Pénzgyár
A legtöbben valamiféle pilótajátékra gyanakodnánk, és eszünk ágában sem lenne az invitálást komolyan venni. Ma, amikor a bankok legfeljebb 5-6 százalékos kamatot fizetnek a pénzünkre, már az is gyanús, aki tíz százalékot ígér, és szinte biztosan hazudik, ha azt is hozzáteszi, hogy ehhez még kockázatnunk sem kell.
Pedig talán csak a rövidlátás mondatja velünk, hogy ilyen befektetés nincs, és nem is lehet. Ez az ígéret ugyanis évről évre elhangzik, és valóra is válik minden évben. Az OTP Bank 2004-ben száz forint saját tőkéből több mint 35 forint nyereséget termelt, tavaly további, valamivel több mint 32 forintot, a bank jövedelmezősége pedig érdemben a tervek szerint az idén sem csökken. Így lesz három év alatt száz forint tőkéből újabb száz forint profit.
Az újabb rekordprofit - amelynek a teljes magyar bankszektor nyeresége nagyjából felét, és a nemzetközi összehasonlításban is kimagasló jövedelmezőségét köszönheti - keveseknek lehetett meglepetés, hiszen az OTP az elmúlt fél évtizedben úgy működött, akár egy pénzgyár: bármit ígért, "fillérre pontosan" be is tartotta - pontosabban egy kicsit mindig több pénzt termelt, kényesen ügyelve arra, hogy karbantartsa a részvényesek közérzetét.
Aminek persze örül a részvényes, de nem mindig örül az ügyfél. A "sikeres árazási politikával ellensúlyozott" kamatcsökkenési trend például ritkán dobja fel azt, aki az OTP-nél tartja a pénzét vagy ott törleszti a hitelt.
A legnagyobb magyar bank kivételes eredményeinek köszönhetően mára különös szimbólummá vált. Egyszerre jelképe a "magyar tőke" nemzetközi sikerének és az "extraprofitot" termelő hazai bankszektornak - már csak azért is, mert az ágazat gyakorlatilag egyedül az OTP-nek köszönheti nemzetközi mércével is rendkívüli jövedelmezőségi mutatóit. A konkurensek többsége örülhet, ha a Nyugat-Európában szokásos nyereségrátákat megközelíti, a kisebb riválisok pedig a túlélés stratégiáján gondolkodhatnak, hiszen a verseny erősödésével a magyar piac sem fog eltartani ennyi, esetenként néhány tízezer ügyfélből élő hitelintézetet.
Merthogy a magyar bankpiac lassan ugyan, de fejlődik, a versenyt pedig értelmetlen a bankok vezetőin számon kérni. Ők is csak alkalmazkodnak az ügyfelek igényéhez. Magyarországon több mint 30 bank működik, de ezek között az ügyfelek töredéke válogat csak, a legjobban pedig itthon korántsem azok a hitelintézetek fejlődnek, amelyek a nyugaton bevált egyszerű és átlátható díjrendszerrel, árversenyben próbálnak piacot szerezni.
Az OTP sikereit annak is köszönheti, hogy az elmúlt másfél évtizedben megjelent több tucat konkurensből kevesen tanulták meg a leckét, hogyan működhet sikeresen egy bank Kelet-Európában.
Mi pedig mindaddig meg is fizetjük a "luxusprofitot", amíg meg nem tanuljuk, hogy választhatunk, és csak mi szoríthatjuk versenyre a szolgáltatókat.