Egy fát sem lehet ide-oda ültetgetni, mert előbb-utóbb elpusztul - mondja egy pirtói gazda, amikor annak a három helyben nevelkedett állami gondozott kisgyereknek a sorsáról faggattuk, akiket a meghiúsult örökbefogadásuk után nem a községben élő nevelőszülőkhöz helyeztek vissza, hanem egymástól elszakítva, intézetben és családoknál próbálják a neveltetésüket megoldani.

A legnagyobb kislány, Zsuzsi háromévesen került italozó szüleitől Pirtóra, egy évre rá érkezett kétéves testvére, Nikolett, majd másfél év múlva a hat hónapos Richárd. Zsuzsi vadóc volt és agresszív, Nikolett enyhén fogyatékos, Ricsi pedig állandóan nyűgös. A kijelölt nevelőszülők, Kaszásék nagy, takaros családi házban élnek Pirtón, ahonnan már elköltözött a két nagykorú gyermekük. Kaszásné régóta nevel intézeti gyermekeket, de a három testvérrel meggyűlt a baja, mint mondta: mindent a nulláról kellett kezdenie velük, mert annyira nem voltak a kicsik szocializálódva. A két lányt rendszeresen hordták pszichológushoz, s foglalkoztak velük a helyi óvónők is. Négy év után állapotuk jelentősen javult, majd a múlt év tavaszán - egy közvetítő cégen keresztül - egy olasz házaspár örökbefogadási igényt jelentett be mindhárom gyerekre. A nevelőszülőknek a gyámhivatal felajánlotta, hogy fogadják ők örökbe a három testvért, de Kaszásék ezt nem tudták vállalni, hiszen akkor már nem kapták volna a gyermekek neveléséért járó állami támogatást, és sajátjukként a férj fizetéséből kellett volna eltartani őket.

Pirtó elöljárói és közéleti szereplői szerették volna megakadályozni, hogy a faluban négy éven keresztül nevelkedett három testvért külföldre adják örökbe. Törekvésük azonban nem járt sikerrel: a gyámhivatal döntését követően a három kisgyereket a jogszabályoknak megfelelően rendszeres látogatásra kezdték vinni a közeli városban tartózkodó olasz házaspárhoz, és átadták a kicsikről készült orvosi jelentéseket is. Bár a faluban többen látták, hogy az olasz házaspárnak a gyerekek nem fogadtak szót, egy hónap után végleg elvitték őket Pirtóról, úgy, hogy Zsuzsi be sem fejezhette az első osztályt.

Kaszásék egy idő múlva érdeklődtek a kicsik hogyléte felől, s megtudták, hogy az olasz házaspár - a gyermekek kezelhetetlensége miatt - visszalépett az örökbefogadástól. A család ekkor kérelmezte a három testvér visszahelyezését Pirtóra, de azt a választ kapták, előtte pszichológiai alkalmassági vizsgálatra van szükség, az pedig azt mutatta ki, hogy Kaszásék nem alkalmasak a gyerekek nevelésére. Egy egész életében gyermekneveléssel foglalkozó asszony vajon hirtelen mitől nem felelt meg az alkalmassági vizsgán? - tettük fel a kérdést az illetékeseknek, de személyiségi jogokra hivatkozva nem kaphattunk választ.

Mindenesetre a nevelőszülők nem tudtak beletörődni a róluk szóló elmarasztaló szakvéleménybe, ezért felkeresték mindazokat, akik a gyerekekkel egykor foglalkoztak, és jellemzést kértek magukról. Mi is beszéltünk a helyi óvónőkkel, és pedagógusokkal, akiket megdöbbentett, hogy Kaszásékat a gyámhivatal nem tartotta alkalmasnak nevelőszülőknek. Demeter Józsefné szerint - aki mindhárom kisgyermek óvónője volt - Kaszásék a négy év alatt igazi bensőséges kapcsolatot alakítottak ki a nehezen kezelhető gyerekekkel, akik már apunak és anyunak szólították őket. Hasonló véleményen volt Kovácsné Bodicsi Erzsébet, Zsuzsi osztályfőnöke is, aki szerint tévhit, hogy a nevelőszülők akadályozták volna meg az örökbefogadást, mert Zsuzsi határozott, szókimondó lány volt, és már az osztályban nemegyszer kijelentette: nem fog Olaszországba menni.

Megkérdeztünk egy, az ügyet ismerő szakembert, aki neve elhallgatását kérve azt mondta Kaszásékról: egy nevelőszülő nem kerülhet a megengedettnél közelebb a gyerekhez, mert akkor mindkét részről lelki függőség alakulhat ki, ami nehezíti a majdani örökbefogadást. A szakértő szerint valószínű, hogy Kaszásék esetében is ez történhetett.

A kapott jellemzésekkel Kaszásék a megyei gyermekvédelmi központ igazgatójához fordultak, aki engedélyezett egy újabb pszichológusi vizsgálatot, amelyen a nevelőszülők már megfeleltek. Az igazgató ígéretet tett arra, hogy a gyermekeket visszahelyezteti Pirtóra, de ez végül nem teljesült, mert a gyámhivatal - amely rendszerint elfogadja a gyermekvédelmi központ ajánlásait - most felülbírálta javaslatukat.

Lengyel László, a megyei gyermekvédelmi központ igazgatója kérdésünkre válaszolva elmondta: Kaszásék eddigi élete a bizonyosság arra, hogy jó nevelőszülők, és szakmailag úgy ítéli meg, a gyermekeknek újból náluk lett volna a helye. Nagy Ferenc pirtói polgármester sem érti a hivatal döntését: ha a három testvért azért akarták örökbe adni, mert számukra az a jó, ha együtt tartják őket, akkor most miért vannak egymástól szétszakítva? Hozzátette azt is: ha Kaszásék a gyámhivatal szerint nem alkalmasak a gyermeknevelésre, akkor miért helyeztek ki hozzájuk újabb kisgyerekeket?

Az ügyben illetékes kiskunfélegyházi gyámhivatalnál közölték, hogy az örökbefogadási ügyek és a hozzájuk kapcsolódó szakmai döntések részletei nem nyilvánosak. Makány Jánosné, a gyámhivatal vezetője annyit mondott: ebben az ügyben szakmailag és törvényileg megfelelő döntéseket hoztak, a lelkiismeretük tiszta, hiszen nekik végleges és megnyugtató megoldást kell találniuk a gyermekek sorsát illetően, ez az út pedig az örökbefogadás, nem pedig a nevelőszülői elhelyezés.

Mint megtudtuk, a kis Richárdot nemrégen örökbe fogadták, Nikolett nevelőszülőknél van, Zsuzsi pedig intézetben él.

Biztos, hogy ez a megnyugtató megoldás?