A lap Szabó Istvánnal készített interjúja sajnos számos szakmai hibát tartalmaz (Pokolra kellett mennem, január 28.). Nem közlik, kik készítették az interjút, így aztán csak az ismeretlen "munkatársaknak" tudom felróni, hogy úgy beszélnek a rendezővel, mint egy szent tehénnel. Ahelyett, hogy a tárgyilagosság keménységével tették volna fel kérdéseiket. Nézetem szerint úgy nem mulasztották volna el megkérdezni: mik azok a terhelő adatok, amelyek alapján beszervezték. Ezzel szemben megelégednek azzal, amit Szabó István mond: nem tudom. Másik kérdés lehetett volna: mi igazolja, hogy az ő besúgásai mentették meg Gábor Pált? Az általam olvasottak szerint: semmi. Ilyen súlyú ügyekben aligha lehetett félrevezetni néhány konspiratív besúgással - és a filmfelvétel ellenében - az ávót.

Tárgyilagos, oknyomozó kérdések hatására Szabó úr inkább hajlott volna talán arra, hogy megtévedt, nagyon fiatal és bizonytalan férfiú volt akkor, mintsem hogy szánalmas, nem hihető, alátámaszthatatlan mesével álljon most elő. Ebben az esetben a közönség rokonszenvét sem veszítette volna el olyan mértékben, mint most.

Az alapvető tény azonban benne van a cikkben: Szabó István a főiskolai tanulmányait és reménybeli filmrendezőségét védte (nem pedig Gábor Pált) a besúgással - mások rovására.

Pongrácz Péter

Budapest