"Március 21-ét évekkel ezelőtt az ismeretlen donor napjává nyilvánítottuk. Ilyenkor mi, transzplantáltak kimegyünk a Kerepesi úti temetőbe, és megkoszorúzzuk a kopjafát, amelyet egy sorstársunk készített. Úgy gondoltuk, hogy ezen a napon kellene megköszönni azoknak a tettét is, akik életükben döntöttek úgy, hogy megmentenek egy másik életet. Odaadják egyik szervüket." Szalamanov Zsuzsa, tizenegy éve transzplantált vesével élő budapesti nő, a Transzplantációs Alapítvány a Megújított Életekért nevű szervezet elnöke mondja ezt.

A transzplantációs alapítvány vezetőjének elképzelése volt, hogy kaphassanak életmentő kitüntetést azok, akik így segítenek másokon. Ezért Mádl Ferenchez írt levelet még 2004 decemberében. A levél onnan továbbkerült a Belügyminisztériumba, ahonnan egy idő után válaszlevélben magyarázták el neki, hogy a testének egy darabját feláldozó donor nem felel meg a jogszabályi követelményeknek. A javaslat végül az Egészségügyi Minisztériumhoz jutott. Ott befogadták a gondolatot. Az alapítvány összeállította azoknak a listáját, akik ebben az évezredben szervet adtak valakinek.

Nincsenek túl sokan. 2005-ben például tizenöt vesedonáció volt az országban. (Összesen pedig másfél száz eddig.) Az új szervvel élő egykori betegek szeretnék elérni, hogy más bajba jutottakon is segítsen a transzplantáció. Élő donortól vesét, esetleg májat (májszegmentet) kaphat a beteg. Egyre nő azoknak a száma, akik ilyen műtétre szorulnának. Köztük sok a gyerek is.

A világban ez sok helyen másként van. Szalamanov Zsuzsa sorolja: Európában az átültetéseknek átlagosan 30 százalékát, Svájcban, Norvégiában és az USA-ban több mint 50 százalékát élő donor, s nem halottból kivett szerv teszi lehetségessé.

Legtöbbször szülő ad vesét a gyermekének, de adott már testvér, sógornő és barátnő is. Szalamanov Zsuzsa azt mondja, hogy transzplantáltként úgy él, ahogy az egészséges emberek. Változott persze az élete: többet sportol, és jobban odafigyel a környezetére. Önkéntesként dolgozik az alapítványban. És a többiek? Sokan nagyon félnek a kilökődéstől. A transzplantáltaknak állandóan immunszupresszív gyógyszereket kell szedniük, hogy szervezetük ne lökje ki az idegen szervet. A legyengült immunrendszer miatt viszont mindenféle fertőzésre érzékenyek. Sokan nem tudnak visszamenni dolgozni, mert a dialízisben eltöltött évek alatt kihullottak a munkahelyükről. Nagyon kevés helyen tolerálják a beteget, a betegséget. Leginkább azok képesek visszatérni, akik önállóak, szabadfoglalkozásúak - mondja.

A kitüntetés ügye jó úton van - tudtuk meg. A tervek szerint az egészségügyi miniszter Pro Vita elnevezéssel ad majd át elismeréseket az élő donorok mellett például a kiemelkedő véradóknak is, amire a Magyar Vöröskereszt tett javaslatot. A terv a közigazgatásban járja a jogszabályok által előírt útját. Így most március 21-én a transzplantáltak még aligha tudják köszönteni az élő donorokat.

Az alapítvány szerint továbbra is szükség van arra, hogy a betegek és az őket gyógyító-gondozó egészségügyi szakemberek tájékozottságát javítsák. Előadásokat tartanak a dialízisre szoruló vesebetegeknek az ország több helyén is. Váczi Szabó Márta televíziós újságíró videófilmet készített az élő donációról, amit az alapítvány minden vesére váró beteghez eljuttat.

Az elmúlt hetekben a média egyszerre csak felfigyelt ránk - mondja Szalamanov Zsuzsa. A májbeteg kislány esete tragikus szenzáció volt, s eközben nem vették észre, hogy ő bizony nem volt egyedül. Az ugyanis nem megrázó hír, ha valaki meghal, mielőtt rákerülne a sor, vagy éppen fel sem kerül a listára. A közvélemény és a média is a hírességekre figyel oda. Ausztriában ismert dolog, hogy Niki Lauda, az egykori Forma-1-es bajnok a testvérétől kapott vesét, vagy Franz Vranitzky volt kancellár a felesége életét mentette meg így.

"Mi minden betegséget titkolunk, szégyelljük azt" - mondja az alapítvány elnöknője. Még hozzáteszi: azért is harcolni kell, hogy a felhasználható szerveket, amelyekkel akár több ember életét is meg lehetne menteni, ne temessék el.

Szalamanov Zsuzsa