Idén januárban kezdődtek tiltakozások a muzulmán világban a tavaly szeptemberben Dániában, majd idén Norvégiában megjelent karikatúrák miatt. A Népszabadság nyomtatott változata néhány nappal ezután egy alkalommal közzétette az egyik vitatott karikatúrát, az európai sajtót érő muzulmán tömegtiltakozásokról, bojkottfelhívásokról, kormányzati támadásokról beszámoló cikk illusztrációjaként.

Kérdéseiket, hozzászólásaikat a NOL vitafórumán, vagy az online@nepszabadsag.hu levélcímen várjuk. Elsősorban a Mohamed-karikatúrák közlése nyomán kirobbant nemzetközi vitával kapcsolatban várunk kérdéseket, észrevételeket ebben a topikban. Ha marad idő, a lapunkkal kapcsolatos egyéb kérdésekre is sor kerülhet.

Vörös T. Károly a Klubrádiónak nyilatkozott a szerkesztőség álláspontjáról. A részletekről lásd: "Itt már az európai kultúráról van szó"

Kérdések és válaszok:

Péter19647
Tisztelt Népszabadság!
Egyszerű, a politika iránt nem túl fogékony és érdeklődő magyar állampolgár vagyok, keresztény (evangélikus) családból. 41 éves vagyok, a munkámnál fogva rengeteget utazom, no és hobbiból is szeretek világot járni....
..ÉS SZERETNÉK A JÖVŐBEN IS...
Sokszor jártam iszlám, hindu, buddhisa, kersztény országokban, soha sehol nem tapasztaltam se a magyarságom, se a keresztény mivoltom ellen irányuló ellenszenvet...
..ÉS EZT SZERETNÉM A JÖVŐBEN IS...
E rövid bevezető után csak kérdéseket tennék fel a Tisztelt szerkesztő Úrnak, Uraknak:
1. Valóban ez lenne a sajtószabadság?
2. Ha igen akkor hol vannak az új határok?
3. Vagy lehet nincsenek határok?
4. Ha legközelebb a békés Maldív-szigetre nem engednek be mert a 9 ország között vagyunk mi hősök is, akkor Önök kárpótolnak az elmaradt élményért?
5. Éreznek Önök felelősséget az egyszerű magyar állampogárért vagy csak a saját szabályaik szerint játszanak Velünk?
6. Ha üzleti kárt is szenved az országunk, akkor megérte nem tiszteletben tartani más tabuit?
7. Ha a mi európai tabuink kerülnek az al-Jazeerah képernyőire akkor mit teszünk?
Végül egy kérdés, melyet csak félve teszek fel (mert ugyanis tabu erre rákérdezni a MI világunkban):
Kinek (kiknek) áll érdekében a keresztény és az iszlám világot összeugrasztani?
Tisztelettel várnám a válaszukat, akár egy személyes beszélgetés keretein belül is.

Vörös T. Károly: Kedves Péter 19647!
A sajtószabadság az egy nagyon komplett és összetett dolog, de úgy gondolom, hogy az európai kultúra egyik legfontosabb értéke. És úgy gondolom, hogy ezt az értékét az európai kultúrának igenis védeni kell. Hogy hol vannak az új határok? Úgy gondolom, hogy új határok nincsenek, a határok ugyanazok, amelyek régen voltak, hosszú ideig volt szokás Magyarországon és a szocialista országokban is úgy véleményt alkotni dolgokról, hogy valóságosan nem is ismertük a véleményalkotás tárgyát. Én nagy nyereségnek tartom, hogy ezen már túl vagyunk, és szerintem akkor, amikor olvasóinkat a tájékoztatás szándékával informáltuk arról, hogy hogyan néznek ki ezek a karikatúrák, nem léptük át a sajtószabadság határát. Az összes többi kérdésre úgy tudnék válaszolni, hogy érdemes-e a sajtószabadságból egyszerűen csak azért visszalépni, mert esetleg valakit emiatt nem engednek be a békés Maldív-szigetekre. Persze ez így nem tisztességes válasz. Én inkább úgy tenném fel a kérdés, hogy elfogadható reagálás-e egy karikatúra információs céllal való közlésére azzal reagálni, hogy az adott ország állampolgárait emiatt nem engedik be a békés Maldív-szigetekre. Az európai kultúra hagyománya az, hogy egy esetleges vétségre, bűnre arányos válasz érkezik. Én ehhez az arányos válaszhoz ragaszkodnék, és minden további nélkül elfogadnám azt a reagálást, ha lapunkat azok, akik sértve érzik magukat, beperelnék az illetékes bíróságon. Zárójelben jegyezném meg, hogy egy szegedi jogvédő szervezet ezt meg is tette, és kíváncsian várom, hogy ebben az ügyben hogyan fog dönteni a magyar bíróság. Mivel elég sok kérdést tett fel, bármikor egy egyeztetett időpontban szívesen látom egy személyes beszélgetésre a szerkesztőségben. Tisztelettel üdvözli: Vörös T. Károly

Lófülű
Mi a véleménye a T. Főszerkesztő Úrnak: az egyes Iszlám országokban tapasztalható felháborodás e tárgyban mennyiben tekinthető "spontánnak", s mennyiben a zsarolás eszközének Európa felé - az USA háborús politikájának elszigetelése érdekében?

Vörös T. Károly: Kedves Lófülű!
Kérdésével kapcsolatban válaszom az, hogy a kérdőjelet tegyük a kijelentőmód jelévé, egyáltalán nem gondolom, hogy a felháborodás és a megmozdulások spontánok lennének, úgy gondolom, hogy ezeket a megmozdulásokat szervezik. Sőt, a megbízhatónak tekinthető HVG-ban olvastam a történetnek egy érdekes mozzanatát: tavaly szeptemberben, amikor a karikatúrák megjelentek, egy Dániában működő iszlám szervezet bocsánatkérésre szólította fel az illető újságot, egészen a dán miniszterelnök úrig eljutottak a kérésükkel, s mikor kérésüket elutasították, akkor ez a csapat az említett tizenkét karikatúrával, plusz még három olyan karikatúrával, melynek eredete ismeretlen, körútra indult a Közel-Keleten, hogy a különböző országok különböző imámjait tájékoztassa a történtekről. Meggyőződésem, hogy államilag szervezett tüntetésekről van szó. Hogy ennek mi a célja? Nem tudom. Úgy gondolom, hogy azért ez elsősorban az adott országok lakosságának szóló szervezkedés, hiszen nem hiszem, hogy ezek az országok képesek lennének Európát vagy az Amerikai Egyesült Államokat elszigetelni. Tisztelettel üdvözli: Vörös T. Károly

Philidor:
Előrebocsátom, hogy nagyon egyetértek a dán miniszterelnökkel.
Azok a lapok akik bocsánatot kértek az utánközlésért, kiktől kértek bocsánatot?
Nem pusztába kiáltott szavak ezek?
Volt bármilyen fogadó közeg a bocsánatkérésre?
Melyik a fontosabb bármely újságnak, a közlés - bármilyen normasértés esetében, - a hazai olvasónak, hazai kulturális normákkal, vagy a megfelelés hallgatása egy meglehetősen ortodox, és távoli kultúrának?

Vörös T. Károly: Kedves Philidor!
Számomra ez az ügy ma már nem egyszerűen egy dán lappal való szolidaritás kérdése, hanem az európai kulturális normákkal való szolidaritás ügye. Úgy gondolom, hogy én, mint a Népszabadság főszerkesztője elsősorban a Népszabadság olvasóinak tájékoztatásáért vagyok felelős. Természetesen, kellő körültekintéssel és figyelemmel mindenféle érzékenységekre. De kerülhet olyan helyzetbe az ember, amikor döntenie kell, és továbbra is úgy gondolom, hogy helyesen döntöttem. Tisztelettel üdvözli: Vörös T. Károly

Tomcat
Kedves Főszerkesztő úr!
Én csak azt szeretném megkérdezni, hogy szabad-e a sajtószabadság szent nevében embereket sértegetni?
Az összes többi szempont az ügy körül ugyanis másodrendű. Hogyan, mennyi idő alatt jutott el az egész a középkeletre, milyen politikai csoportosulásnak, milyen haszna vagy kára van belőle, ez mind csak melléktermék.
Nyilvánvaló volt, hogy el fog jutni az ügy odáig is.
A másik kérdésem, hogy miért volt szükséges ezt a sértést, a Kossuth Lajos utcai török büfé muzulmán alkalmazottjának is, biztos ami biztos, a tudomására hozni?
Üdvözlettel Tomcat

Vörös T. Károly: Tisztelt Tomcat!
A Népszabadság nem szándékozott a sajtószabadság szent nevében embereket sértegetni. Az pedig egynagyon fogas kérdés, hogy egy lap közléspolitikájában hogyan kell beépíteni kulturális különbségeket. Az európai kultúra individuális kultúra, és az európai kultúrában elég nehéz lenne fölvetni egy olyan kérdést, hogy egy újság a közlésével - úgy összességében - az európai embereket sértette meg. Ugyanezt gondolnám válaszolni a Kossuth Lajos utcai török büfé muzulmán alkalmazottjával kapcsolatban is. Hozzátenném, hogy az európai kultúra éppen abban különbözik minden más fundamentalista kultúrától, hogy nemcsak arra van lehetőség, hogy információinkat különböző forrásból szerezzük be, hanem a mi kultúránkban arra is van lehetőség, hogy bizonyos információkat ne vegyünk tudomásul. Nem gondolnám, hogy muzulmán barátainknak a különböző arab országokban kötelező lenne a Népszabadságot olvasni. És úgy gondolom, hogy ebben a kérdésben nagyon sok mindent kell mérlegelni, és számomra a mérlegelés legfontosabb eleme a saját olvasóink érdekének képviselete. Tisztelettel üdvözli: Vörös T. Károly

Methus:
Kedves Főszerkesztő Úr,
egyszer azt halljuk, hogy Allah nem ismer országhatárokat (a Rushdie-fatwa egyik indoklása volt ez), másszor meg sikolyokat hallunk a nemzetközi jog által garantált országhatárok megsértéséről (iraki háború). Mindkettőt természetesen ugyanarról az oldalról.
Van-e olyasmi, hogy a "mi országunk", a "mi jogrendszerünk", a "mi életformánk"? Ha van, akkor el kell-e tűrjük, hogy mások diktálják nekünk kívülről, megszabva azt, hogy nekünk mit szabad és mit nem?

Vörös T. Kátroly: Kedves Methus!
Úgy gondolom, hogy van olyan, hogy a mi országunk, és van olyan, hogy a mi jogrendszerünk, és van olyan is, hogy a mi életformánk. Éppen ezért, mert van ilyen, úgy gondolom, hogy nem tűrhetjük el, hogy mások diktáljanak nekünk kívülről. Azoknak, akik úgy gondolják, és ilyenek számosan vannak Magyarországon is, hogy ebben az ügyben a Népszabadságnak bocsánatot kellene kérnie, érdemes lenne ezt a dolgot végiggondolnunk. Mert azt el tudom fogadni, hogy ez a véleményük, de akkor az egész európai felvilágosodást is el kell utasítaniuk, sőt úgy gondolom, hogy a reformációval sem kezdhettek semmit, tehát akkor politikai céljukká kellene tűzniük azt, hogy Magyarország térjen vissza a középkorba. Tisztelettel üdvözli: Vörös T. Károly

Tanar kérdései:
A szabadság és a szabadosság két különböző dolog. A függetlenség máza mögé pedig nem mindig lehet elbújni.
Másrészt, hogy örülhetnénk valaminek, ha millióknak bánatot és felháborodást okozunk. És ha tudjuk, hogy ez ránk visszaüt, ez alapján ítélik meg az európai haladást a világ másik oldalán élők.
Nyílt kihívás? De ki fizeti majd a számlát (ha pl. visszatérnek a tálibok)?
Hol volt a külországokkal kapcsolatos szakmai ismeretek minimuma? (más kérdés, hogy mások rajzolták disznónak - ami az araboknál tabu - Mohammedet).
Legközelebb nyársra húzott tehénnel örvendeztetik meg (?) Indiát?
És akkor erősek leszünk, mert kitaláltuk és ápoljuk (?) a sajtó függetlenséget és szabadságot? De hiszen mindezekkel bánni és élni kell! Ezek a jogok és kötelességek velünk élnek és alakulnak az életünk során.
Kérdésem tisztelt főszerkesztő úrhoz: Ugye ekkora baklövést a NSZ nem lesz képes elkövetni?
Hol tart a felszíni és felszín alatti tiltakozás az arab országokban? Miért kellett megvédeni egy velejéig rossz ügyet?
Hogy tudnánk megemészteni, hogy a mohamedánok (és általában az iszlám hívők) ennyire vallásosak, ennyire sótlanok és lázongók?
Végülis nagy baj nem lett a dologból, de az utolsó ütés (ultimo) a világmegváltást hirdető araboknál maradt. Ezzel bármikor bárkit fanatizálhatnak.

Vörös T. Károly: Tisztelt Tanar!
A szabadság és szabadosság valóban két különböző dolog. De kérdem én, egy karikatúra információs célzattal való közlése tekinthető-e szabadosságnak? Biztosíthatom, hogy a Népszabadságnak eszébe sem jutott volna gúnyolódó karikatúrákat közölni Mohamedről. Nincs ilyen szándékunk egyetlen más vallás istenével sem. Csak persze a fekete-fehér gondolkozás kizárólag igenben és nemben tud gondolkozni. Ha látta azt, amit a Népszabadság ebben az ügyben tett, akkor azt is olvasnia kellett, hogy megírtuk véleményünket a rajzokról is. És leszögeztük, hogy ezek a rajzok nem sokban különböznek a fasiszta Stürmerben megjelent antiszemita rajzoktól. Esztétikailag is katasztrofálisak. Azt is megírtuk, hogy maga az újság elég régóta egy kekeckedő, provokatív sajtóorgánum. Igyekeztünk körültekintően tájékoztatni olvasóinkat arról, hogy véleményt tudjanak alkotni magáról erről az ügyről. És természetesen ehhez a véleményalkotáshoz információkra van szükség. És a véleményalkotás szabadsága pedig minden olvasónak külön-külön megadatott, és ennek jegyében olyan olvasói leveleket is közöltünk, amelyek mélyen nem értenek egyet a mi döntésünkkel. Ezt a sokelemű tájékoztatást, és ezt a sok elemre épülő véleményalkotást gondolom európainak, és ezt én minden eszközzel a Népszabadságban is védelmezni fogom. Tisztelettel üdvözli: Vörös T. Károly

e-mailben érkezett:
Tisztelt főszerkesztő úr!
Néhány kérdésem lenne:
1. a NOL-on nem érhető el az inkriminált kép? Amikor a lapban megjelent, a NOL-on is látható volt, de eltűnt. Ez technikai okból van így, vagy tudatos döntes volt. Ezzel összefüggésben érdekelne, hogy mennyire szuverén az online-szerkesztőség?
2. Az is érdekelne, hogy a szerkesztőségen belül volt-e vita a közlésről, ill. utána nem kezdtek-e félni a kollégák; gondol-e egy ilyen döntéskor arra,hogy mekkora felelősséget vállal? Egyeztetett-e a lap svájci tulajdonosaival és a kisebbik tulajdonos, az MSZP közeli Szabad Sajtó Alapítvány képviselőivel? Azért kérdem ezt, mert Svájc, tudvalevőleg, szokása szerint kussol, és csak a saját bankjaira gondol a Mohamed-karikatúrák dolgában. Nem hallottam,hogy a svájci újságírók szolidaritásukról biztosították volna a többi európai sajtószabadságharcost. (Én, mellesleg nem közöltem volna a képet; nekem ugyanis azonnal a nácik Stürmerje és a magyar fasiszták hasonló kiadványainak antiszemita karikatúrái jutottak az eszembe - amivel kapcsolatban, tudtommal senkinek nem jutott az eszébe a sajtószabadságra gondolni.)
4. Nem Mohamed-téma: Szabó István ügynökmúltjának leleplezése után az Ön lapja készítette az első interjút az Oscar-díjas rendezővel, és Önök voltak tudtommal az elsők, akik lehozták az értelmiségiek - köztük egy pár Népszabadságos újságíró - nyílt levelét, amelyben változatlan tiszteletükről biztosították a Szabót. A vezércikkeikben ugyanakkor elkenték a dolgot és a Fórum-rovatukban egy sor, kifejezetten Szabó Istvánt bántó írást hoztak; én alig találkoztam ellenkező véleménnyel. De a legfeltűnőbb Kis János írása volt, amely azzal végződik, hogy "Ma egyetlen nyilvános fórum van, mely nagy kockázatokat vállal az igazság feltárásáért, nem mérlegelve, hogy ezzel fájdalmat okoz-e a neki kedves politikai és kulturális köröknek: az Élet és Irodalom". Már megbocsásson, de ez nem azt jelenti, hogy a Népszabadságot Kis János kirekesztette azon nyilvános fórumok köréből, amelyek nagy kockázatokat vállalnak az igazság feltárásáért stb.? Nem érezték úgy, hogy erre reagálniuk illene? Ez egy kicsit úgy hatott, mintha engem, Grünt meghívnának vendégségbe Schwarzék, elmennék és ott elkezdeném ócsárolni a házigazdát, és arról
értekeznék hosszasan, hogy egyedül a Kohnéknál főznek még rendesen.
Végül: ha találkozik Bächer Ivánnal, szorítsa meg a nevemben a kezét MGP melletti demonstrációjáért, és a sajátját is, amiért lehozta a becsületes írást. (És ne bánkódjón: mindannyian skizofrének vagyunk egy kicsit!)
Szóval szerintem több Bächert és kevesebb Ungváryt! No Mohamed, és rögtön jobb lesz a lap.
Tisztelettel üdvözli,
O. Z., Budapest
Egy kitartó Népszabadság-előfizető, aki egyre többet olvassa a NOL-t is.

Vörös T. Károly: Tisztelt O. Z.!
A NOL szerkesztői maguk döntöttek arról, hogy leveszik az online-ról ezt az inkriminált képet. Én nem kértem ezt, ők tájékoztattak erről, és döntésüket elfogadtam. A Népszabadság online szerkesztősége tehát, mint minden más kérdésben is, ebben a kérdésben is szuverén. A szerkesztőségen belül volt vita a közlésről, voltak, akik nem értettek egyet ezzel a döntéssel, de hát a végső döntést minden hierarchizált szervezetben az hozza, aki a hierarchia legfelső fokán áll, ebben az esetben a főszerkesztő. És mikor így döntöttem, tudtam, hogy mekkora felelősséget vállalok. A Népszabadság szerkesztősége a részvénytársaságon belül is szuverén, ezért soha semmilyen kérdésben nem kell egyeztetnünk sem a nagyobb sem a kisebb tulajdonossal, és ebben az esetben sem volt egyeztetés, és azóta sem került szóba a szerkesztőség és a tulajdonosok között ez a kérdés, pontosabban csak annyiban, hogy a kisebbik tulajdonos képviselője, illetve a részvénytársaságunk elnök-vezérigazgatója a szerkesztőségtől teljesen függetlenül a nyilvánosság előtt megvédte a szerkesztőséget és nyilatkozatukban a szerkesztőség szuverenitását hangsúlyozták.
A Szabó István-üggyel kapcsolatban úgy gondolom, hogy a Népszabadság elég egyértelműen elmondta a véleményét, miközben megpróbálta nagyon körültekintően és sokoldalúan tájékoztatni olvasóit. A Népszabadság véleménye - és ebben tudomásom szerint a szerkesztőség egyetért - az, hogy a dolgokat pontosan és különválasztva és egymáshoz való viszonyukban kell kezelni. Nem értünk azokkal egyet, akik úgy gondolják, hogy mivel Szabó István néhány évig III/III-as ügynök volt, ezért ez megkérdőjelezi az egész életművét. De a fordítottjával sem tudunk mit kezdeni, mármint azzal, hogy Szabó István életművének kiemelkedő teljesítményei mintegy feledtethetik velünk, hogy néhány évig III/III-as ügynök volt. Ez az igazság - így együtt. És így együtt az igazság. Kiss János cikkével kapcsolatban pedig azt tudom mondani, önmagában az, hogy a cikke a Népszabadság jelent meg, bizonyítja azt, hogy az Ön által idézett mondat nem teljesen igaz. Erre külön reagálni nem hiszem, hogy ízléses lett volna. Ha meghívok valakit vendégségbe, akkor nem biztos, hogy minden olyan mondatát, amely esetleg bántó rám nézve, azonnal reagálok.
Bächer Ivánnak meg fogom szorítani a kezét, bár úgy gondolom, hogy a cikke többről szól, mint Molnár Gál Péter melletti demonstrációról. Tisztelettel üdvözli: Vörös T. Károly

e-mailben érkezett: Tisztelt Szerkesztőség!
Meg mernék esküdni, hogy a felhergelt muzulmánok anélkül rontottak neki dán, és egyéb diplomáciai épületeknek, anélkül égettek zászlókat, anélkül randalíroztak, hogy egyetlenegy rajzot is láttak volna a kifogásoltak közül. Én 1 órai internetes kutakodás után is csak 1 rajzra bukkantam, a bomba-turbános férfifejre. Nálamnál ügyesebbek megtalálták az összest (szintén hosszú keresgélés után), és végülis az Indymedia egyik fórumozójától megkaptam őket. (Érdeklődőknek én is szívesen továbbadom.)
A dolog egyik oldala tehát az, hogy némely muszlimokat neki lehet ugrasztani az európaiaknak anélkül, hogy ismernék a sérelem konkrét okát. Ez az ő szégyenük. Az ő szégyenük az is, hogy kormányzati és kereskedelmi szervezeteket támadnak egy újság viselkedése miatt. És az ő szégyenük, hogy megpróbálják számon kérni egy más kultúrájú népen a ő vallásuk előírásait. A dolog másik oldala, hogy a véleménnyilvánítás szabadságára oly büszke Európa gyakorlatilag megcenzúrázta a kifogásolt (egyébként a karikatúrákra általában jellemző élcnél nem durvább) rajzokat. A gyepesagyúak randalírozása miatt ugyanis ezek elhíresültek, de a sajtó anélkül ír/beszél róluk jót, vagy rosszat, hogy megmutatná őket az olvasóinak/nézőinek Ez pedig a mi szégyenünk. A felvilágosult Európa már megint töketlenkedik.
Gondolom, mindenkinek van sejtése, hogy mi történne, ha arab testvéreink duhaj kedvükben mondjuk egy amerikai nagykövetséget gyújtanának fel. Mi nem voltunk képesek egy uniós alkotmányt elfogadni. Félünk egymástól, félünk a versenytől, jó nekünk a langyos sör is. Tessék: itt a következmény. Üdvözlettel:
Paskinszki József

Vörös T. Károly: Tisztelt Olvasónk!
Gyakorlatilag minden sorával egyetértek. Üdvözlettel: Vörös T. Károly

e-mailben érkezett:
T. Népszabadság! T. Szerkesztő Úr!
1. A keresztények kiirtására és a jobboldali politikusok meggyilkolására tett felhívás is a szólás- és sajtószabadság részét képezi, vagy az uszítás specifikusan csak a magyar baloldali médiaelit privilégiuma lehet? Önöknek mindent szabad?
2. Ön szerint milyen büntetéssel sújtották volna Nagy-Britanniában a Tilos Rádiót? Miért nem került bíróság elé az ominózus Sicratman?
Tisztelettel:
Kettős Mérce

Vörös T. Károly: Tisztelt Kettős Mérce!
Ugye maga sem gondolja komolyan, hogyha egy részeg rádióriporter hülyeségeket beszél, abból túlzott következtetéseket kellene levonni. Lett kellő botrány a Tilos Rádió ügyéből, azt nem tudom megítélni, hogy milyen büntetéssel sújtanák Nagy-Britanniában ezt az általam kedvelt rádiót, azt sem tudom, hogy miért nem került bíróság elé Sicratman, feltételezhetően azért, mert vagy nem érkezett ellenük feljelentés, vagy pedig a feljelentés befogadásához szükséges indokokat e rendőrség vagy az ügyészség nem tartotta elegendőnek. Meggyőződésem, hogy nekünk, baloldaliaknak sem szabad mindent, minden olyan esetben, amikor mi, baloldaliak áthágjuk a törvényt esetleg, a törvényeket kell ellenünk is alkalmazni. Nem hiszem, hogy vannak baloldali privilégiumok, és azt hiszem, hogy nincsenek jobboldali privilégiumok sem. Úgy gondolom, hogy nincs kettős mérce, Magyarország olyan jogállam, ahol meggyőződésem szerint a független bíróságok egyenlő mértékkel mérnek mindenkit, akik fölött ítélkezniük kell. Tisztelettel üdvözli: Vörös T. Károly

e-mailben érkezett:
Európának jobban kéne látnia, ez igenis háború. A párizsi és a mostani tüntetések egy jól szervezett munka eredményei. Hofi alapján, akár van, vagy akár nincs a fejünkön sapka, mi pogányok, európaiak elpusztításra vagyunk ítélve. Európa miért legyen toleráns, miért legyen vallásszabadság a muszlin számára, mikor engem mint ateista nőt már a repülőn kendő használatára szólítanak fel, ha például Iránba megyek.
A toleranciának kölcsönösségen kell alapulnia. Az európai liberalizmus erre épül. Közben pedig a szembenálló fél ezt most csak egyoldalúan teljesíti. Minden jogot kér, de semmit sem akar adni.
Európa halála az lesz, ha a Koránnal szemben csak a felvilágosodás eszméit akarja érvényesíteni.
Legyünk végre szolidárisak mi, európaiak! Támogassuk Dániát!

Vörös T. Károly: Tisztelt Olvasó!
Úgy gondolom, hogy a Népszabadságot olvasva Ön is láthatja, hogy közel hasonló a kérdésről az álláspontunk. A kérdés az, hogy az intolerancia exportját támogatjuk-e, vagy pedig a szólásszabadság exportját támogatjuk. Én egyetértve lapunk publicistájával, Révész Sándorral, az utóbbi mellett szeretnék kiállni. Azért úgy gondolom, hogy a felvilágosodás eszméi elég sok érvet adhatnak nekünk az intoleranciával szemben, ezért én nem mondanék le róluk. Tisztelettel üdvözli: Vörös T. Károly

e-mailben érkezett:
Tisztelt Főszerkesztő Úr, gratulálok döntéséhez, és kitartásra buzdítom Önöket. Aki olvasta a témáról megjelent cikkeiket, láthatja, hogy nem személy szerint a dán karikaturistát és főnökeit támogatják, hanem most és a jövőben MINDEN olyan szerkesztőséget - köztük minden magyar szerkesztőséget is -, amely kényes, vitatott témákban dönt a publikálásról. Minden cenzor álma - nemcsak a fenyegetőző muzulmánoké, hanem a "keresztényeké" is -, hogy a szerkesztő a közlés következményeit mérlegelve ne gondoljon egyébre, mint a várható balhéra. Az a céljuk, hogy az újságírók elgyávuljanak, és messzire elkerüljék a kéretlen cenzorok által aknamezővé tett témákat. Mindenki veszít szabadságából és tájékozódási jogából, ha ezek a cenzorok célt érnek. Üdvözlettel: Vígh Zoltán

Vörös T. Károly: Kedves Vígh Zoltán!
Köszönöm levelét. Megerősít abban, hogy így döntöttem. Tisztelettel üdvözli: Vörös T. Károly

VPetya: Tisztelt Főszerkesztő Úr!
Engedje meg, hogy néhány szót szóljak én is a karikatúrák ügyéhez. Először talán önnek nem is kell elmondanom, azt az intelmet, amit már a keresztes háborúk során a tapasztalt keresztesek ajánlásként adtak a szentföldre először utazóknak: "Istent kicsúfolhatod, de a Próféta és családja szent és sérthetetlen!" Valahogy így szólt ez az intelem, úgy kb. ezer évvel ezelőtt. Ma napjainkban egy nevesincs(bocsánat érte), de legalábbis nem egy világszerte ismert lapban másodközlésre, újfent megjelenő karikatúrák után kitör a tüntetés, és a sajtószabadságért kiálltunk. Tudom, hogy az újságok nem függetlenek, de nem mostanában volt véletlenül az Egyesült Államokban a költségvetés megszavaztatása, ahol soha nem látott méretekbe emelték a védelmi költségvetést? A Hamász megnyeri a palesztin választást, az arab világban tüntetések és atrocitások az európai követségek ellen. Összegezve csak azt az egy kérdést kellene feltenni, amit a kriminalisztikában a kezdő nyomozóval megtanítanak: "Kinek az érdeke?" Én, mint állampolgár kérdezném, hogy kinek az érdeke ez a felhajtás, hogy le kell közölni még egyszer a rajzokat, mert egy fél évvel ezelőtt a kutya sem hallott róla, de most segítsünk ennek egy kis pr-ral minden szinten. Miért kell Magyarországnak állandóan valaki más véleményét szajkóznia? Nincs nekünk a világban való történésekről önálló véleményünk? Nem merjük vállalni? Javaslom mindenki számára a történéseket összefüggésükben vizsgálni. A sajtó szabadságának egyik formája véleményem szerint, ami most, itt történik. Ugyanis ilyen fórumokon mindenki véleményt formálhat, illetve alkothat bizonyos kérdésekről, és ez el is jut a témával mélyebben foglalkozó társaihoz, még ha azzal a véleménnyel nem is értenek egyet. Nem gondolom azt, hogy Magyarországon a sajtó szabadságának ez a fokmérője. Ha igen, akkor én nem értek valamit, és akkor nagyon sajnálom magamat. Üdvözlettel: Virág Péter

Vörös T. Károly: Tisztelt Virág Péter!
A Szentföldre induló keresztescsapatok jelmondatát cinikusnak gondolom. Ma Európából senki sem akar a Szentföldön keresztesháborút folytatni. A sajtószabadságnak sok minden lehet a fokmérője, én például egyetértek Önnel, hogy egy adott kérdésről mindenki mondja el a véleményét. De ha megengedi, föltennék Önnek egy kérdést, én a közléssel kapcsolatban kaptam egy levelet, amely levélnek körülbelül az a lényege, hogy mivel mi a sajtószabadság nevében leközöltük a rajzokat, ezért a levél írója a szabad véleménnyilvánítás jegyében Molotov-koktéllal fog válaszolni. Ön szerint a párbeszédnek európai formája e ez? Tisztelettel üdvözli: Vörös T. Károly

Hiuz: Kedves Főszerkesztő Úr!
Ha jól emlékszem a televízió Napló című műsorában a szokásos e-mail-es szavazás igen érdekes eredményt hozott arra a kérdésre, hogy "Szabad-e viccelni a hittel, egyházzal (bármelyikről legyen szó!) kapcsolatos dolgokon?"
A szavazók, kb. 8 ezer ember 88%-a mondta azt, hogy NEM.
Vagyis Magyarországon is várhatóan általános felháborodást, elutasítást kapna, mondjuk egy Jézust bombával ábrázoló karikatúra? Nyilván nem mennének tüntetni és zászlót égetni az emberek, de nem tartanák helyesnek az adott karikatúra megjelentetését.
Akkor miben különbözünk az iszlámhívőktől? Csupán a visszafogottságunkban, a nagyobb toleranciánkban?
Másrészt, szerintem is csupán ürügy volt a dán lap karikatúra-csokra. Lényegesen fontosabb az arab államok USA és Izrael ellenessége.
Ön szerint is egyedül a háború, a megelőző csapás módszere, a feltételezett atomerőmű (atomfegyver-üzem) lebombázása az út? Nincs békés megoldás?

Vörös T. Károly: Kedves Hiúz!
Az Ön által említett szavazást nem ismerem, de én is úgy gondolom, hogy a hittel, egyházzal nem nagyon illik viccelődni. Ez az egyik kérdés. És itt megint csak azt tudom mondani, mint már többször mondtam, hogy itt az arányosság kérdése a döntő. Nagyon sokszor követünk el hibákat, gyakran sértünk meg másokat, de normális viszonyok között ilyen esetekben a reagálás a sértéshez mérten megfelelő. És itt úgy gondolom, nem ez a helyzet. Az iszlám hívőktől úgy gondolom, abban különbözünk, hogyha hívő emberek vagyunk is, akkor sem kizárólag hitünk mozgatja életünket. Ebből következően úgy gondolom, hogy a keresztény kultúrának része a tolerancia. Azzal kapcsolatban, hogy ebben az esetben fontos mozzanat az arab államok Amerika és Izrael ellenessége, egyetértek magával. Ugyanakkor úgy gondolom, hogy keresni kell a békés megoldásokat és remélem is, hogy az Amerikai Egyesült Államok és Izrael is ebben az irányban politizál, és némi reményre ad okot, hogy a Hamasz berkein belül is felülkerekedőben lenni látszik a józanság. Persze nem lehetünk vakok, és nem gondolhatjuk, hogy azok a gazdasági, politikai és kulturális folyamatok, amelyek jelen pillanatban zajlanak a világban, mindig békésen megoldható konfliktusokhoz vezetnek. Bizony, ez a fajta mozgása a világnak mint eddig, ezentúl is sok fájdalommal, keserűséggel fog járni. Tisztelettel üdvözli: Vörös T. Károly

Tomcat: Kedves Főszerkesztő úr!

Köszönöm a kimerítő válaszát, ugyanakkor sajnálom, hogy az első kérdésemet, ami így szólt: "Én csak azt szeretném megkérdezni, hogy szabad-e, a sajtószabadság szent nevében embereket sértegetni?" pontatlanul fogalmaztam. Nem a Népszabadságra, hanem Jyllandspostra értettem. Üdvözlettel Tomcat

Vörös T. Károly: Tisztelt Tomcat!
Első kérdésre a válaszom: a sajtószabadság szent nevében nem illik embereket sértegetni, és itt talán érzi a különbséget a szabad és az illik között, de ha a sajtószabadság nevében valakit megsértettek, akkor erre olyan választ kell adni, amely beleillik kultúránk normáiba. Tehát arányos választ kell rá adni, és a sértettség nem vezethet romboláshoz, pusztításhoz, fenyegetéshez és más emberek esetleges meggyilkolásához.
Tisztelettel: Vörös T. Károly

e-mailben érkezett: Tisztelt Vörös T. Károly! Isten igazából, vagy úgy is fogalmazhatnék, Allah igazából legyen bármilyen pártállású az a bizonyos újságíró, vannak köztetek neveletlenek. Neveletlenek vagytok azért,/akinek nem inge ne vegye....../ mert nem illik megsérteni embereket, egész kultúrát a sajtószabadság szent égisze alatt. Ahogy a gyógyszerész szakmában sem röhögök azon hogy xy betegem pöcse rühes. Mert tartanak bizonyos szabályok, de nem is feltétlenül ezért. Csupán a megértés, a jó szomszédi viszony miatt. Neveletlenek, és egyben felelőtlenek vagytok. Sajnos hatalommal bír a ti szakmátok a kommunikációs csatorna birtoklása miatt. Ezzel felelősen kell tudni bánni. Teljesen megértem a sértettségüket, hangsúlyozom azt már nem, hogy ezt valaki, vagy valakik esetleg politikai eszközként túlspirálozzák.

Vörös T. Károly: Tisztelt Levente!
Természetesen Isten vagy Allah igaza nélkül is és pártállástól függetlenül is léteznek neveletlen újságírók, mint ahogy neveletlen gyógyszerészek, neveletlen lakatosok, neveletlen tanárok. Ebben egyetértünk. Azért nem gondolnám, hogy az Ön példája itt alkalmazható: gondolom valakinek a nemi szerve egészen szorosan az intim életéhez tartozik, és valószínűleg mondjuk ennek a rühös pöcsnek a tulajdonosa meg is nevezhető. Ebben a vonatkozásban egy nagyon individuális ügyről van szó, a karikatúra esetében pedig a muzulmánok értelmezésében körülbelül egymilliárd embert sértett meg ez a dán lap. Mindenkit külön nem nagyon lehetne nevesíteni. Szerintem már önmagában ez a dolog is jelzi kettőnk felfogása közti különbséget, megsérteni általában az én felfogásom szerint konkrét, élő, eleven személyeket lehet. Tisztelettel üdvözli: Vörös T. Károly

e-mailben érkezett: Főszerkesztő úr!
Megítélésem szerint a Népszabadság hatalmas hibát vétett. A tájékoztatási kötelezettségét szem előtt tartva megfeledkezett a tájékozódási kötelezettségéről (gondolom elfogadja, hogy profi és felelős újságírásban ez is fontos). Önök nem végezték el rendesen a "házi feladatukat", mielőtt állástfoglaltak volna karikatúra-ügyben.
A Mohammed-karikatúrák ügyében a "nulla kilométer", azaz a kiindulás a legfontosabb. A dán lap a karikatúrákat nem "csak" megjelentette, hanem megrendelte, kifejezetten azzal a céllal, hogy a Mohammed ábrázolását tiltó iszlám vallási "rendelkezést" kikezdje. Az eset után számos (dán) iszlám szervezet tiltakozott, bíróságra vitte az ügyet, s noha Dániának van rasszizmus-ellenes és a vallásszabadság tiszteletét előíró törvénye, a bírói döntés (egy héttel a "botrány" kirobbanása előtt hozták) az volt, hogy az említett törvények a karikatúrákra (azokon keresztül Mohammedre és az iszlámra) nem vonatkoznak!!! Ezt kérem gondolja végig!!! (Figyelmet érdemel, hogy a Vatikán az elsők között ítélte el a karikatúrákat és megjelentetésüket!)
Mindenki elítéli azt, ami ez után következett (zavargások, külképviseletek elleni támadások, dán termékek elleni bojkott, "kontra-karikatúrák", az Izrael- és Amerika-ellenes "beeröltetett csavart"), de a gyufával a dán lap játszott, s előre lehetett tudni, hogy hatalmas "balhé" lesz, annak a mértéke volt csak kérdéses.
A sajtószabadság közösen védendő értékünk. Ugyanígy, a bölcsesség és az önmérséklet közösen képviselendő értékünk. Pl.: nincs olyan törvény, ami tiltaná az oltáron való szeretkezést, vagy lovak bevitelét egy zsinagógába, de az ismert vallási tilalmak/érzékenységek miatt jóérzésű ember nem szentségtelenítene meg sem templomot, sem zsinagógát, sem mecsetet.
A más vallásokkal összefüggő karikatúrákkal a Mohammed-ügy nem vethető "egyenesben" össze. Mohammed puszta ábrázolását tiltja az iszlám hit, a hajdani "idol-érzékenység" kapcsán. Erről (az iszlám tana szerint) még maga Mohammed rendelkezett.
Rendkívül sajnálatos, hogy egy lap kifejezetten provokatív, markánsan politikai/vallási szándéka ilyen indulatokat gerjesztett. A történtek "levét" mind Európa, mind az iszlám államok még évekig isszák. (S közben Huntington egyre közelebbről érzékelhető!)
S ami extra fájdalmas: a karikatúrák "sztereotipizálták" az iszlám hívőket, azáltal, hogy magát a vallásalapítót ábrázolták terroristaként. Ezzel minden iszlám hívőt "egy kosárba erőszakoltak be", beleértve a terrorizmus elleni küzdelemben szövetséges iszlám vezetőket, s magukat a tényleges terroristákat. Pl. Abdullah jordán király, a nemzetközi közösség egyik legmegbízhatóbb szövetségese a Közel-Keleten, s most őt is "bemosta" a dán lap a közös "terror-bombaernyő" alá. Ehhez még csak annyit, hogy Abdullah Király Mohammed Próféta egyenes ági leszármazottja (lásd a Hasemita királyok családfáját). Abdullah-t "összemosni" és egy kalap alá venni pl. Zarkavival..., rendkívül primitív és átlátszóan célzatos manőver.
Fentiek alapján: igen, a véleménynyilvánítási, a szólás- és a sajtószabadság közösen gyakorlandó és védendő értékeink. Pontosan ezért, ezen szabadságok szükséges társai a józanság, az önmérséklet, a várható következmények előzetes felmérése és beemelése a döntési képletbe. S bizony ez főszerkesztői feladat, ami akár érzékeny egyensúlyozást is megkövetel. A cél az, hogy a lapok békésen fogyjanak, anélkül, hogy az emberi életekkel és a követségi épületekkel is ez történjen. Tisztelettel és üdvözlettel: P.J.

Vörös T. Károly: Kedves P. J.!
Majdnem minden szavával egyetértek. De úgy gondolom, hogy az Ön által említett dolgok, a szólás szabadsága, a tájékozódási kötelezettség, az ízlés, a mérték és egyéb mozzanatok egyensúlyáról lehet szó egy ilyen döntésben. És az Ön ezzel a döntéssel szemben felhozott érvei nem elviek, hanem gyakorlatiak, mivel a következmény felől vizsgálják ezt a kérdést. Szerintem, ha a következmény nélkül vizsgáljuk ezt a kérdést, akkor kizárólag a defenzíva marad számunkra, európaiak számára, és akkor most a szólásszabadságot korlátozzuk mások vélt vagy valós érzékenysége miatt, aztán esetleg később a tolerancia jegyében elrendeljük Eurpában is a csador hordását, és ad abszurdum vizionálva eljuthatunk egészen szörnyű dolgokig, mondjuk tolvajlás esetén kézlevágásig, és házasságtörés esetén mondjuk a megkövezésig. Ezt én nem nagyon szeretném. Mint ahogy úgy gondolom, hogy az oltáron való szeretkezés nem igazán illedelmes dolog, de talán a vele szembeni büntetés kiszabását is bíróságra bíznám, és nem utcán törő-zúzó fölheccelt tömegekre. Szerintem ebben van a különbség. A Népszabadság egy pillanatig sem gondolta úgy, hogy helyesen járt el a dán lap. Ugyanakkor ahogy haladnak előre az események - úgy gondolom és biztos vagyok benne -, hogy szolidaritásunkkal az európai kultúrát védjük, és talán még büszke is lehetek, mint a Népszabadság főszerkesztője, hisz ebben a szolidaritásban Európa vezető politikai lapjai a társaink. Bár természetesen tudom, hogy ez az utóbbi fél mondat olyan érv, amely nem a dolog lényegéből fakad. Tisztelettel üdvözli: Vörös T. Károly

e-mailben érkezett: Tisztelt Főszerkesztő úr!
Azok az országok, amelyekben megjelentek a karikatúrák szabad, demokratikus államok, bennük a demokrácia egyik elfogadott "eszköze" a sajtószabadság. Ha az iszlám világ ilyen hevesen tiltakozik az ezekben a sajtókban megjelent cikkek/képek miatt az Ön szerint nem úgy néz ki, mintha a belügyeikbe avatkoznának be? Nem tehetek az amit szeretnék (törvényes keretek között), amit szeretnék, mert egy távoli világban az vallási bűn? Az én hazámban nem az!!! Köszönöm figyelmét: ZJ

Vörös T. Károly: Kedves Z. J.! Azt hiszem, hogy Ön - véleményem szerint - a dolog lényegére tapintott rá. Valóban úgy gondolom, hogy a világ normális rendje az, ha saját törvényeink, elveink, évszázadok alatt kialakult egyezségeink alapján éljük az életünket, és nem hagyjuk magunkat megfélemlíteni. Tisztelettel üdvözli: Vörös T. Károly

VPetya: Tisztelt Főszerkesztő Úr! Válaszat először is köszönöm. Nem, biztos nem kell Molotov-koktélt dobni. De aki nem kér az amerikanizációból arra miért erőszakoljuk rá? Hasonló helyzetben, ha miránk erőltetnének egy iszlám államberendezkedést mi kérnénk belőle? (Lásd: Irak.) Kérdésére azt tudom csak mondani (és nem cinizmusból), hogy aki ismeri az arab világ reakcióit a jelenlegi világpolitikai helyzetben, annak nem volt nehéz kiszámítania, hogy milyen reakciót vált ki a karikatúrák közlése, illetve annak az újraközlése. Sokan vagyunk úgy, akik remélik, hogy nem válik be Samuel Hantington jóslata, amit több száz oldalon keresztül elemzett a Világok harca című politikai könyvében. Sajnos a világpolitikát szemlélve egyre időszerűbb lesz, amit ő állít. Tisztelettel Virág Péter

Vörös T. Károly: Kedves Virág Péter!
A világ szerintem azóta globalizálódik, mióta szerencsétlen majomősünk egy rossz pillanatában lemászott a fáról. Ha ott maradt volna, akkor a világ minden részén egyforma boldogságban kurkászhatnánk egymást, és maximum a kardfogú tigris elől kellene menekülnünk. De ha már olyan hülyék voltunk, hogy emberekké váltunk, akkor el kell viselnünk azt, hogy a világ fokozatosan egységesül. És én nem hiszek Hantington jóslatának, úgy gondolom, hogy az a fajta kiegyenlítődés, amely a fejlett régiók és a fejletlen régiók között mégiscsak folyik, hosszabb-rövidebb időn belül következményekkel fog járni. Nem biztos, hogy lehet fundamentalista vallási keretek között élni akkor, amikor a legmodernebb technikai eszközök veszik körül az embert. Nekem semmi bajom az iszlám vallással, egyáltalán, bár nem vagyok hívő ember, végtelen tisztelem a hívő embereket, de a fundamentalizmus minden válfaját gyűlölöm, mert az esetek többségében emberek életét követeli. A világpolitika időszerű kérdéseiről pedig azt tudom mondani, hogy természetesen vannak szép elvek, de a világ hatalmi konfliktusaiban az esetek többségében nagyobb szerepet játszik az erő, mint az elvszerűség. De ettől azért még nem kell nagyon elkeseredni. Visszamászni a fára már úgy sincs lehetőségünk. Tisztelettel üdvözli: Vörös T. Károly

galamb7: Felháborító, hogy mi mindent akarnak a sajtószabadság nyakába varrni! Jobb lenne, ha esze lenne annak, aki újságot ír. Intelligencia nélkül nincs sajtószabadság!
Kíváncsi leszek, hogy az antiszemita rajzok (amiket a mohemedán országok közölnek) közlését megköveteli-e a sajtószabadság?! Pártatlanságot és egyenlő jogokat követelünk! Ez a sajtószabadság! Laci

Vörös T. Károly: Kedves Laci!
Egyetértek Önnel. Intelligencia nélkül tényleg nincs sajtószabadság. Azzal a követelésével, hogy pártatlanságot és egyéni jogokat követelünk, nem tudok mit kezdeni. Tisztelettel üdvözli: Vörös T. Károly

danyila: Nem kell tudatos sajtószabadság alkalmazását feltételezni sem a Népszabadságról, sem Magyar Hírlapról. A karikatúrák újbóli közlése a sima tájékoztatás kategóriájába tartozik. Fel sem merült kérdésként az, hogy ezek reprodukálása tabukat sérthet.
Utólag magyarázzák a nem kellő körültekintés hiányát a sajtószabadságra hívatkozva.
Ha tudták volna - sejtették volna, hogy ez lesz belőle - egészen biztos nem közlik le. De ezt nem fogják bevallani.
Megjegyzem egyébként, hogy ha én lettem volna az újságok főszerkesztője, én nem hoztam volna le a karikatúrákat. Ennek azonban nem az az oka mert tudatosan láttam volna, hogy milyen felháborodást kelt majd az iszlám világban. Vagy mert tudtam volna, hogy tabukat sért. Azért nem közöltem volna, mert a rajzok mondanivalója silány és nem üti meg a leközölhetőség alsó küszöbét.

Vörös T. Károly: Kedves Danyila!
Ha megnézi azt a Népszabadság-számot, ahol a karikatúrát közöltük, akkor láthatja, hogy ott már kollégám, Dési András fölvetette a sajtószabadság kérdését is, bár igaza van, elsősorban a tájékoztatás kedvéért közöltük a rajzot. Ebben az esetben viszont az Ön álláspontja - mármint az, hogy ezek silány minőségű rajzok - nem igazán volt mérlegelhető. Viszont azt követelte tőlünk a tisztesség, hogy ezeknek a rajzoknak a minőségéről is elmondjuk a véleményünket. Természetesen egy olyan döntéssel kapcsolatban, amely döntésre rövid idő áll rendelkezésére az embernek, nincs módja szakértőket megkérdezni, hanem a tapasztalatára, ízlésére, kollégáinak a véleményére hallgatva kell eljárnia, nehéz megkülönböztetni az indokok között a tudatosságot, illetve az ösztönszerűséget. Visszagondolva arra, hogy hogyan döntöttem, azt kell mondanom, hogy inkább ösztönösen, de szerintem ez nem von le semmit a döntés tudatos értelmezésének lehetőségéből. Nyilván én így döntöttem, és ha Ön lenne a helyemben, akkor Ön másképp döntött volna. Ezt én nem meglepőnek, hanem természetesnek tartom. Ettől a sokszínűségtől igazán izgalmas a mi kultúránk, és semmi más feladatunk nincs, minthogy ezt a sokszínűségét megőrizzük. Tisztelettel üdvözli: Vörös T. Károly

Tbrother: Én szeptemberben jártam Szíriában és a világ egyik legkedvesebb népét ismertem meg bennük, akik csak békében szeretnének élni. Mohamedet kicsúfolni hatalmas illetlenség vagy istenkáromlás vagy nevezhetjük többféleképpen. Akinek van esze az nem csinál ilyet,hacsak nincs vele valami célja. De a magyar kormánynak igenis el kellett volna határolódnia egyből és nem az EU-t majmolnia, mint ahogy mindig teszi. De sajnos műveletlen és, vagy érzéketlen emberek vannak kormányon itthon és külföldön is. Nálunk nincsenek értékek nem úgy, mint az arab kultúrában. Sajnos mindegy, hogy ki lenne kormányon nálunk, ugyanígy reagált volna, hiszen nekik csak a pénz számít. És igenis az arabok nem gúnyolják ki az európaiakat és az ő kultúrájukat,mert annál értelmesebbek és teljesen jogosan vannak felháborodva és gyújtják fel az épületeket. "Ez kb. olyan mintha valaki megütné anyádat,akkor te mit tennél?????" Ha esetleg most mégis kigúnyolnak minket, azzal meg nem is foglalkozunk, mert minket nem érdekel a kulúránk, a vallásunk, csak legyen BMW-nk meg nagy házunk. Szomorú. Elhülyíti a pénz Európát! Kapjunk észbe!!

Vörös T. Károly: Kedves Tbrother!
Nagyon szomorú vagyok. Mert ha jól értem, akkor Ön úgy gondolja, hogy egy karikatúra közlésére jogos válasz épületek felgyújtása. De ez az Ön véleménye, és mint olyat, tudomásul veszem, bár elfogadni nem tudom. Amit viszont a politika reagálásáról mond, fatális tévedésnek gondolom. És azért tartom fontosnak, hogy erre válaszoljak, mert ez elvi kérdés. És ebben mutatkozik meg az európai kultúra és a fundamentalista arab országok politikai kultúrája közötti különbség. A Népszabadság is és a Magyar Hírlap is pártoktól, államtól, mozgalomtól, hatalomtól független vállalkozások, ennek következtében az ezekben az újságokban leírt mondatokért, megjelent képekért csak azok vállalhatnak felelősséget, akik ezeket az újságokat készítik, illetve akik ezeknek az újságoknak a tulajdonosai. Hogy vállalhatna felelősséget a magyarországi sajtóért a magyar kormány? Mi köze hozzá? Nem a dolga. Az lenne igazán a baj, hogyha ez fordítva lenne. Úgy, mint bizonyos iszlám országokban. Tehát szerintem a magyar kormány helyesen járt el, amikor tartózkodott attól, hogy elhatárolódjon azoktól az újságoktól, amelyek a karikatúrákat közölték. Tisztelettel üdvözli: Vörös T. Károly

e-mailben érkezett: Főszerkesztő Úr,
mit értett azon a Klubrádióban, illetve ma is elhangzott kijelentésén, hogy az a tét, hogy visszatérünk-e a felvilágosodás vagy a reformáció előtti időkre? A szabad vallásgyakorlás jogára gondolt? Vígh Zoltán

Vörös T. Károly: Kedves Vígh Zoltán!
Nagyjából igen, de kiegészíteném azzal, hogy az európai kultúrában a szabad vallásgyakorlás jogáért vívott harc gyakorlatilag egyet jelentett a véleménynyilvánítás szabadságáért vívott harccal. Ennyiben egyetértek Önnel. Tisztelettel üdvözli: Vörös T. Károly

Vitezlaszlo: Én úgy általában a sajtószabadság mellett vagyok, amibe sok minden belefér. Na de azért a karikatúrák - és az újraközlésük - egyértelmű provokációt jelentettek, ez nem kérdéses. Gondoljuk meg, mi lett volna a reakció, ha a dán lapban nem Mohamedről közöltek volna karikatúragyűjteményt, hanem teszem azt antiszemita karikatúrákat közölnek. Olyan kicsit durvákat. Nem Gobbels színvonalút, csak mondjuk Csurka-szintűt. Vajon hány lap vette volna át közlésre őket, hogy a sajtószabadság zászlaját lengetve?
Mi lenne a reakció, ha az Al Jazeera műsorra tűzne egy vígjátékot, amiben Jézust félnótás alkoholista transzvesztitának ábrázolnák? Átvennék a műsort az európai tv-állomások, ha a Vatikán tiltakozna?
Vagy gondoljuk meg, mi lenne a reakció Magyarországon, ha egy vezető román lapban Szent Istvánról nem éppen hízelgő karikatúrasorozat jelenik meg? Felháborodás? Hungarista felvonulás a román követség előtt, esetleg néhány kő is elrepült volna? Bizony ám.
Itt nem egészen arról van szó hogy elvakult arab fanatikusokat felheccelte a muzulmán klérus. Az ízléstelen karikatúrák célja egyértelműen provokáció volt, amit a szabad sajtó védőmázával vontak be. Valójában az idegengyűlölő dán es európai kispolgárságnak szólt, nekik volt biztatás, ugyanakkor a várható arab visszhangra kész volt az ártatlan arcú szabadkozás: hiszen ez a sajtószabadság. Ez nemcsak azért kényelmes, mert nagyon haladónak lehet látszani, hanem azért is, mert az arab visszhangot elvakult muzulmán őrjöngésnek lehet beállítani. Nagyon is jól ki volt ez találva.
Elgondolkodott-e valaki azon, hogyha itt a lényeg a fene nagy sajtószabadság, akkor miért nem készült hasonló sorozat más kényes témákról? Miért éppen Mohamedről kellett karikatúrát csinálni?
A karikatúrák megjelentetése disznóság volt. Viszontközlésük véleményem szerint vagy bunkóság, vagy naivitás, vagy tudatos provokáció. A megfelelő viselkedés az lett volna mintha a karikatúrák antiszemiták lettek volna, vagyis nem újraközölni, elhatárolódni tőlük. Az arab visszhang érthető. Mi pedig beleláthatunk, mi is a "felvilágosult európai" gondolkodás. Kicsinyes kispolgári gőg a világ más részeivel szemben, intellektuális csokimázzal es pukkedlizéssel bevonva.

Vörös T. Károly: Kedves Vitéz László!
Úgy gondolom, hogyha a Jézust félnótás alkoholista transzvesztitának ábrázoló vígjátékra a Vatikán azzal reagálna, hogy Európa különböző helyein katolikus papok muzulmán imahelyeket gyújtanának föl, muzulmán híveket fenyegetnének, akkor én lennék az első, aki a Vatikán fellépésének mértéktelen voltát kritizálnám a Népszabadságban. Ha egy román lapban a Szent Istvánról nem éppen hízelgő karikatúra jelenne meg, akkor erről a Népszabadságban természetesen beszámolnánk, természetesen, feltehetően magát a karikatúrát is leközölnénk, de azzal kapcsolatban is felháborodásunkat fejtenénk ki, hogyha a hungaristák román követség előtti felvonulása a nagykövetség megtámadásába torkollana. És nem azért fejeznénk ki felháborodásunkat, mert az illetők hungaristák, mert az az ő joguk. Hanem azért fejtenénk ki, mert nem brutalitás történt. Azzal pedig, hogy Ön szerint a karikatúrák újraközlése bunkóság, esetleg naivitás, vagy tudatos provokáció volt, annyit tudok kezdeni, hogy véleményét tudomásul veszem. Tisztelettel üdvözli: Vörös T. Károly

Nomentana: Szerintem a Népszabadság tévedett, amikor leközölte a karikatúrákat, és tévedett akkor is, amikor nem kért bocsánatot ezért, a Magyar Hírlappal ellentétben.
Sokkal súlyosabb viszont az a kettős mérce, ami a T. Népszabadságot jellemzi. Mert abban bizonyos vagyok, hogyha pl. egy cigányokról közölt rajz miatt verték volna szét valamely újságnál a berendezést, akkor nem lett volna annyira sietős a sajtószabadság ügye, hogy egyéb témákról ne is beszéljek. A sajtószabadság eszméje mindig szép, amikor más bőrét kell vinni a vásárra. Amúgy egy ilyen botrány nem nagyon hiányzik Magyarországnak manapság.

Vörös T. Károly: Kedves Nomentana!
Elszomorít azzal, hogy feltételezi, hogy esetleg cigányokat ért atrocitás esetében nem emelnénk föl a hangunkat. Úgy gondolom, hogy évek óta következetes, elvszerű közléspolitikát folytatunk a magyarországi cigányság ügyében, de azt is mondhatnám, hogy az összes magyarországi kisebbség ügyében, legyenek ezek etnikai kisebbségek, vallási kisebbségek, vagy akár tartozzanak a nemi diszkrimináció tárgykörébe. Szándékunk szerint egy olyan liberális újságot készítünk, amely újság minden körülmények között kiáll az egyes ember méltósága és megismételhetetlenségéből következő szuverenitása mellett. Tisztelettel üdvözli: Vörös T. Károly

sampdoria: Az iszlám és prófétája nevében naponta robbantanak fel buszokat, metrót, követséget, tornyot stb., fejeznek le nyugatiakat csak azért, mert nyugatiak. EZT karikírozta a dán újság. Mohamedet iszlámostól elsősorban szélsőséges követői teszik szalonképtelenné... Miért akarnak a gazdag arab országok több tízmilliót költeni PR-kampányra, hogy idézem: "megváltoztassák az iszlámról kialakult negatív képet"? A dán újság miatt?

Vörös T. Károly: Kedves Sampdoria!
Elvileg egyetértek magával és nyilván, hogyha részletesebben írná le véleményét, akkor árnyaltabban fogalmazna. Mindenesetre bennem van megértés azok iránt az embermilliók iránt, akik nyomorban, kiszolgáltatottan, perspektíva nélkül élik az életüket, és akiket ennek következtében nagyon könnyen föl lehet használni számukra nem igazán áttekinthető célokra is. Tisztelettel üdvözli: Vörös T. Károly

Morvax: Az összes európai országban közölni illett volna. Ugyanis az ott élő polgároknak mind joguk van, hogy a pénzükért információhoz jussanak. Az, aki bármely információt (cikket, humort, hírt) visszatart, saját polgárai jogát sérti meg. Azaz torzít.
A Népszabadság tehát jogosan járt el.
Az arabok nem a karikatúrák miatt mentek neki a dánoknak, hanem mert azt kapták parancsba, hogy most nekik kell menni.
Ha minden európai szabad polgári demokráciában így jártak volna el a szabad, polgári, demokratikus, független lapok, akkor az arabok nem támadták volna meg a dánokat, mert mindegyik ellen nem lett volna szervezettségük és jogosultságuk (az így sem volt) barbár támadást indítani. Ezért most nagyon helyes, hogy sorra közlik az európai lapok.

Vörös T. Károly: Tisztelt Morvax!
Egyetértek levelének nagy részével. Ön azt írja, hogy az összes európai országban közölni illett volna. Ezzel kapcsolatban azt mondanám Önnek, hogy az az érdekes és nagyszerű a mi kultúránkban, hogy voltak lapok, amelyek leközölték a rajzokat, voltak, amelyek nem. Ez így még talán nem is olyan érdekes, de az mindenféleképpen figyelemreméltó és fontos, hogy abba, hogy Európában egy újság közöl-e valamit, vagy nem, az adott ország politikai vezetői nem szólhatnak bele. Ezt olyan vívmánynak gondolom, amelyet minden körülmények között meg kell védenünk. Tisztelettel üdvözli: Vörös T. Károly

Peter19647: Ma reggel az autómban ülve a híreket hallgatva, azon gondolkodtam, hogy ki tudja legjobban a köz véleményét a közvéleményt befolyásolni? No igen, az újságírók meg a politikusok. Igen ám, csakhogy az elsőt nem választjuk, hanem magukat választják meg prófétának. Általában gátlástalan emberek, kik szavaikkal, soraikkal gyakran legalább olyan hatást érnek el mint a diszkóba berontó öngyilkos merénylő. Hol az Ő felelősségük?

Vörös T. Károly: Kedves Peter19647!
Maga szerintem téved. Az európai kultúrában az állampolgárok az újságírókat is választják. Természetesen nem a parlamenti demokrácia szabályai szerint, amelyre vagy négyévente, vagy ötévente egyszer kerül sor, hanem mindennap, amikor elmennek az újságárus kioszkhoz és megveszik azt az újságot, amelyet szívesen olvasnak, nagyon sokszor mondjuk épp azért, mert az adott újságnak van egy-két olyan munkatársa, akit szívesen olvasnak. Azon azért vitatkoznék Önnel, hogy az újságírók általánosságban gátlástalan emberek, és azt a hasonlatot, hogy hatásukban olyanok, mint a diszkóba berontó öngyilkos merénylők, nem tudom értelmezni. Mert ha az a merénylő ott, saját életét föláldozva fölrobbant néhány tucat embert, gondolom nem hasonlítható össze egy magát bármilyen fokon is prófétának gondoló és esetleg heccelő cikkeket író újságíróval. Legalábbis akkor nem, ha a keresztény kultúra szellemében a legnagyobb értéknek az emberi életet tekintjük. Tisztelettel: Vörös T. Károly

Vörös T. Károly: Kedves Fórumozók,
szívből köszönöm kérdéseiket, úgy gondolom, hogy őszinte kíváncsiságukkal és határozott véleményükkel arra kényszerítettek, hogy végiggondoljam a lap életének egy fontos szeletét, amennyiben lenne még kérdésük, tegyék föl, és természetesen ezekre is fogok válaszolni.
Tisztelettel és szeretettel üdvözli Önöket:
Vörös T. Károly