 éves doktor egyszerű büszkeséggel vezet minket végig a műanyag végtagokat és tolószékeket gyártó szobákon. Itt mindenki mozgássérült. Jalal úr fizioterapeuta, 15 éve a háborúban vesztette el a lábát, katona volt. Az áldozatok 70 százaléka egyébként civil. A központ 1995 óta már nem csak a háborús sérülteknek segít. A kamaszkorú Arrazs például Iránban dolgozott, amikor elvesztette a lábát.

A polgárháború alatt a kabuli központ a frontvonalak mozgását követve változtatta a helyét. A tálibok uralma idején doktor Nadzsmuddin is szakállat növesztett, és turbánt viselt, hiszen kötelező volt. A tálibok be akarták záratni a központ női részlegét. A Vöröskereszt határozott volt: ha be kell zárni a női szakaszt, inkább bezárják az egész kórházat. - A táliboknak is szükségük volt ránk - magyarázza mosolyogva a doktor. A női szekció végül is maradt.

A kórházban víz és villany is van - nem mindennapi felszereltség Afganisztánban. A háló emeletes ágyain a rokonok alhatnak felül. A központban a gerincsérülteket is kezelik: ezt a sérülést legtöbbször srapnelek okozzák. Míg a kezdetekkor csak külföldiek voltak a központban, ma elsősorban helyiek nyüzsögnek az adminisztráción és a folyosókon.

Turbános férfiak vizsgálják az aknákról készült egyszerű rajzokat. Az északi Dari Zindaz faluban tartott nemrég a Vöröskereszt oktatást az aknák fajtáiról, veszélyeiről. Az egykori frontvonalon élő közösségnek a túlélést jelentheti, ha felismerik az alattomos fegyvereket. A tartományban havonta 4-5 esetről hallani. - Az akna soha nem hal meg, mindig várja az áldozatát - mondja doktor Nadzsmuddin.