Futásban ugrott az élre
Noha ez első hallásra esetleg furcsán vette ki magát, meg lehetett érteni a csóri amerikaiakat: mivel az 1990 óta rendezett világbajnokságokon kizárólag Egyesült Államok-Kanada döntőt konstatálhattunk, sőt, a hölgyhoki eddigi két olimpiai fellépésén hasonló felosztásban vetélkedtek az első helyért - Naganóban az amerikaiak, négy éve, Salt Lake Cityben a kanadaiak örülhettek -, Torino előtt az volt a legkevesebb, hogy a szimpatizánsok temérdek jegyet vásároltak fel a tengerentúlon. Csakhogy az eddig notóriusan megvert svédek - nem kis meglepetésre - 2:2-t értek el a rivális elleni elődöntőben, s büntetőkkel szépen tovább is jutottak... Ennek nyomán alakultak át az amerikai drukkerek sírós arcú jegyüzérekké, s bár feltehetőleg bejött a boltjuk - aranymeccsre szívesebben megy az ember -, tragikomikus toporgásukat aligha felejtik egykönnyen a központban várakozó népek.
Miként az is a különleges élmények kategóriájába tartozik, hogy láttam tomboló svájci szurkolókat. Mármost ők olyannyira nem tombolósak, hogy a korántsem magukba forduló helyieket is meglepte, amint hétfő éjszaka valahonnan feltűntek mindenféle dobbal és harangra emlékeztető, brutálisan nagy hangot adó alkalmatosságukkal a torinói Susa pályaudvar villamosmegállójában, s rákezdtek ősi afrikai törzsek zenéire emlékeztető nótaszerűségükre. Látni kellett volna, ahogyan az olaszok riadt tekintettekkel merednek ki a szerelvényekből, hogy tudniillik ezeket mi lelte, én pedig azon kezdtem tűnődni: a pirospozsgás, kisimult arcukkal vajon mit ünnepelhetnek olyan nagyon?
Kisvártatva rájöttem.
Azért ugrottak ki a bőrükből, mert női jégkorongcsapatuk 11:0-ra felülmúlta az itáliai együttest. Viszont további tűnődésre adott okot, hogy azt a mérkőzést a hetedik helyért rendezték...
Kedden Pragelatóban - előre is elnézést kérek - komolyabb versenyt tartottak: az ősi, Norvégiából induló északi kombinációét. Az ugró- és futószámoknak helyet adó hegyi település alig tíz kilométerre található a - helyszíneket egybevetve - legimpozánsabb látványt nyújtó sestriere-i alpesi központtól és falutól, s ha már itt tartunk, van abban valami visszaadhatatlan csoda, amikor a látogató az imént említett centrumból gurul lefelé a szerpentines úton, s az esti sötétben itt-ott meglátja a kivilágított sáncokat. (Kora reggel, fölfele menet csöppet más gondolatai vannak az alanynak, de az már egy másik történet.)
Mindenesetre az úgy volt, hogy a jó norvégok (skandinávok) a nagy hómezők közepén állva kitalálták, ugye, a síléceket, s mind jobban ment nekik a futás (meg az ahhoz kapcsolódó, táplálékszerzést is szolgáló lövészet), egyszer csak beugrott nekik: mi lenne, ha ugranának is? Mi több: előbb ugranának, aztán futnának a havon léccel. S tessék: az 1892-ben életre hívott Holmenkollen-sífesztiválon már versenyeztek is kombinált módon, majd 1924-től megkezdődött a téli játékok mindmáig tartó globális sorozata, és e kategóriában négy olimpián kizárólag norvég fért fel a dobogóra.
Itt és most emlékezzünk is meg a finn Hasu Heikkiről, aki ötvennyolc esztendeje St. Moritzban - honfitársával, Martti Elias Huhtalával, valamint a svéd Sven Israelssonnal - megtörte az éremhegemóniát.
És hogy mi a poén abban, ha ugrik, majd fut az ember? Mint azt az osztrák Felix Gottwald - róla még később lesz szó... - megfogalmazta:
- Különleges sportág, mert mindennap el kell találnod a tökéletes kombinációt ahhoz, hogy egyszerre szerepelj jól mindkét számban. Ráadásul az ugrás meg a futás tökéletesen különbözik egymástól, úgyhogy az északi kombináció sosem válik unalmassá.
Kedden Pragelatóban egy, a tévénézőknek és a szurkolóknak kitalált (pontosabban az évek folyamán alakítgatott) sprintviadalt láthattunk: ugrás után 7,5 km futás várt a részvevőkre, miközben az volt a nagy kérdés, hogy az idén hét Világ Kupa-sprintversenyből négyet megnyerő, 2002-ben a finn együttessel ötkarikás bajnok, s szintén csapatban világbajnok Hannu Manninen megnyeri-e első egyéni aranyérmét. Ehhez képest a csekély harmincötmillió euróért megépített sáncon abszolvált ugrásban a német Georg Hettich volt a legjobb. Azért ő sem "kispályás": nemzete csapatával olimpiai és világbajnoki címet is gyűjtött (egyet, illetve kettőt). Mutatványa pedig: 133,5 méter! De ha már méter, elmondom azt is, hogyan alakul ki a hendikepes futás előtti sorrend, hátha valaki nem tudja. Az egyetlen ugrás eredményét - a távolság alapján, illetve az induláskor kapott alapértékhez viszonyítva - átváltják pontra, majd további pontokat kap a delikvens attól függően, hogy az öt bíró milyennek ítélte a "repülés" stílusát, valamint a landolást (a zsűri legjobb és legrosszabb ítéletét nem veszik figyelembe). Ennek alapján Hettich 125,7 ponttal láthatott hozzá a futáshoz, ám maradjunk inkább annyiban, hogy - a pontszám átváltása következtében - öt századmásodperccel előbb kezdhetett hozzá a mintegy két óra múltán esedékes sprintnek. De mit mondott a 121,5 méterig jutó, huszonnyolc esztendős Hettichhez képest egy perc tíz másodperc hátránnyal következő Manninen?
- Nem kaptam el az ugrást, de továbbra is van esélyem. Ha Gottwald és Moan is keményen fut, egymást húzva mindhárman jó pozícióban végzünk.
Addig stimmelt is a finn víziója, hogy Gottwald (aki az első számot a 12. helyen zárta, s ötvennégy másodperces hátrányból indult), valamint a norvég Magnus Moan (ő 13.-ként folytathatta, csapatvilágbajnok, emellett a VK-ban is megtalálta már három első hely) keményen futott, ennek folytán jó pozícióban végzett, ugyanakkor maga Manninen...
Elég az hozzá, hogy a lelátóját tekintve bő hétezres, ám út menti férőhelyeit tekintve jóval több nézőnek helyet kínáló, dombos, alagút alatt és fölött is húzódó pályán Gottwald szinte azonnal az élre lépett, és lélegzetelállító sprinttel már a táv első szakaszán átvette a vezetést. Az volt az ember érzése, miközben körbetekintgetett az osztrák szurkolók ovációjától hangos, ködös, mélyszürke felhős, hóesést sem nélkülöző környezetben, hogy a Salt Lake Cityből három bronzot őrző, harmincéves sportember csak akkor veszítheti el az aranymedált, ha valaki berohan a terepre, és fellöki őt. Hettich persze kapaszkodott erősen, de a veszettül haladó, huszonhárom esztendős Moan is megelőzte: a bronztól is nagyon boldog németre az osztrák csaknem tíz, a norvég négy másodpercet vert a győztes által tizenhét és fél perc alatt legyűrt futamon... Hettich amúgy azért sem szomorkodott, mert megfázással bajlódott, és az utolsó emelkedőn csak az járt a fejében: "Oké, kibírod, mindjárt itt a vége!" A csúcsra jutó Gottwald - még szép - valósággal röpködött a sajtótájékoztatón, s egyszerűen tárta fel a diadal titkát:
- Azt terveltem ki, hogy olyan gyorsan kell futnom, amennyire csak tudok. Úgy fest, ez sikerült.
Az ősi szellemet szem előtt tartva tartozunk még annyival, hogy elmondjuk: a legjobb norvég - Petter Tande - hatodik lett.
És hát az illendőség kedvéért itt, a végén megsiratjuk csöppet Manninent, aki nem nyerte meg első egyéni aranyát: ha picit betegen is, de tizenkettedikként végzett.
Ez azért is szomorú, mert a finn tizenöt esztendősen, 1994-ben szerepelt először olimpián.
Biatlon. 4x7,5 km-es férfiváltó: 1. Németország (Ricco Gross, Michael Rösch, Sven Fischer, Michael Greis), 2. Oroszország, 3. Franciaország.
Bob. Női kettes: 1. Sandra Kiriasis, Anja Schneiderheinze (német),
Északi összetett. Sprint: 1. Felix Gottwald (osztrák), 2. Moan (norvég), 3. Hettich (német).
Gyorskorcsolya. Férfiak, 1500 m: 1. Enrico Fabris (olasz), 2. Davis, 3. Hedrick (mindkettő amerikai).
Jégkorong. Nők, döntő: Kanada-Svédország 4:1. Férfiak, A csoport: Svájc-Olaszország 3:3, Finnország-Németország 2:0, Kanada-Csehország 3:2. A végeredmény: 1. Finnország 10 pont, 2. Svájc 6, 3. Kanada 6, 4. Csehország 4, 5. Németország 2, 6. Olaszország 2. B csoport: Kazahsztán-Lettország 5:2, Svédország-Szlovákia y:y.
Műkorcsolya. Jégtánc: 1. Tatjana Navka, Roman Kosztomarov (orosz), 2. Belbin, Agosto (amerikai),
Ez lesz ma
Alpesi sí: női műlesiklás (14.45 és 17.45, a magyar részvevő Tuss Réka).
Curling: női elődöntő (14), férfi elődöntő (19).
Gyorskorcsolya. Nők: 1500 m (17).
Hódeszka: férfi párhuzamos óriás-műlesiklás, selejtező (10) és döntő (13).
Jégkorong. Férfiak: negyeddöntők (16.30, 17.30, 20.30, 21.30).
Rövid pályás gyorskorcsolya. Nők: 1000 m-es selejtező (19.30, Darázs Rózsa, Huszár Erika), 3000 m-es váltódöntő (21). Férfiak: 500 m-es selejtező (20.15, Darázs Péter).
Síakrobatika. Nők: ugrás, döntő (18.45).
Sífutás: férfi és női egyéni sprintszám, selejtező (10, Tagscherer Zoltán, Gyenesei Leila) és döntő (12.30).
