Családja az izraeli Askelónból származik, de ő maga már egy gázai menekülttáborban született 1963-ban, és ott is lakik mind a mai napig. Az UNRWA - a palesztin menekülteket segélyező ENSZ-szervezet - által finanszírozott intézményben végezte tanulmányainak egy részét.

A Muzulmán Testvériség diákszervezetének aktivistájaként kezdte politikai pályafutását. (A Hamász a Muzulmán Testvériségből nőtt ki.) Az idő tájban gyakoriak voltak a verbális és olykor fizikai összetűzések a Muzulmán Testvériség és a Fatah diákszervezetei között. Az utóbbit akkoriban Mohammed Dahlán, a távozó Fatah-kormány egyik minisztere irányította.

Az izraeli hatóságok többször bebörtönözték Haníjét az 1987-ben kitört első intifáda (palesztin népfelkelés) idején: 1987-ben 18 napra, 1988-ban hat hónapra és 1989-től három évre. 1992 decemberében kitoloncolták a palesztin területekről Libanonba.

Ismerői nyugodt emberként, pragmatikus politikusként és a palesztin egység híveként írják le Haníjét. A politikus nagyon népszerű a Hamász soraiban, és jó kapcsolatokat ápol más palesztin szervezetek vezetőivel. Részt vett úgyszólván minden tárgyaláson, amelyet a Hamász a Palesztin Hatósággal és más palesztin szervezetekkel folytatott. Mahmúd Zaharral együtt őt tartják a Hamász legfontosabb gázai övezeti politikai vezetőjének.

Elődei, a Hamász gázai övezeti szervezetének korábbi vezetői Izrael "célzott likvidálási" gyakorlatának estek áldozatul. (E gyakorlat jegyében a zsidó állam végez azokkal a palesztinokkal, akik gyanúja szerint részt vettek izraeliek elleni merényletek elkövetésében vagy megszervezésében.) Kis híján maga is egy ilyen célzott likvidálási akció áldozatává vált 2003-ban; Jaszin sejk társaságában volt, amikor egy izraeli repülőgép bombát próbált dobni arra a gázai házra, amelyben éppen tartózkodtak. (Akkor ez a bomba célt tévesztett, de az izraeli légierő egy évvel később megölte Jaszin sejket).

(MTI)