Farkasok völgye
A Farkasok völgye minden idők legdrágább török filmje, 10 millió dolláros költségvetéssel, számos amerikai színész bevonásával készült. Otthon már az első héten kasszasikernek bizonyult, egy hét alatt egymillióan látták. A hidegháború legfagyosabb időszakában készült Rambo filmekhez hasonló, sematikus műben jó törökök (és arabok) harcolnak gonosz amerikaiak valamint kurd vazallusaik ellen. A helyszín: Észak-Irak, az időpont: napjainkban.
A film több megtörtént esetre épít, de az üzenete ettől még igencsak egyoldalú. 2003 júliusában egy észak-iraki helyőrségben amerikai katonák letartóztattak és kihallgatásra elhurcoltak tizenegy török tisztet. Fejükre zsákot húztak, amivel csúnyán belegázoltak a törökök becsületébe; a török James Bond, vagyis Polat Alemder titkos ügynök erre bosszút esküszik. Polat Alemder mellesleg a török tévé ügyeletes sztárja, aki hétről hétre újabb maffiaügyeket tár fel az ankarai kormány megbízásából. A legutóbbi részére még Sharon Stone-t is leszerződtették, aki kétmillió dollárt kapott egy csókjelenetért a főhőssel. A tévéssorozatot parabolaantennáiknak köszönhetően a berlini törökök is lelkesen nézik, így a Farkasok völgyének, Polat első mozifilmjének sem kellett különösebb reklám, még ha a török maffiának ebben nyoma sincs.
Helyette ott vannak az amerikaiak, a keresztények és a zsidók, (Uncle?) Sam Marshall vezetésével. A garázdálkodó szabadcsapatok benyomását keltő amerikai katonák lemészárolják egy esküvő násznépét, nem kímélnek gyereket, asszonyt, öreget. A férfiakat elhurcolják egy zsidó orvos kórházába, aki kioperálja egészséges szerveiket és már küldi is Izraelbe, New Yorkba és Londonba. Van kis náci párhuzam is, az orvosról dr. Mengele jut eszünkbe, a klasszikus zene iránt rajongó és magát gyerekekkel körülvevő Sam Marshall pedig óhatatlanul a műveltségükkel kérkedő, családbarát náci tiszteket idézi. A rendező gondosan megkonstruálta az Abu Graib-i börtön világot bejárt elborzasztó képeit is.
Nem csoda hát, hogy a családjukat vesztett helyiek boszszút esküsznek. A pozitív hős, Kerkuri sejk azonban hosszan érvel az öngyilkos merényletek ellen, mert ezek összeegyeztethetetlenek az iszlámmal: aki egyetlen ártatlant megöl, az egész emberiséget öli meg - mondja. A pozitív mondanivaló ezzel meg is lenne, csak hát ezzel párhuzamosan a tömeggyilkos Sam Marshall Krisztushoz imádkozik, és megesküszik, hogy békét teremt Irakban. Bármilyen eszközzel. Nem kell nagy asszociációs képesség hozzá, hogy megértsük: az iszlám a békés vallás, amely ellen a Nyugat újabb keresztes háborút vív. Végül Polat ügynök kézbe veszi a dolgokat és egyetlen revolverrel levadássza a géppisztolyos-aknavetős fél amerikai hadsereget. A közönség megkönnyebbülten nevet, amikor némi kézitusa után tövig nyomja a tőrt Marshall szívébe. "Ez mind igaz, semmi túlzás nincs a filmben" - mondja egy gondosan kisminkelt, húsz év körüli török lány lapunknak. "Az amerikaiak pont így viselkednek, csak ezt a nagyhatalmak a szőnyeg alá söpörték. Most végre mindenki láthatja az igazságot."
A filmbemutatót nem is lehetett volna jobban időzíteni. A németországi integrációs nehézségek miatt egyre jobban magába zárkózó és a karikatúrabotrány által felheccelt muzulmán közösség most végre világosan láthatja, hogy ki az ellenség. Az amerikaiak még szemrehányást sem nagyon tehetnek, mert mindez a "legjobb" hollywoodi minták szerint történik. És persze a szabad véleménynyilvánítás nevében.
