Méghozzá egyszerre, már ez év július 1-jén. Amíg kormányoztunk, a járulékcsökkentés négy év alatt 5 százalék foglalkoztatottságnövekedéssel járt. A mai foglalkoztatottsági szintet tekintve ugyanekkora ütemű létszámnövekedés közel 200 ezer új munkahelyet jelent.

Nem kell attól tartani, hogy a társadalombiztosítás nagy bevételektől esik el. A szerzett tapasztalatok ebben is kedvezőek: dőltek a bevételek mind az egészségügyi, mind a nyugdíjbiztosítási alap kasszájába - tudtuk meg Deutsch-Für Tamástól. Meglátja mindenki, a bevételek ismét - nem sok idő elmúltával - akkorára nőnek majd, hogy abból még a tizennegyedik havi nyugdíjra is futja.

A kulcslépés a radikális járulékcsökkentés. Aki ezt ellenzi, a munkanélküliség pártján van, a járulékcsökkentést ellenző párt a munkanélküliség pártja - mondja Rogán Antal és Deutsch-Für Tamás. A radikális járulékcsökkentés ügye mára a választási harc egyik központi kérdésévé vált.

Nem a választási harcba akarok beszállni. Három héttel ezelőtt e hasábokon már foglalkoztam az "adóforradalommal". Újbóli megszólalásom oka ugyanaz: nem tudom elviselni, ha felelős pozícióban levő emberek képtelenségeket állítanak. Ez nálam foglalkozási ártalom. Mint volt egyetemi tanárnak és most mint kutatónak, egyenesen kötelességem ezek ellen fellépni.

Először a járulékcsökkentés és a foglalkoztatás kapcsolatának 1998- 2002-ben szerzett tapasztalatairól kell szólnom. Tudni kell, hogy akkor nem egy, hanem négy évben történt járulékcsökkentés. A munkáltatók által fizetett járulékok százaléka 1998-ról 1999-re 39 százalékról 38 százalékra, 2000-re 37 százalékra, 2001-re 31 százalékra és 2002-re 29 százalékra csökkent. A Fidesz erről nemigen beszél. Arról sem, hogy miként alakult a foglalkoztatás ugyancsak évről évre. Most kell nagyon figyelni: a foglalkoztatottak száma a megelőző évhez képest 1999-re 3,1 százalékkal, 2000-re 1 százalékkal, 2001-re 0,9 százalékkal, és 2002-re 0 százalékkal növekedett. Tehát a foglalkoztatottság éppen akkor nőtt gyorsan, amikor a járulék még csak 1 százalékponttal csökkent.

Ezt a 3,1 százalékos növekedést nem lehet a járulékcsökkentéssel magyarázni. Ebben az időben a munkaerő-kereslet felszökkenésének alapvető oka volt, hogy a konjunktúra már harmadik éve tartott, és a vállalatok mind kevésbé támaszkodhattak saját belső munkaerő-tartalékaikra: gyorsan kellett növekednie a foglalkoztatásnak. A kibontakozó konjunktúra kellős közepén került a Fidesz hatalomra! (Áder János 2002-ben elhangzott szavaival élve, a hatalomra kerülő Fidesz-kormány "beleült a készbe".) Amikor a járulék tényleg erőteljesen csökkent - 6, majd 2 százalékponttal 2001-ben és 2002-ben -, a foglalkoztatottság növekedése kevesebb mint harmadára esett, majd stagnált. És tudjuk, ezekben az években a növekedés üteme már lényegesen kisebb volt: a konjunktúra túljutott a csúcspontján. Mindez azt jelenti: hamis az állítás, hogy az 5 százalékos növekedés a foglalkoztatottságban a járulékcsökkentés következménye.

A Fidesz egy kalap alá veszi az egész négyéves időszak változásait. Nem szól arról, hogy a létszámnövekedés túlnyomó része a jelentős járulékcsökkentés előtt következett be! A létszámnövekedés közel kétharmada akkor, amikor a járulékcsökkentés kilenctized része még hátravolt. Az időbeli bontás azonnal világossá teszi: messze nem lehet visszavezetni a foglalkoztatás alakulását a járulékok százalékának változásaira. Így derül ki, hogy a 2001-ben végrehajtott 6 százalékpontos járulékcsökkentést a foglalkoztatásban csupán 0,9 százalékpontos emelkedés követte, 2002-ben pedig az alkalmazottlétszám nem is nőtt az újabb 2 százalékpontos járulékcsökkentés ellenére! A Fidesz a konjunktúra foglalkoztatás növelő hatását is a járulékcsökkentés következményének állítja be.

Ezt kell tudomásul venni: egyszerre sok tényező befolyásolja a foglalkoztatás alakulását, ezekhez képest gyenge hatású tényező a munkáltatók által fizetett bérjárulék nagysága. (Az egyéb tényezők közül néhány: a termelékenység éppen adott növekedési üteme, a gazdasági konjunktúra tényleges és várható helyzete, a munkaerő-kihasználtság foka vállalatokon belül, a piac várható bővülése és szerkezetének alakulása, a változó költségek és az árak alakulása, az újonnan alkalmazható munkaerők képzettsége és összetétele, a multinacionális tőke itthoni leányvállalatainak nagyrészt a világpiaci változásoktól függő döntései és így tovább.) Ezekhez képest nagyon mérsékelt a jelentősége a bérjárulék százalékának. És gyakorlatilag semmi hatása sincs 1 százalékpont bérjárulék-csökkentésnek.

Csalafintán jár el a Fidesz, amikor az 1998-as évhez viszonyít. Hiszen a bérjárulék csökkentésének foglalkozatási hatásáról állít valamit! Azért nem 1999-es bázison mér, mert az ettől számított hároméves időszakban csupán 1,89 százalékos foglalkoztatásnövekedésről tudna beszámolni. Csak mintegy hatvanezer fő foglalkoztatásnövekedést tudnának ígérni kétszázezer helyett, ezt sem megalapozottan.

Hogyan állunk a "tapasztalatokkal" a járulékbevételek alakulásával kapcsolatban? A Fidesz helyesen állítja, hogy a járulékbevételek nem csökkentek, hanem gyorsan nőttek. Az emelkedés mértéke a munkáltatók által fizetett egészségügyi és nyugdíjjárulékban, 2002-ben 1998-hoz képest 43 százalék, 1999-hez képest pedig 41 százalék. De a kétségkívül gyors emelkedést a Fidesz éppen a járulékcsökkentéssel magyarázza úgy, hogy emiatt nőtt a foglalkoztatás, valamint a hajlandóság is a járulékok fizetésére. Ez az állítás már hamis!

Nem a foglalkoztatás növekedése miatt nőtt gyorsan a befizetett járulék! Ez egymaga legfeljebb 5 százalékos bevételnövekedést magyarázhatott, míg a bevételek tényleges növekedése 41 százalék, illetve 43 százalék volt. Azt pedig senki nem tudja megmondani, hogy javult-e a hajlandóság a munkáltatói járadék fizetésére, és ha igen, mennyivel. De biztos, hogy nem ennek volt meghatározó szerepe! Azért biztos, mert a járulékbevételek növekedését bőven megmagyarázza egy harmadik, és messze a legfontosabb tényező: az átlagos nominális bérek akkor nagyon gyors emelkedése.

Ezekben az években - a megelőzőkben is - az átlagbérek kivételesen gyors ütemben nőttek. (Nagy szerepe volt ebben egyebek közt annak, hogy a minimálbérek 2000-től 2002-ig majdnem a duplájára emelkedtek.) A még nem adózott átlagos nominális bérek növekedési üteme az előző évekhez képest: 1999: 16,1 százalék, 2000: 13,5 százalék, 2001: 18 százalék, 2002: 18,3 százalék. Négy év alatt a bruttó átlagbérek nominálisan 84 százalékkal emelkedtek! (Három év alatt, 1999-hez képest, 58 százalékkal.) Magától értetődő, hogy a bruttó nominális bérekhez kapcsolt járulékbefizetések gyors bérnövekedés esetén akkor is nőhetnek, ha a járulékok százalékos terhe csökken - feltéve, hogy a járulékok százalékát nem szorítják le nagyon alacsonyra. Túlnyomórészt ez magyarázza a járulékbevételek emelkedését, és elenyészően kis mértékben a foglalkoztatás bővülése.

Ez utóbbihoz képest sokkal nagyobb jelentőségű, hogy a Fidesz kormányzási ciklusa idejének egészét tekintve a munkáltatói járulékteher nem 10 százalékponttal lett alacsonyabb, hanem ennél jóval kisebb mértékben. A jelentős járulékteher-csökkentést ugyanis csak 2001-ben hajtották végre. Az egész időszakra vetített járulékcsökkentés alig volt nagyobb 5 százalékpontnál. Ez azért fontos, mert így a négyéves kormányzási ciklus alatt a tb-alapok kumulált deficitje jóval kisebb mértékben növekedhetett.

Mindebből az következik: ha a Fidesz - választási győzelme esetén - 2006 júliusában valóban mindjárt 19 százalékra csökkentené a munkáltatók által fizetendő járulékot, annak súlyos következményei lennének. Már 52 százalékos bevételnövekedés lenne szükséges ahhoz, hogy a munkáltatói járulékfizetésekben a korábbi bevételi szint újból elérhető legyen. Ez nemcsak négy év alatt, hanem hosszabb időszakban is kizártnak tekinthető. Ugyanis az átlagbérek - szerencsére - már nem emelkednek évente 16-18 százalékkal, hanem csak 6 százalék körüli ütemben. Még ez is nagyobb ütem a kelleténél! A béreknek ugyanis - átlagban - nem szabadna gyorsabban emelkedniük a termelékenység növekedésénél, ha az árstabilitás komolyan vett célkitűzés.

Ráadásul, és most ez a legfontosabb, a korábbi bevétel elérése nem hoz létre egyensúlyt a nyugdíj- és egészségbiztosítási alapokban. Ezek hiánya eddig is tetemes. A hiány a radikális járulékcsökkentés miatt még nagyobbá válna, és így is maradna, mert közben a kiadások is emelkednek! Tanulságos, hogy 1999-től 2002-re e két alap hiánya lényegesen megnőtt, annak ellenére, hogy ide "dőltek a bevételek", és hogy a munkavállalók és magánszemélyek által fizetett járulékokat nem is csökkentették. Sőt, az egészségügyi hozzájárulás összegét lényegesen emelték. Ez idő alatt a központi költségvetés hozzájárulásainak összegét 107 milliárdról 426 milliárd forintra kellett növelni, és még így is több mint 50 milliárd forinttal nőtt a két alap deficitje.

A két alap hiánya, a központi költségvetés hozzájárulásainak növekedését is beszámítva, a GDP 1,6 százalékáról 3,1 százalékára emelkedett. A kiadások ugyanis 2002-ig 64 százalékkal nőttek, vagyis jóval meghaladták a járulékbevételek növekedését, ami csak 41 százalékot tett ki. (Persze a kiadások növekedését külön döntések is okozhatták. De döntő meghatározójukként - végül is - az igen gyors nominális bérnövekedés nevezhető meg.)

Ez egyáltalán nem meglepő: a járulékbevételek azért nőttek gyorsan, mert "bérinfláció" volt. De éppen emiatt, a két tb-alap kiadásainak is gyorsan kellett emelkedni, hiszen a nyugdíjak növekedése nagyrészt a bérek növekedéséhez kötött. Az egészségügyi kiadásokon belül pedig nagy súlya van a bérkifizetésnek, emellett az egészségügy egyéb költségei is - speciális tényezők miatt - világszerte gyorsan nőnek. Akár gyorsan emelkednek tehát a nominális bérek, akár lassan, mindenképpen felszökken a deficit aránya, ha a járulékok százalékát lényegesen csökkentik. Arról beszélni, hogy a járulékcsökkentés után "dőltek a bevételek" a nyugdíj- és egészségbiztosítás kasszájába, és meg sem említeni, hogy a kiadások - nem véletlenül - még gyorsabban emelkedtek, továbbá nem megnézni, hogy az utóbbinak milyen okai lehetnek a foglalkoztatottság növekedésén kívül, elképesztő felületesség. Hozzáteszem, az alapos közgazdasági felkészültség hiányosságairól is árulkodik. Ez utóbbi is megérne néhány szót!

Akik a radikális járulékcsökkentést, mint a gazdaságot és a foglalkoztatást dinamizáló csodatevő eszközt kiötlötték, alaposan melléfogtak. Arra rájönni, hogy az egész elgondolás, úgy, ahogy van, rossz, hogy a "szerzett tapasztalatok" pontosan a Fidesz állításainak ellenkezőjét bizonyítják, a hozzáértők számára néhány perc elég. Csak érteni kell a gazdasági összefüggéseket, és át kell nézni a vonatkozó statisztikai sorokat. Rogán Antalnak, és egyáltalán, az egész Fidesz-vezérkarnak nem volt erre ideje?

Meggyőződésem, hogy most, a választási harc során nem ismerhetik be, hogy szarvashibát követtek el. Továbbra is ezen a verklin fognak játszani. Nem tehetnek mást. A beismerés túl nagy kockázattal járna. Sok emberrel hitették el, hogy a radikális járulékcsökkentés csodatevő eszköz, nekik nagy csalódást okoznának.

Elgondolni is rossz, mi történne, ha a Fidesz választási győzelme esetén reálisan nem is öt, hanem tíz százalékpontos járulékcsökkentést hajtana végre 2006 júliusában a kormányzási ciklus egészére vetítve. A deficit akár a tb-alapoknál, akár az egész államháztartásban még nagyobb mértékűre szökkenne, és a deficit kumulált összege is sokkal nagyobbra nőne. Bizony, bizony, a megnövekvő hiányt nem lehet 14. havi nyugdíjra és még egyebekre költeni. Ha a Fidesz - hatalomra kerülése esetén - mégiscsak radikális járulékcsökkentésre szánná el magát a többi ígéretétének beváltásával együtt, igaza lenne Orbán Viktornak: legfeljebb egy forintot lehetne tenni könnyelműség nélkül arra, hogy 2010-től kezdve, mint az Európai Monetáris Unió tagországának polgárai, euróval fizetünk majd.

Akik a radikális járulékcsökkentést mint a gazdaságot és a foglalkoztatást dinamizáló csodatevő eszközt kiötlötték, alaposan melléfogtak. Arra rájönni, hogy az egész elgondolás, úgy, ahogy van, rossz... ... a hozzáértők számára néhány perc elég.

Erdős Tibor
A szerző közgazdász, akadémikus

A cikkben felhasznált adatokkal kapcsolatban lásd: Önhelyreigazítás, február 21.