Fonyó Gergely Tibor vagyok, de hódítani akarok című komédiája. Pedig mintha nem lenne egészen eredeti, talán ezért is sikerült nézhetőre. A címet Pierre Richard klasszikusától nyúlták le: Kis bökkenő, hogy a Tibi vagyok...-nak sajnos köze sincs a Félénk vagyok, de hódítani akarokhoz, inkább az Amerikai pite-széria hazai változata.

A toplista kellemes meglepetése a Büszkeség és balítélet legújabb feldolgozásának második helyezése. (Mesterien időzítették az 1995-ös tévés változat újbóli bemutatását is.) A Jane Austen- klasszikusból friss és fiatalos adaptáció készült, lám-lám, mégiscsak lehet komolyabb hangvételű filmet készíteni a mai közönségnek. A Büszkeség és balítélet sikere még talán betudható annak a trendnek is, hogy egyre nagyobb az igény a romantikusra és az érzelmekre. Kezd feledésbe merülni a nyolcvanas évek diszkókorszakának szabadelvűsége, ezt mi sem bizonyítja jobban, mint hogy a mai fiatalok és középgenerációsok azonosulni tudnak akár a félénk és érzékeny Mr. Darcyval, akár a cserfes Elizabeth Bennettel. (Mennyivel hasznosabb film ez, mint a már sokat említett Tibor vagyok...)

Jó hír, hogy a harmadik listás mozi, a Johnny Cash és June Carter életét bemutató A nyughatatlan is egészen jól sikerült darab - a két főszereplő, Joaquin Phoenix és Reese Witherspoon ezzel Hollywood élvonalába kerültek. Nem is nézték meg sokan.