Mentőöv a Hild-háznak
A fordulat váratlan: nemcsak az előzmények, hanem annak ismeretében is, hogy a napokban már elkezdték bontani.
Mint arról beszámoltunk, a VI. kerület bontásra jelölte ki a tulajdonában lévő, 1844-ben épült épületet. Bár a ház nem egyedileg védett műemlék, az ügyben eljáró VII. kerületi jegyzőnek három ok miatt is ki kellett volna kérnie az örökségvédelmi hivatal engedélyét. Egyrészt, mert az épület műemléki környezetnek számít - a szomszéd ház műemlék -, másrészt mert világörökségi, s így műemléki jelentőségű területen áll, harmadrészt mert az 1875 előtti emlékek mindegyike egyedi elbírálást követel.
Az elmúlt egy hét tüntetésekkel és nyilatkozatháborúval telt. A Belső-Erzsébetváros értékeinek védelmére alakult ÓVÁS! kezdeményezéséhez csatlakozott többek között az Élőlánc és a Levegő Munkacsoport; az első tüntetésen megjelent és támogató beszédet tartott Varga Kálmán, az örökségvédelmi hivatal elnöke, és megszólalt a ház megmentése érdekében Demszky Gábor főpolgármester, valamint Bozóki András kulturális miniszter is.
Van persze abban valami sorsszerű, hogy az ingerküszöböt áttörő botrány épp e miatt a ház miatt tört ki. Hiszen a Király utca 40.-re talán még a legelszántabb értékvédők sem mondanák azt, hogy "szép". Mást igen: azt például, hogy a nyolcvan évvel ezelőtt háromemeletessé bővített, csúnyán eljellegtelenített épület földszintjében és első emeletében ott rejtezik az egykori Robitsek-ház, amelyet 1844-ben Hild József tervezett a vagyonos pesti polgárnak. Fontos adalék az is, hogy a kiegyezés táján itt működött a Bécsi Sörház, amelynek nyomait ugyancsak képesek lennének föllelni a kutatók.
A Király utca 40.-en azonban e pillanatban legfeljebb néhány klasszicista erkélytámaszt és kőkeretet, egy-két szép kovácsoltvas munkát fedezhet föl az értő szem. De elég csak a legszűkebb környezetében körülnézni, hogy láthassuk: kizárólag akarat és pénz kérdése az épületek pontos rekonstrukciója. A közeli Jálics-ház sem mérhető a semmiből újraépített Sándor-palota fontosságához, mégis aprólékos gonddal mintázták meg az eredeti homlokzat mását, miközben az épületbelsőt tökéletesen modernizálták.
A Hild-féle épületnél, ha úgy vesszük, sokkal "szebb" volt a közeli Holló utca 11., amelyet két évvel ezelőtt hasonló civil tiltakozás ellenére elbontottak. Tulajdonképpen a szecessziós bérház esete hívta föl a figyelmet a zsidó negyed világörökséggé minősített részének gondjára. Jelesül, hogy a korábban megalkotott - és a főváros, sőt a műemlékvédők által is jóváhagyott - rendezési terv bontásokkal, a hagyományos városkép gyökeres megváltoztatásával számol. Az ÓVÁS!-ba szerveződött civilek ezért nemcsak a jobb sorsra érdemes épületek megtartásáért, hanem azért is demonstráltak, hogy az építési engedélyeket kiadó hatóság ne vonhassa össze a telkeket, és ne tehesse lehetővé a belvárosias környezetből kirívó kvázi lakóparkok építését.
A Holló utca 11. esetében azonban vesztettek. A ház helyén ma út nyílik - sehonnan sehová, mert a Madách sétányt, amelynek része lett volna, azóta ejtette a kerület -, mellette pedig hat ház helyét elfoglaló, náluk több szinttel magasabb tömb emelkedik. A mozgalom azonban annyit elért, hogy Erzsébetváros megbízást adjon a rendezési terv finomítására; tavaly pedig hivatalosan is műemléki jelentőségű területté minősítették a világörökséghez tartozó városrészeket.
Ami persze nem jelenti azt, hogy a kerületek is szívesen látnák ezt a korlátozást. Házvagyonuk ugyanis akkor ér a legtöbbet, ha nincs: a befektetők az üres, lehetőleg egyesíthető telkeket keresik. Nehéz véletlennek látni, hogy nemrégiben a VII. kerületi Akácfa utca 47. és 49. bontása ügyében eljáró VI. kerület éppen egy nappal azelőtt adta ki az engedélyt, hogy a kulturális miniszter egyedi műemléki védelmet elrendelő rendelete hatályossá vált volna. A Király utca 40. ügyében bejelentett ügyészi óvás talán ezeknek az épületeknek a dolgában is fordulatot hozhat: lapunk úgy értesült, Erzsébetváros lemond a lebontásukról.
A VII. kerület is lakottan adott el műemlék házakat
Elővásárlási joguk figyelmen kívül hagyása miatt perelnek a lakók a Király utca egyes házaiban is, csak úgy, mint az Andrássy út több palotájában. Néhány napja a Fővárosi Bíróságon tárgyalták például a Király utca 15. ügyét. Ezt a műemlék házat lakottan adta el a VII. kerületi önkormányzat 2004 júniusában a Király Palace Kft.-nek, anélkül, hogy társasházi alapító okiratot készíttetett volna, s a bérlőknek felkínálta volna az elővásárlást. Ez utóbbi jog pedig megillette volna őket - mondta lapunknak Hoffmann László, a lakók ügyvédje. Hasonló sorsra jutott a környéken még 11 ház: ebből a Király utcában a 15.-ön kívül a 21., a 25., a 27. és a 29. számú műemlék épület. Ezek tulajdonképpen az érdekcsoporthoz kerültek, de különféle nevű kft.-kre jegyezve: Király Palace Kft., Király 21. Kft., Király 27. Kft.
A Király utca 15. bérlői bíróságon megtámadták az ügyletet, s úgy tűnik, van esélyük érvényesíteni jogaikat. Az egy vevőnek (jelen esetben a Király Palace Kft.-nek) való továbbadást az önkormányzat azzal indokolja (s ez általános érv), hogy a vagyonátadó bizottságtól a kilencvenes évek elején ezeket a házakat olyan műemléki megkötéssel kapta a kerület, hogy minden épület csak egyben adható el. Hoffmann László szerint azonban ez nem zárja ki a több tulajdonosnak - részben a vevő kft.-nek és részben a bérlőknek - való egyidejű eladást. Így azok a bérlők, akik szeretnék megvenni lakásaikat, élhetnének a jogukkal, míg a többi lakást megkaphatná a Király Palace Kft. A bérlők elővásárlási jogát egyébként az ügyvéd szerint egy 2004-es legfelsőbb bírósági határozat is kimondja. Ha az aktuális perben a Fővárosi Bíróság is ennek szellemében dönt, ez precedens értékű, s biztató lehet az Andrássy úti, egyben eladott paloták szintén pereskedő bérlői számára is. A legutóbbi tárgyaláson azonban nem született ítélet a Király utca 15. ügyében, a per augusztus 22-én folytatódik. (Cs. L.)
