Háború, magas művészet

Míg az idei Berlinale versenyprogramja nagyobb meglepetések és átütő sikerek nélkül csöndben zajlott le, a fesztivál végére csak jutott egy csattanó: az egyetlen kelet-európai műnek, a bosnyák elsőfilmes Jasmila Zbanic Grbavica című drámájának ítélte oda a Charlotte Rampling színésznő által vezetett zsűri a fődíjat, az Arany Medvét.

Ez a döntés sokakat meglepett, mert "politikai vonalon" biztos befutónak tartották a Michael Winterbottom és az elsőfilmes Mat Whitecross rendezte botrányművet, a Road to Guantanamót (ők végül a legjobb rendezőnek járó Ezüst Medvét vihették haza). A kritikusok és a szakma pedig a veterán Robert Altman hattyúdalát, A Prairie Home Companiont tartották a legjobbnak. Több mint furcsa, hogy utóbbi végül egyetlen "profi" elismerést sem kapott, a Berliner Morgenpost olvasói viszont megszavazták a legjobb filmnek. Ezüst Medve fődíjat kapott még a valóban kitűnő Szappan című művéért a dán Pernille Fischer Christensen, valamint az elismert iráni mester, Jafar Panahi, aki a Les című művében az iráni nők és a foci témakörét dolgozta fel.

Bizarr, hogy nemcsak Altmant, de a filmművészet többi nagy öregjét is félresöpörték: nem kapott díjat Sidney Lumet, Claude Chabrol és Michele Placido új mozija. Díjazták viszont a jelen lévő külföldi szakemberek által sokat kritizált három német filmet. Sőt, ha belevesszük, hogy a fődíjas Grbavica német koprodukcióban készült, hajlamosak vagyunk arra a következtetésre jutni, hogy a hazai pálya bizony nagy előny.

A berlini válogatóknak nem kellett Pálfi György Taxidermiája - egyes cinikus, ám szakmai vélemények szerint viszont befért volna a díjnyertesek közé. Pálfi műve ettől függetlenül nemzetközi karrier előtt áll: a mustra részeként megrendezett filmvásáron eladták egy nagy nemzetközi forgalmazó cégnek - csakúgy, mint Hajdu Szabolcs Fehér tenyér című önéletrajzi ihletettségű sportdrámáját.

A háromféle vallású Bosznia és Hercegovina, valamint a délszláv háború még hosszú éveken át izgalmas témája lesz a filmművészetnek. Míg 2001-ben Danis Tanovic Senkiföldje című háborús drámája üstökösként robbant be a cannes-i fesztiválon a köztudatba (végül az Oscarig is eljutott), 2006-ban már a következmények érdekesek. A Grbavica (ez Szarajevó egyik kerülete) című film hőseinek - a muzulmán Esma és serdülő lánya, Sara - története szívszorító. Míg a lány azt hiszi, apja a szerbek elleni harcok hősi halottja, anyját valójában több csetnik megerőszakolta, ő így fogant, és egy fogolytáborban született. A dráma azonban Zbanic filmjében nem igazán tud kibontakozni. A Variety című szaklap kritikusának sem tetszett, Russell Edwards szerint a forgatókönyv kidolgozatlansága és ezért a film rövid játékideje nem ad lehetőséget, hogy a néző azonosulhasson a szereplőkkel. Nem is mellékesen: a mű teljes élvezetéhez az egykori Jugoszlávia utóbbi tizenöt évi történelmének beható ismerete is szükséges.

A sokak által korábban az Arany Medve befutójának tartott Road to Guantanamo szenzációja szintén az igazság. Három fiatal brit turista - Shafig Rasul, Ruhel Ahmed és Asif Iqbal - története, akiket letartóztatnak afganisztáni kirándulásuk alatt, és mivel beszélnek angolul, terroristának hiszik őket az amerikaiak. Helyben hozzáfognak a kínzásukhoz, majd a turisták végül a guantánamói fogolytáborban kötnek ki. A film egyrészt dokumentum - a három fiatal meséli a történetet -, másrészt játékfilm, mert az eseményeket színészekkel rekonstruálták. Winterbottom és Whitecross végül fájdalmasan hiteles és erős filmet készített, a vetítés végén vastapssal értékelték a nézők a látottakat.

A produkciót elkísérte Shafig Rasul és Ruhel Ahmed, akik élőben is nyilatkoztak megpróbáltatásaikról. Mindkettőjüknek még hosszú évek kellenek ahhoz, hogy feldolgozzák a történteket, de sokat segít ebben nekik a hit. Hozzátéve: korábban nem voltak vallásosak, a fogságban lettek azok, és ez volt az egyetlen segítségük a túléléshez. Elmesélték, hogy miután az amerikaiak semmit sem tudtak rájuk bizonyítani, felajánlották, hogy dolgozzanak nekik. Mikor ezt visszautasították, odavágták nekik, hogy akkor ott fognak megrohadni. Nem is mondták ki ártatlanságukat, végül a brit kormány nyomására szállították őket át Angliába, és ott engedték el őket.

- Még több mint ötszázan vannak fogva tartva Guantánamóban. Állítsák bíróság elé vagy engedjék el őket. Ez a tábor megsért szinte minden nemzetközi egyezményt, követeljük, hogy azonnal számolják fel - jelentette ki Michael Winterbottom arra a kérdésre, hogy miért készítette el a Road to Guantanamót.


Jelenet a fõdíjas filmbõl
Jelenet a fõdíjas filmbõl
Top cikkek
1
Érdemes elolvasni
NOL Piactér

Tisztelt Olvasó!

A nol.hu a továbbiakban archívumként működik, a tartalma nem frissül, és az egyes írások nem kommentelhetőek.

Mediaworks Hungary Zrt.