Szinte mindenki arról álmodozik, hogy otthon végezze a munkáját - legalábbis ez derül ki az MTA Szociológiai Kutató Intézetében készült felmérésből, amely szerint a megkérdezettek több mint 90 százaléka szeretne távmunkát végezni. A kutatásban részt vevőknek akár esélyük is lehetne erre, túlnyomó többségüknek ugyanis közép- vagy felsőfokú végzettsége van. Márpedig a távmunka - miként Csepeli György, az IHM államtitkára, az FMM által a közelmúltban szervezett negyedik országos távmunka-konferencián kifejtette - a közhiedelemmel ellentétben a munkapiac "abszolút minőségi szegmense", magas szintű tudást, nyelvismeretet és speciális készségeket - kreativitást, önállóságot, igényességet - követel. Tegyük hozzá: nagy önfegyelmet is, hiszen a munkavégzés e formája meglehetősen magányos tevékenység.

Lehet, hogy a hazai vállalkozások nem bíznak abban, hogy ennyi minőségi munkaerőt találnak, vagy egyszerűen félnek attól, ha az alkalmazottak látótávolságon kívül kerülnek, nem dolgoznak megfelelően. Nálunk ugyanis egyelőre tényleg inkább az álmok birodalmába tartozik a távmunka - ami nem minden esetben jelent egyet az otthoni munkavégzéssel. A munkavállalók alig több mint két százaléka dolgozik ilyen formában, míg az európai átlag 13-14 százalék, az USA-ban pedig már a 30 százalék körül van. A jövőben ráadásul aligha várható látványos áttörés, legalábbis erre utal egy másik - a Szonda Ipsos által tavaly végzett - kutatás, amely szerint a vállalatok többsége az elkövetkező öt évben nem is tervezi a távmunka bevezetését, jóllehet a technológiai feltételek ehhez adottak lennének. Érdekes módon a legnagyobb ellenállást a közszférában tapasztalták a kutatók. A munkahelyi vezetők jelentős része ugyanis úgy véli, hogy az alkalmazottak ellenőrzése így olyan bonyolulttá válik, hogy annak költsége elviszi az esetleges megtakarításokat.

Ez persze tévképzet - a PriceWaterhouse Coopers kalkulációja szerint a távmunkahely két év alatt megtérülő beruházás -, ám nem az egyetlen, ami ehhez a munkavégzési formához kapcsolódik, és nem csak a munkaadók részéről. Ezt jól mutatta a szociológusok felmérése, amelyben összehasonlították, mennyire tér el a távmunkában dolgozók és a lehetőségre vágyakozók vélekedése az előnyökről és hátrányokról. Bár mindkét csoport a távmunka javára írta a rugalmasabb időfelhasználást, ám arányaiban jóval többen vélték ezt előnynek a nem távmunkások közül, mint akik már így dolgoznak. Érdekes, hogy a társadalmi elszigetelődéstől a már otthon dolgozók kisebb arányban félnek, mint azok, akik csak reménykednek ilyen lehetőségben. Tegyük hozzá, lehet, hogy ez a munkaadók javára írható, akik megfelelő felkészültséggel vágtak bele ebbe a foglalkoztatási formába. A távmunka bevezetésekor ugyanis nemcsak a technikai feltételekről kell gondoskodni, hanem arról is, hogy ne lépjen fel az "aki nincs szem előtt, nem is létezik" tünetegyüttes. Tehát a távollévők is érezzék, hogy számolnak velük, a munkájukkal, és a karrierlehetőségek sem zárultak be előttük. - Tévedés azt hinni, hogy a teljesítményértékelés helyettesíti az emberi szót - foglalta össze tapasztalatait az említett konferencián a Develor ügyvezető igazgatója, Pozvai Zsolt.

A tévhitek nemcsak a munkavállalókban és a munkáltatókban élnek, hanem sokszor éppen a távmunka segítésére hivatott közintézményekben is. Erre utal az, hogy az első távmunkapályázatot éppen hátrányos helyzetűek, alacsonyan képzettek, hátrányos térségben élők vagy idősek számára írták ki. Jóllehet még ez a - jó három éve lezajlott - pályázat is eredményesnek mondható, mert a munkavállalónként egymillió forinttal támogatott ezer munkahely zöme ma is létezik. Ám kétséges, hogy hosszú távon is önfenntartó lesz-e. A második körben már e tapasztalatok alapján hirdették meg - az inkább magasabb képzettségűeket és korszerűbb munkafeladatokat ellátó cégeket és intézményeket megcélzó - újabb pályázatot.

Az egyik nyertes a Garancia Biztosító, amelynek vezetője Sike László maga is távmunkásként kezdte alkalmazotti életét, így nagyjából tisztában volt az előnyökkel, és ezért is szorgalmazta a lehetőség kiterjesztését. A távmunkára való áttérés azonban meglehetősen drága mulatság, mert nemcsak az alkalmazottaknál, hanem a fogadóállomáson is ki kell építeni az infrastruktúrát. Sike véleménye alapján azonban ez a jövő: az a cég, amelyik a XXI. században nem képes arra, hogy kiszervezze a munkakörök jelentős részét, bajban lesz.

A jelek szerint a munkavállalók is ódzkodnak a távmunkától, leginkább attól félnek, ez az elbocsátás előszobája. A Tisza Volánnál is megrökönyödtek a vezetők, mekkora ellenállásba ütközött az az ötlet, hogy néhányan otthon végezzék a munkájukat. - Kezdetben nem vontuk be a dolgozókat - állapította meg önkritikusan Szénássy Enikő, az EF-osztály munkatársa. Volt idő a kósza hírek és rémhírek terjedésére, s emiatt hónapokig tartó győzködésre volt szükség, hogy az érintettek beleegyezzenek a munkaszerződés módosításába. Most a vállalat 1500 dolgozójából tízen dolgoznak távmunkában teljesítmény-ellenőrként, informatikusként, valamint elszámoltató és humán gazdálkodói munkakörökben.

A KSH-nál nem volt más választás

A KSH 2004-ben száz távmunkahely kialakítására nyert el támogatást a távmunkapályázaton. A munkavállalók közül kevesen örültek a lehetőségnek. Kőtelkiné Bozóki Angéla is azok közé tartozott, akik fenntartással fogadták, hogy a statisztikai régiók kialakításával megszűnő megyei igazgatóságról otthonába helyezik át a munkahelyét. Sok választási lehetőség azonban nem volt, még rászánhatta volna magát az ingázásra Szolnokról Debrecenbe. Hogy mitől menekült meg, az csak később tudatosodott benne, amikor kétszer neki is át kellett mennie. Az ingázókat szállító zsúfolt busz reggel hatkor indul, este pedig fél hétkor ér vissza Szolnokra. Munkája nem változott: ellenőrzi és számítógépen rögzíti a lakossági összeírók által begyűjtött adatokat. Csak ezt most nem egy irodában teszi - amelyhez az oda- és visszaút is napi másfél óra volt -, hanem otthon. A családtagok nem zavarják, ők napközben eljárnak hazulról, a munka meg még gyorsabban is megy, mert az összeírók a kirendeltségen maradt összekötő munkatársnak mondják el éppen aktuális gondjaikat. Az adatbiztonság miatt külön telefonvonalon vagy az interneten tartják a kapcsolatot, és hetente egyszer találkoznak a kirendeltségen is, amikor átveszik az összeíróktól a begyűjtött anyagokat.

- Munkatársaink zöme felsőfokú végzetséggel rendelkezik, konszolidált körülmények között él és nem is a világ végén, tehát ebből a szempontból a korábbi megyei igazgatóságokon dolgozók túlnyomó többsége megfelelt annak, hogy távmunkában lássa el addigi feladatait. A lehetőséget elsősorban a lakossági adatgyűjtőknek ajánlottuk fel - vázolja a kiválasztás szempontjait a KSH Debreceni Igazgatóságának vezetője, Sándor István. Egyébként a főnökökben is élt nem kevés bizonytalanság. Jóllehet a teljesítmény mérésére már korábban is megvoltak az eszközeik, ám azt nem tudták, hogyan funkcionál a távmunka körülményei között. Az első visszaigazolása annak, hogy ez a metódus működik, a mikrocenzus volt - az, hogy az adatfelvételt követő fél év múlva megjelent a kiadvány. Sándor István ma úgy látja, az aggodalmak nagy része megalapozatlan volt, a munkaköri leírások, a teljesítménykövetelmények működnek, a dolgozók pedig kezdik élvezni a kötetlenebb munkavégzés lehetőségét. A tapasztalatok összesítésére, szintetizálására és a pontosabb tervezés megalapozására most alakítják ki a távmunka-felügyeleti rendszert, ami már elengedhetetlen része a távmunkahálózat - tervezett - továbbfejlesztésének.(H. Sz.)