Polgárpukkasztás vagy baloldali polgári manifesztum
- Polgár a pályán címmel ma mutatják be a könyvét. Polgárpukkasztó a cím.
- Annak szántam. Kikérem magamnak, hogy bármelyik oldal is kisajátítson egy ilyen szót, hogy "polgár".
- A cím önironikus olvasata: civil a pályán.
- Van ilyen jelentése is. De a fő üzenetem az, hogy én polgárnak tartom magam. Szerintem a polgár emberi tartást, értékeket és viselkedési normákat jelent.
- Több mint húsz éve a politikai elithez tartozik. Dolgozott-e olyan miniszterelnökkel, akiről azt mondja, hogy igen: polgár.
- Volt ilyen. Még akkor is, ha nem értettem vele egyet. Hiszen a polgárnak az az egyik lényeges vonása, hogy tiszteli a másikat, elfogadja, hogy ő más, másként gondolkodik. Antall József ilyen volt. Jó értelemben vett polgár. Más nézeteket képviselt, mint én, másképp közelítette meg a világ dolgait. Más volt a történelemlátása, de ettől még rá mondanám azt, hogy tényleg polgár volt.
- Volt közvetlen kontaktusuk?
- Kevés. Ő üstökösként tűnt fel, nem volt múlt, ami összeköthetett volna bennünket.
- A könyv megjelenésének időpontja kényes. Nehéz elképzelni, hogy az írás erősebben vágna a Fidesz felé, mint az SZDSZ-re.
- El kell olvasni, majd kiderül, hogy nem így van. A megjelenést nem időzítettem. Képletesen szólva az anyagot hatvan éve gyűjtöm. A kilencvenes évek közepén valóban kész is volt az egyik rész. De csak most láttam elérkezettnek az időt a befejezésre. Ami a politikai üzenetét illeti, azzal értek egyet, amit a kiadó igazgatója mondott: ez egy baloldali polgári manifesztum... Baloldali ember vagyok, ezt nem tagadtam soha, a jövőben sem fogom. Ha voltak konfliktusaim, akkor a baloldal egyik-másik személyiségével, egy-két SZDSZ-es politikussal, de nem a baloldallal vagy az SZDSZ-szel. Nem is nagyon foglalkozom a könyvben az SZDSZ-szel.
- Megbuktatták...
- Ezért nem fogom megtagadni a liberalizmust és a liberális értékeket. Ha személyekkel vannak gondjaim, azt nem ebben a könyvben kell rendezni. Ilyen értelemben lehet, hogy csalódást okozok.
- Hadd idézzek fel egy pillanatot: 2004. augusztus 18-án délután itt a Parlamentben interjút készítettünk önnel. A politikai krízis kellős közepén. Medgyessy Péter miniszterelnök ragaszkodott Csillag István távozásához, az SZDSZ Csillaghoz. A titkára belépett, hozott egy MTI-hírt, benne Kuncze Gábor ultimátumszerű nyilatkozata. Megálltunk egy pillanatra, hogy nem kell-e abbahagyni az interjút, átmenni tudósításba, hiszen helyzet van. Elmosolyodott, és azt mondta, hogy semmi... Másnap lényegében vége volt a miniszterelnökségének. Tévedett, vagy még ebben a helyzetben is fegyelmezett volt, nem akart minket beavatni?
- A helyzetet nem becsültem le. De bennem akkor már megérett néhány gondolat, azért voltam magabiztos, sőt könynyed. Elérkezik az ember egy ponthoz, amikor azt mondja, hogy a hatalomnál van fontosabb is. Én akkor már azt mondtam magamban, hogy nem akarom tovább csinálni.
- A politikai közbeszéd lemondatásról szól, nem lemondásról.
- Ma is úgy érzem, hogy ha bennem akkor nagyon erős lett volna a küzdeni vágyás, a hatalom szeretete, akkor el tudtam volna érni a kompromisszumot az SZDSZ-szel, meg tudtam volna erősíteni a szövetségemet a szocialistákkal, és magam mellé tudtam volna állítani a közvéleményt, amely egyébként soha nem hagyott el.
- Folyik a választási kampány, amelyben a Medgyessy-Gyurcsány kormányt is értékelik. És ráígérnek mindenre. Van-e az ígéreteknek etikájuk?
- A kampány természetes és egészséges része az ígéret. A bajok ott kezdődnek, amikor az ötletelés szintjére züllik a dolog. Most már ez történik. A Fidesz ígérete a tb-járulék tíz százalékpontos csökkentésére már ötletelés. Ha három százalékot mondanak, akkor azt felelem, jó, lássuk az ellentételezést, de jó iránynak tartom. De három százalék, illetve tízszázaléknyi csökkentésnek az ellentételeit megteremteni finoman szólva nem ugyanaz a fáradság. És ezt ráadásul háromszorosan eladni: hogy növekedést serkent, önmagában új munkahelyet teremt, és a nyugdíjakat is jobban lehet emelni; itt már nem ismernek határokat. Ez bosszant, zavar. Az is, ami energiaügyben történik. Én azzal a Gyurcsánnyal értek egyet, aki az Orbán Viktorral folytatott beszélgetésen azt mondta: vegyük tudomásul, hogy energiaimportra szorulunk, és nem lehetünk függetlenek a szektor világpiacától. Azokon segíteni kell, akik bajban vannak, hogy ki tudják fizetni a számlát. De ne erőszakoljuk meg a gazdaságot azért, hogy meg tudjuk oldani a szociális problémákat. Ehelyett most jönnek az ötletek a privatizációs megállapodás felülvizsgálatára, hatósági árra, egyebekre, amibe sajnos részben beszállt a kormányoldal is. Összevissza ötletelés a 14. havi, meg nem tudom, hányadik havi nyugdíj.
- Be nem tartott ígéretek miatt önnek is jut szemrehányás a kampányban. Ma sem támogatja a tb a fogamzásgátló gyógyszereket, nem ingyenesek a szív- és érrendszeri gyógyszerek, nem kezdődött el a metróépítkezés...
- A metróépítés elkezdődött, tessék megnézni a Keleti pályaudvar környékét. Azt gondolom egyébként, hogy amit megcsináltunk, azzal tényleg ki lehet állni. Nagycsaládosokon, nyugdíjasokon, egészségügyben, oktatásban dolgozókon segítettünk. Épülnek az autópályák. Van olyan ígéret is, amit nem teljesítettünk. Részben azért, mert túlígértük magunkat. Részben azért, mert változott a koncepció. De a lényeges ígéreteket megvalósítottuk.
- Természetes, hogy világpolitikáról, világgazdaságról szó sem esik a kampányban?
- Abszolút nem az. Szárazzá, izmozóvá vált a kampány. Nem látok benne emberi érzést. Csak vádaskodások és néha programok vannak. Továbbá úgy fest, mintha Magyarország sziget volna. Fantasztikusan jó hely, amely önmagán kívül nem foglalkozik semmi mással. Miközben Európa jövője megoldatlan. Tehát jelentős részben a miénk is. Most már nem mondhatjuk azt, hogy oldják meg a franciák meg a spanyolok meg a németek. Egy ekkora országnak, mint a miénk, igenis lehet szava. De ahhoz koncepció is kell arról, hogy szerintünk merre menjen Európa. Ezt pedig világpolitikai kontextusba kell helyezni. Európa sem sziget. Nem dolgozzuk fel, hogy Ázsiában milyen fantasztikus változások vannak, amelyek lehet, hogy a világ jövőjét fogják meghatározni, de a világgazdaságét egészen biztosan. Könnyen lehet, hogy rövid időn belül indiai tulajdonban lesz Európa egyik legnagyobb acélüzeme. Kína energia- és vízfogyasztása meghatározza a világpolitikát. Nem foglalkozunk a közel-keleti konfliktus hatásaival a biztonságpolitikától az energiabiztonságig. Dél-Amerikát úgy tekintjük, mintha nem létezne, holott óriási ott is a gazdasági fejlődés. Olyan kormányt kell választani az ország élére, amelyik világpolitikai összefüggésekbe képes helyezni az országot. Globálisan és nemzeti módon kell egyszerre gondolkodni.
- Ön is politikai generációváltást sürget. Ki lenne képes arra, hogy az ön által elvárt horizontokat is érintve megszólítsa az embereket?
- Magyarországon máig meghatározó az 1956-hoz és 1989-90-hez való viszony. 1956-ban és az utána következő időszakban borzasztó sokk érte az országot, ami lényegesen befolyásolta a közgondolkodást. Bizonyos értelemben Európa gondolkodását is. Egészen a legutóbbi évekig mindez áthatolhatatlan falakat húzott különböző csoportok közé. Spanyolország fel tudta dolgozni a polgárháború katartikus élményét. De kellett hozzá egy új generáció meg némi politikai kultúra. Mára nálunk is felnőtt egy politikusgeneráció, amelynek tagjai nem is éltek ötvenhatban. Gyurcsány Ferenc ugyanannyi idős, mint Orbán Viktor. Generációs értelemben nincs mit egymás szemére vessenek. Itt már csak felhúzni lehet elválasztó falakat. Az 1989-90-es fal ilyen alapon még nem omlott le. Az európai újraegyesítésben, demokratizálódásban Magyarország speciális szerepet játszott. Nem ugyanaz a magyar változás, mint a cseh vagy a szlovák. Itt erős szándék alakult ki arra, hogy Európa részévé váljunk. Ez megfogalmazódott abban az elitben is, amely a rendszerváltozás előtt az országot irányította. Gondolok itt Németh Miklósra, Horn Gyulára, Nyers Rezsőre, önmagamra, sok mindenkire. Kínálkozott egy természetes átmenet. Meg kellett viszont emészteni, hogy kialakult egy gazdasági elit, más, korábban meghatározó rétegek viszont elszegényedtek. Pedagógusok, egészségügyben dolgozók, a kultúra reprezentánsai közül rengetegen. Egyik pillanatról a másikra meggazdagodni is csak ilyen nagy változások idején lehet. Végbement egy gazdasági csere, s minden fájdalmával együtt kialakult egy új rendszer. A politikai elit viszont a régi. Azok, akik elkezdték 1989-et, itt vagy ott. Ezért gondolom, hogy megérett a helyzet a politikai elitcserére. Ez az egyik oka annak, hogy nem akarok már belpolitikai pozíciót vállalni. Egy új generáció lényegesebb kérdésekre koncentrálhatna. Nemzeti létkérdésekre, amelyekre joggal várják az emberek a választ, bár nem így nevezik őket.
- Bevonható ebbe a körbe az ügynökügyek sora?
- Egyre inkább kezd világossá válni az, hogy a történet nem személyekről szól, hanem rendszerekről. Kikérem magamnak azt, hogy nekem megmondják, kit szerethetek és kit nem. Kikérem magamnak, hogy én Szabó Istvánt ne szerethessem azért, mert jelentéseket írt. A rendszert meg lehet ítélni, de azt e nélkül is tudtuk, hogy rossz volt. Azért kellett váltani. Szabó viszont nagyon sokat adott nemcsak Magyarországnak, a világnak. Megérteni a fasizmus lényegét, megérteni a magyar világ kis és nagy fájdalmait. Jó lenne, ha e téma kapcsán is végre a lényegről beszélnénk. Ilyen szempontból azt hiszem, az SZDSZ is tévedésben volt, bár nem feltétlenül a szándékait, hanem a végeredményt illetően. Pletykává, jól értesültek sustorgásává süllyedt a tiszta szándék, a múlt tisztázása.
- Végül egy privát "generációváltásról": a fia uniós lobbicége, amely miatt sokat támadták, megvan, működik?
- Természetesen megvan. Brüsszelben van az ottani lobbi- cégeknek egy nemzetközi szervezete. Nemrég beválasztották az igazgatóságba. Ez nyilván nem a papának szól.
- Kielégíti, hogy utazó nagykövetként vesz részt a közéletben?
- Nem köti le minden energiámat, de belpolitikai pozícióba nem térek vissza. A gazdasági, pénzügyi világ és a nemzetközi politika érdekel inkább.
