Koszovó: jövőhúzás Bécsben
Az ENSZ BT ülésén ma, majd jövő hétfőn Bécsben tárgyalni kezdenek - még nem tudni, kik és miről. A jelenleg nemzetközi gyámság alatt lévő tartomány jövőbeni státusa - külön ország lesz, vagy valamilyen nagyon tág autonómiával kötődik Szerbiához - hivatalosan nem is téma. Hiszen a koszovói albán többség és a szerb kisebbség, illetve Szerbia egyaránt nem hajlandó tárgyalni a függetlenségről. Az albánok azért nem, mert ez szerintük elintézett ügy, már csak nemzetközileg el kell ismerni. A szerbek azért nem, mert ez szerintük szóba se jöhet, beszélni sem érdemes róla. Ilyenformán Bécsben elméletileg csak arról lesz szó, hogy milyenek legyenek a helyi önkormányzatok Koszovóban.
Valójában a hat hatalomból (USA, Oroszország, Nagy-Britannia, Franciaország, Németország és Olaszország) álló öszszekötőcsoport próbál olyan megoldást találni, amelyet majd jóváhagyhat az ENSZ Biztonsági Tanácsa, amelynek a nevében Martti Ahtisaari közvetít. És még inkább valójában megpróbálják ezt a megoldást - már ha lesz egyáltalán - elfogadtatni mindkét féllel. Ideális esetben az ENSZ BT az év vége felé (Moszkva és Kína egyetértésével is) kimondaná, hogy Koszovó független állam, és benne a szerb kisebbség olyan jogkört és védelmet kap, hogy Belgrád is belenyugszik Szerbia megcsonkításába.
Nyíltan eddig csak a britek mondták ki, hogy ezt szeretnék látni. Válaszul a szerb radikálisok kilátásba helyezték: ha így lesz, akkor megszállt területnek nyilvánítják Koszovót, és mindent megtesznek a "felszabadítására". Akárhogy is, Koszovó végleges elvesztése bizonyos értelemben Szerbia "elvesztését" okozhatja: a mostani, csak mérsékelten nacionalista és valamelyest demokratikus belgrádi kormány helyébe ismét soviniszta diktatúra kerülhet, amely, bármilyen gyenge is, megint fegyveres konfliktusokat okozhat. E veszély láttán a hat hatalom óvatos, ezen belül az európaiak és az oroszok azért is, mert Koszovó elszakadásával az esetleges bajok őket érnék, az esetleges hasznot viszont Amerika zsebelné be. Moszkvában persze a saját szakadárjaikra is gondolnak, amikor Koszovóra "általános" megoldást ajánlanak (de nem mondják meg, mi is volna ez az általános). De a közelmúlt alapján az oroszok számára is nyilvánvaló, hogy Koszovó tényleg nem kerülhet vissza Szerbia kezébe (azonnal albán felkelés robbanna ki).
A német elképzelés korlátozott, feltételes és időben elhúzott függetlenséget ajánl. Maradna, és csak fokozatosan enyhülne a nemzetközi gyámság, hátha a szerbek idővel beletörődnek a megváltoztathatatlanba. És az új Koszovó vállalná, hogy Macedónia vagy Montenegró albánok lakta területeit nem bolygatja, és maga sem csatlakozik Albániához, nem lesz tehát Nagy-Albánia. Ezt Koszovó valóban vállalná, de kérdés, hogy meddig tartana az önmegtartóztatás. És vajon jó-e Európának, főleg a görögöknek, egy nagy, erős Albánia, a szétaprózott, gyenge Szerbia háta mögött? És meddig bírná az albán erőfölényt Macedónia és Montenegró?
A hatok szerint most fontosabb lenne a koszovói szerbek státusának megoldása: olyan ajánlatot kellene kapniuk, hogy talán el is fogadják. Teljes autonómia, nyitott határ és különleges kapcsolat Szerbiával stb. Ha netán elfogadnák, akkor itt is kérdés: meddig tartana az önmegtartóztatás? Hiszen a területi autonómia birtokában a koszovói szerbek egyszerűen bejelenthetik, hogy "csatlakoznak" Szerbiához, amelytől soha nem is akartak elszakadni. Vagy önálló államot szeretnének ők is, ha már az albánoknak lehet?
Felosztani a tartományt, némi terület- és lakosságcserével? Ezt sem az érintettek, sem a külső döntnökök nem akarják, mert az alkudozás vérbe fulladhat, különben is, fizikai lehetetlenség igazságosan elosztani. Marad tehát az együttélés, ami nem megy, és kérdés, menni fog-e valaha is.
Bármi történik Koszovóval, minden változat veszélyes lehet. Ha nem történik semmi, az is baj. Ám nem kizárt, hogy Szerbia valamiféle kárpótlásért cserébe belenyugszik Koszovó elvesztésébe (már úgyis elvesztette). De vajon ki és mit adhat neki?
