A "láthatatlan" kontúrjai
A külpolitika és a diplomácia ma akkor teljesíti feladatát, ha összhangba tudja hozni az egyre sokszínűbb magyar érdekeket a nemzetközi realitásokkal, s egyben közvetlen szolgáltatóként képes támogatni, és orientálni a hazai igényeket a nemzetközi kapcsolatok terepén. Stabil, kiegyensúlyozott környezetre, a többszintű együttműködések kiterjedt hálózatára van szükségünk. Ennek kiépítése a célokat, lehetőségeket, de a korlátokat is józanul felmérő megközelítést igényel. Az ilyen diplomáciai aprómunka aligha számíthat zajos médiaérdeklődésre. Bizonyára ez is oka annak, hogy egyes kritikusaink konok következetességgel láthatatlannak és koncepció nélkülinek minősítik a Külügyminisztérium tevékenységét. A véleményalkotás jogát természetesen senkitől sem vitatom el. Szeretném azonban leszögezni: a magyar diplomácia a kormányprogramban világosan megfogalmazott célok megvalósításáért dolgozik, mégpedig eredményesen. A velünk összemérhető országok külpolitikáját ugyanis nem a hangerő minősíti. Objektív mércét a létrehozott kapcsolatrendszer, a kiszámíthatóságon, megbízhatóságon, a közös felelősségvállalás és hatékony érdekérvényesítés készségén és képességén alapuló nemzetközi elismertség állít. Ebben az öszszevetésben pedig nincs okunk a szégyenkezésre.
Ami a talán leginkább előtérben álló kihívást, az Európai unióba való tartalmi integrálódásunkat illeti, az alkotmányszerződés ratifikációjának meghiúsulása, a hétéves költségvetési keret körüli vita már uniós tagságunk első teljes esztendejében szembesítette a magyar kül- és Európa-politikát a tagállami működés nyers realitásaival. Az EU-tagság nem garancia, csupán ígérvény: az unió csak olyan mértékben lesz a magyar érdekérvényesítés hatékony kerete, modernizációnk és gazdasági felzárkózásunk hajtóereje, amennyire magunk is képessé válunk a közös politikák, döntések és értékrend befolyásolására. Az első akadályokat sikerrel vettük. Sikerült elhárítani a pénzügyi perspektíva és az alkotmányszerződés sorsának összekapcsolását és biztosítani, hogy a hétéves költségvetési kereten belül prioritást élvezzenek az új tagállamok felzárkózásának szempontjai. Kezdeményezéseink, következetességünk és kitartásunk együttes eredménye, hogy Magyarország az új tagállamok között az egyik legjobb pénzügyi pozíciót érte el a költségvetési sarokszámok véglegesítésekor.
A 25-ök Európája nem a magányos harcosok terepe. Eredmény csak akkor remélhető, ha az adott tagállam egyértelművé teszi prioritásait, be tudja mutatni, hogy céljai gazdagítják az unió közös törekvéseit, s azok megvalósítása érdekében kész és képes koalíciók létrehozására. E három feltétel a közös kül- és biztonságpolitikán belüli magyar diplomáciai tevékenységnek is fontos iránytűje.
Ebben a dimenzióban Magyarország szakosodásának elsődleges területeként a Nyugat-Balkánt és a keleti szomszédságpolitikát jelöltük meg. Déli és keleti határaink mentén az európai normákon nyugvó demokratikus jogállamiság, az emberi és kisebbségi jogok tiszteletben tartása, az átlátható gazdaság, a transzeurópai infrastrukturális hálózatokhoz igazodó fejlesztéspolitika nemcsak a régió országainak, hanem az Európai Unió egészének is fontos érdeke. Az európai perspektíva ígérete komoly eszköz az Unió kezében. Az átalakulás nehéz időszakát élő országokban ez a legkényesebb politikai problémák megoldásának, a megkezdett reformok végigvitelének legfőbb ösztönzője. A felvételi kritériumok teljesítésére épülő bővítési folyamat folytatásának ma az
unión belül - a hosszú távú politikai, biztonságpolitikai, gazdasági érdekeinkből kiinduló, s egyúttal a határainkon túl élő magyarság jövőjét szem előtt tartó - magyar diplomácia talán a legkövetkezetesebb szószólója. Kezdeményezéseinkkel és programjainkkal (a megújított Szegedi Folyamat, a Nyíregyházi Folyamat, a Budapesti Fórum, az integrációs felkészülést segítő kormányközi megállapodások rendszere stb.) lehetőségeinkhez mérten - s partnerek bevonásával - az uniós kereteken kívül is támogatást nyújtunk a szomszéd országok integrációs elkötelezettségének erősítéséhez. Komoly diplomáciai sikerünknek tekintem a csatlakozási tárgyalások megkezdését Horvátországgal. Talán nem túlzás egyfajta rajt-cél győzelemről beszélni: rögtön a kezdetekkor elsőként karoltuk fel a horvát ügyet, és bár később már megszaporodott a támogatók száma, a végső döntés meghozatalában is meghatározó szerepet játszottunk.
A magyar gazdaság versenyképessége elválaszthatatlan a szomszéd államokkal fennálló kapcsolataink minőségétől. A magyar tőkeexport döntően közvetlen szomszédságunkba tart, miként fejlesztési politikánk elsődleges külső kapcsolódási pontjait is ezek az országok jelentik. Regionális beágyazottságunk a térség gazdasági és logisztikai elosztó központjává válásunknak is egyik előfeltétele. Szomszédaink uniós integrációjának támogatása fontos bizalomépítő tényező, az együttműködés napi gyakorlatát a rendszeres kétoldalú politikai és szakmai jellegű kapcsolattartás erősíti. Az utóbbi időszak térségbeli eredményei nyilvánvalóak: politikai kapcsolataink kiegyensúlyozottak, hosszú ideje megoldatlan kérdések (főkonzulátus Csíkszeredán, kulturális intézet Sepsiszentgyörgyön stb.) rendeződtek, a külpolitika hatékonyan támogatja a magyar vállalatok expanzióját, kereskedelmi forgalmunk rohamosan bővül.
A határon túli magyarság jövője szintén együttműködésért kiált. Tudomásul kell vennünk, hogy a jórészt saját országuk legfejletlenebb régióiban élő magyar közösségek elvándorlását az - egyébként jelentősen megnövekedett - magyar költségvetési ráfordítások önmagukban nem tudják megállítani. A kisebbségi kérdést a magyar politika eddig a kulturális-etnikai identitás oldaláról közelítette meg, holott a szülőföldön maradás mindenekelőtt gazdasági-egzisztenciális perspektívát igényel. Az anyanyelvi oktatás és művelődés mára jórészt kiépült intézményrendszerének működését biztosító támogatáspolitika normatív alapokra helyezése mellett tehát egyre nagyobb figyelmet kell fordítanunk a közös fejlesztéspolitikára, a magyarlakta területek bevonására a regionális szintű gazdasági vérkeringésbe.
A történelem viharai által nem kímélt Kelet-Közép-Európában tapasztalható egyes jelenségek mindazonáltal ma is alátámasztják Henry Kissinger megfigyelésének igazságát: "Minden siker belépő egy még nehezebb problémához". A romániai kisebbségi törvény hányatott sorsa sem változtat azonban meggyőződésünkön, hogy a régió országaihoz fűződő kapcsolatainkban az előretekintő együttműködés politikája a helyes út. A magyar kormány által kezdeményezett együttes kormányülések erős szimbolikájukkal és az elhatározott közös fejlesztési programokkal a történelmi megbékélés, a közös európai jövő és az együttes fejlődés üzenetét közvetítik, s ezzel különösen alkalmas keretet teremtenek a kooperáció bővítésére és szorosabbá tételére.
A közelmúlt magyar külpolitikájának fontos eredményeként tartjuk számon az elmúlt években hullámvölgyeket is megélt visegrádi együttműködés dinamizálását. A négy országot számos területen köti össze az érdekek közössége, s a tavaly július óta tartó magyar elnökségi időszakban ez egy sor együttes fellépésben és kezdeményezésben is megmutatkozott. A V4 növekvő elismertségét jelzi, hogy Blair brit kormányfő és Barroso, az Európai Bizottság elnöke Budapesten kértek konzultációs lehetőséget a négy ország kormányfőitől. Elnökségünk során sikerült megerősítenünk a V4 nyitottságának elvét, és elfogadtatni az esetenként Ausztriával és Szlovéniával kibővített együttműködés hasznosságát.
A magyar érdekek horizontja természetesen nem korlátozódik a szomszédságunk vagy az EU szabta keretekre, hanem értelemszerűen kiterjed a transzatlanti dimenzióra és más térségekre is. Az Unión kívüli világban az Egyesült Államokkal kiépített sokoldalú kapcsolatrendszer változatlanul a magyar külpolitika meghatározó jelentőségű orientációs pontja. Szövetségesi kapcsolataink a közelmúltban - kétoldalú és NATO-keretekben egyaránt - tovább erősödtek, a Demokratikus Átalakulás Nemzetközi Központjának budapesti megalakulása pedig fontos új érintkezési felületet teremtett gyakorlati külpolitikai együttműködésünkben. Gyökeresen megújultak a sok fontos kérdésben megkerülhetetlen Oroszországhoz fűződő kapcsolataink is. A rendszeres magas szintű érintkezések, a kölcsönösen megrendezett kulturális évadok kedvező légkört és a pragmatikus együttműködés új minőségét teremtették meg anélkül, hogy alapelveink tekintetében kompromisszumokra kényszerültünk volna. Az eredmény egyebek mellett a magyar export megduplázódásában, vagy a sárospataki könyvek rövidesen várható hazatérésében közvetlenül is mérhető.
Örvendetes, hogy több ázsiai partnerünk Magyarországot európai hídfőállásként kezeli. A magyar külpolitika közelmúltjának erőteljes ázsiai offenzívája a kereskedelmi, tőkebefektetési és tudományos-technológiai szempontból fontos Japánra, Kínára, Dél-Koreára, Indiára és az ASEAN-államokra irányult. Erőfeszítéseinket a politikai és gazdasági együttműködés bővülése, a forgalmi adatok rohamos emelkedése mellett a hozzánk látogató távol-keleti turisták számának ugrásszerű növekedése is visszaigazolja.
A fenti gondolatok korántsem a teljes leltárkészítés igényével kerültek papírra, külpolitikánk néhány kontúrját igyekeztem csupán meghúzni. Talán ez is érzékelteti, hogy a Külügyminisztérium tevékenysége a kormányprogramban megjelölt elvekhez és törekvésekhez igazodó, világos és ellenőrizhető koncepciót követ. Külpolitikánk célja az esélyteremtés - valamennyiünk számára. Hidakat kell vernünk, ajtókat kell megnyitnunk, szövetségeket kell létrehoznunk és megőriznünk. Fokozott figyelmet kell fordítanunk a külföldön tartózkodó állampolgáraink védelmére és a Külügyminisztérium egész tevékenységében a szolgáltató jelleg erősítésére. Mindez óriási feladat, ami elkötelezettséget, mértéktartást, átgondolt és következetes munkát igényel. Az eredmények nem a szenzációk, szalagcímek számában, hanem a magyar érdekek nemzetközi képviseletének sikerében mérendők.
