„A projekt annak a kampánynak a része, amely innováció-orientált országgá teszi majd Kínát” – idézi a Néplap Li Csangcsunt, a Kommunista Párt Központi Bizottsága Állandó Bizottságának tagját.

Nem meglepő, hogy egy magas rangú kommunista funkcionárius ezt a nyelvet használja, elvégre Kína a globális kapitalizmus mintaországa. A projekt tartalma azonban megütközést keltett. Arról van szó ugyanis, hogy új lendületet kell adni a marxista kutatásoknak, a marxizmus oktatásának.

Kínában ma már bőven jut pénz innovációra. Különösen, ha olyan projektről van szó, amely – mint Li mondta – a párt „korlátlan támogatását” élvezi.

Kiépítik, vagy inkább újjáépítik az ideológiai intézményhálózatot. Tudományos konferenciákra és könyvkiadásra sem sajnálják a pénzt. Száz új marxista kézikönyvet vettek munkába. Mindegyikre 25 millió forintnak megfelelő összeget szánnak. Ez akkor is szép summa, ha 30 fős csapatok írják a könyveket, s ebből a célból összetrombitálták az ország 3 000 vezető marxista teoretikusát. Az egyik tudományos konferencián még Hu Csintao elnök is beszédet mondott.

A kommunista kapitalizmus gazdasági sikereit az tette lehetővé, hogy „a kínaiak sutba vágták Karl Marxot, és inkább Warren Buffettre esküdtek” – írja Isabel Hilton a New Statesmanben. – A kommunista párt leépítette az állami szektort, lemondott a kollektivista mezőgazdaságról, és emberek millióit bocsátotta el. Felszámolták az ingyenes oktatást és az egészségügyi ellátást. A munkások ma már olcsó állami lakásra sem számíthatnak. Ezzel létrejött „a világ egyik legegyenlőtlenebb társadalma”.

De mi igazolhatja a kommunista párt egyeduralmát a kapitalista viszonyok között? Az egyre gyakoribbá váló „rendzavarások” – magyarul tüntetések és lázadások – rádöbbentették a pártvezetést, hogy az ideológiai vákuumot ki kell tölteni valamivel.

„Új marxizmusra van szükség, amely segít feloldani Kína ellentmondásait” – nyilatkozta nyugati újságíróknak Cseng Enfu, a Kínai Tudományos Akadémia Marxizmus Intézetének igazgatóhelyettese.

Nem a régi rendszerhez akarnak visszatérni. Az új marxizmus segítségével a kommunista párt uralmát akarják igazolni a vadkapitalista gazdaságban. Nem a rendszert igazítanák Marxhoz, hanem Marxot a rendszerhez.

„Szerintem nincs semmi, amire ne lehetne alkalmazni a marxista elveket – fejtegette Cseng. – Túl kell lépnünk azon, hogy a marxizmust csupán propagandának tekintjük. Ha egy marxista tudós valóban kreatív, meg fogja találni a magyarázatot Kína mai problémáira, és politikai megoldásokat is tud javasolni.”

Marx feltámasztása azonban veszélyes játék – figyelmeztet a New Statesman cikkírója. Mi lesz, ha túl jól sikerül, és a kínai proletárok komolyan veszik a kapitalizmus forradalmi kritikáját?