A Fidesz jelenlegi lakásígérete egy ponton tér el az MSZP-étől: ők a szociális lakásépítés áfáját is csökkentenék. Meglehet, erre az MSZP is kész - bár erről nem nyilatkozott. A kormány csak azt mondja, hogy a lakásfelújítási munkákat és az otthonápolást választotta arról a listáról, amelyen a kivételes áfacsökkentési területeket sorolja az unió. És ez nem jelenti azt, hogy a szociális lakásépítés áfáját ne mérsékelhetné. Merthogy az eleve szerepel azon tételek között, amelyeknél az alacsonyabb áfa alkalmazható. Vagyis: szociális lakásáfa ügyében a kormány még nem mondott semmit (előbb meg szeretné pontosabban határozni magát a fogalmat). Ez a következő adótörvényig és költségvetésig nem is nagyon aktuális. Igaz, évközi adócsökkentést kampányban lehet ígérni. És végrehajtani is.

Ezek az intézkedések nem kerülnek semmibe. Szociális lakásokat önkormányzatok építenek, ha - miként a két nagy párt azt tervezi - csak ezen a szűk értelemben vett területen csökkentik az áfát, az nem jelent az égvilágon semmit. A szociális lakásépítést a költségvetés támogatja, a pénzt az önkormányzatoknak adja, amiből ők fizetnek az építőknek, ők pedig a nekik kifizetett áfát átutalják a költségvetésbe. Azaz az áfa jár egy kört. A fideszes javaslattal kisebb összeg teszi meg ugyanezt. (A lakásfelújítás kisebb áfája még hozhat is - amennyiben így végre többen kérnek számlát.)

A Nagy Különbség viszont arra alkalmat ad, hogy a Fidesz felemlegesse az "otthonteremtési program szétverését", és emlékeztesse a választókat arra, ami 2003 végén történt. A Medgyessy-kormány egyetlen racionális lépésére.

A Fidesz-kabinet ciklusának végén adott lehetőséget a használt lakások adásvétele esetén is kedvező, államilag támogatott kölcsönre. Ennek hatására iszonyatos gyorsasággal lendült fel a lakáshitelezés és -építés, megmozdult a piac. A rendelkezés jelentős nyereséget hozott a bankoknak és az építőiparnak, de óriási terhet rakott a költségvetésre. Miközben az új lakásokon 30-40 százalékot kerestek a beruházók, és rekordnyereségeket könyveltek el a pénzintézetek a költségvetésnek évi 200 milliárd forintjába került a lakáshitel-támogatások (kedvezmények, és visszatérítések) fizetése.

Mindez - és persze az, hogy a támogatással az állam főként a magasabb jövedelműeket segítette, ám azokat nagyon - már 2002 végén nyilvánvaló volt. A kabinet egy évet várt - politikai okokból, az ellenzéki támadástól való félelem miatt - a korlátozásokkal (a támogatási határok csökkentésével, az adókedvezmény korlátozásával). A hatás most látszik: tavaly már az egy évvel korábbinál valamivel kevesebb építési engedélyt kértek, megmerevedett a használt lakások piaca is, és árengedményekre kényszerültek az építtetők. Ám mivel az olcsó devizahitelek átvették az állami támogatású kölcsönök helyét, nem biztos, hogy mindez csak a korlátozásoknak tudható be. Elképzelhető, hogy pusztán arról van szó: kétéves fékevesztett robogás után beállt és megnyugodott a piac.

Ha tetszik: nyugodtabban építkezünk, mint négy éve.