Mehet-e még több ügyeletes mumus, azaz lengyel (magyar) vízvezeték-szerelő Franciaországba? Alkalmazhat-e egy varsói vagy budapesti kft. lengyel (magyar) építőmunkásokat Belgiumban - természetesen hazai, nem pedig a jóval magasabb belga minimálbérért?

A két éve az uniós gépezetben őrlődő, a sajtóban még az előző, Romano Prodi vezette Európai Bizottság belső piaci biztosáról, Frits Bolkesteinről elkeresztelt direktívatervezet - tisztességes nevén szolgáltatásiirányelv-javaslat - már eddig is számos indulatot váltott ki a régi EU-tagállamokban. Részben okkal, részben ok nélkül. Főleg francia, német és belga részről támadták az eredeti európai bizottsági javaslat egyik kulcselemét, a származási ország elvét - féltve saját vállalkozásaik vevőkörét, munkavállalóik szociális jogait, a nyugat-európai fogyasztó- és környezetvédelmi normákat. Annyiban jogosan: az alacsonyabb önköltséggel dolgozó kelet-közép-európai cégek számára a belső piac teljes megnyitása tagadhatatlan versenyelőnyt jelent. Ez visszaköszön a liberalizációt sürgető Szájer József fideszes euroképviselő érvében is: "Új tagállamként elfogadhatatlannak tartjuk, hogy miután megnyitottuk áru- és tőkepiacainkat, komoly kockázatnak téve ki ezzel kis- és középvállalkozásainkat a tőkeerős nyugati cégekkel szemben, a számunkra esélyt jelentő munkaerő- és szolgáltatási piacon korlátozásokat kell elszenvednünk."

Tény, hogy a kezdeti verzió értelmében az új tagországok vállalkozásai budapesti, rigai, prágai fogyasztó- és környezetvédelmi normák alapján tevékenykedhettek volna Párizsban vagy Berlinben. Francia vagy német füllel ez már önmagában riasztónak hangzik, a normák tényleges betartatása pedig valóban nem volt éppen világos a brüsszeli elképzelésben. Nem voltak indokolhatóak viszont azok a félelmek, amelyek szerint az újak a régi tagországok minimálbére alá mehettek volna. Ha pedig pusztán a "keletiek" kiszűréséről lenne szó, az ő felvételükben lassan (legkésőbb 2009-2011 körül) a nyugati tagállamok cégei egyébként is kénytelenek lesznek diszkriminációmentes gyakorlatot alkalmazni. Az ellenzők arról is megfeledkeztek, hogy az egyéni vállalkozók előtt - például a szerelők-javítók, akik nagy szeletet hasítanak ki a "mobil szolgáltatások" piacából - már így is régóta szabad az út. Ehhez az újaknak még taggá sem kellett válniuk, a lehetőséget már a társulási szerződés megadta. Finnország májustól éppen azért nyitja meg munkaerőpiacát, mert a jobb ellenőrizhetőség reményében igyekszik oda átterelni a sok, nála megtelepedett kelet-közép-európai (jobbára balti vagy lengyel) egyéni vállalkozót. (Sz. L. L.)