Rice: Magyarország a modell
A külügyminisztériumban mintegy 250 meghívott részvételével tartott ünnepségen egyformán szerepeltek történelmi és aktuálpolitikai utalások.
Beszédében Rice kiemelte, hogy Magyarország a Balkántól kezdve Afganisztánon át Irakig támogatja a szabadság ügyét, és megemlítette a budapesti demokráciaközpontot is.
A demokrata párti Tom Lantos képviselő beszéde kezdetén a republikánus kormányzat külügyminisztere iránti elismerésének adott hangot. A magyar szemmel nézve rendkívüli, ám az amerikai politikában mindennaposnak számító gesztus kölcsönös volt, előzőleg az ünnepség házigazdája, Nicholas Burns külügyi államtitkár méltatta melegen a magyar származású honatyát, akinek szavára, mint mondta: mindig odafigyelnek. Lantos arról beszélt, hogy a magyarok 1956-ban részben talán romantikus hevületből, részben felelőtlen külső biztatás hatására, de a saját kezükbe vették a sorsukat.
Theodore McCarrick bíboros washingtoni érsek elmesélte, hogy a háború után, még gyermekként New Yorkban találkozott Mindszenty bíborossal, aki számára megtestesítette a magyarok szabadságvágyát. Az ausztriai születésű Arthur Schneier rabbi a Budapesten töltött háborús évekről szólt. Wilson Gunn presbiteriánus lelkész bevallotta, hogy Magyarországról inkább csak a zene kapcsán vannak benyomásai, és gyakorló nagybőgősként kiemelte Pege Aladárt, akinek gyűjti a lemezeit.
Simonyi András washingtoni nagykövet többek között arról beszélt, hogy Magyarország többet ért el, mint amiről 1956 hősei valaha is álmodhattak: az ország az Egyesült Államok és az európai demokráciák szoros szövetségese, a NATO és az EU tagja. Allen Weinstein, az USA Nemzeti Levéltárának főigazgatója felelevenítette, hogy diákként 1956-ban a New York-i ENSZ-székháznál követelte az amerikai katonai beavatkozást Magyarországon - bár utólag már belátja, hogy ez nem volt reális. Az ünnepség végén amerikai nagykövetségi táviratokból, fehér házi dokumentumokból és 1956-ban Budapesten készült fényképekből álló dossziét adott át a magyar nagykövetnek.
