Dugulás naponta kétszer élőben
Gejza, az állandó hallgató kötélidegzetű barátomnak szólítja Mátyási Györgyöt, a Klubrádió közlekedési szerkesztőjét, aki minden reggel és délután fekete-narancsszín autójával hagyja magát sodortatni a tömeggel. Ha teheti célirányosan, ha pedig nem, csak úgy furikázik a városban, hogy időről időre bejelentkezve az éteren keresztül óvja az autósok idegeit. Már amennyire ezt egyáltalán lehet manapság Budapesten.
- 2003. október 22-én kezdtem, egy jó kis fáklyás felvonulással. El lehet képzelni. De végül is mindegy, mert nem kell túl sok, hogy beduguljon a fél város. A közlekedés is olyan, mint a politika. Elvileg kiszámítható, mégis mindig történik valami, ami felborítja a dolgokat. És ettől semmi sem törvényszerű - próbálja érthetővé tenni az érthetetlent. A főváros közlekedésében tehát nem fedezhető fel semmi rendszer, ha csak az nem, hogy valami mindig történik, aminek rovására írható, hogy járhatatlanok az utak. Ettől aztán minden autós utálja a közlekedést, utálja a dugókat és főleg egymást.
Közben a Nyugati téri felüljárón haladunk, pontosabban, ahogy ő mondja: dugulunk. Fentről áttekinthető a körút a Podmaniczky utca és a Duna felé. Nem irigyeljük az ott autózókat. A Bajcsy még járható, de a Deák tér felé percről percre növekszik a kocsisor. Kiszámíthatatlan a forgalom. Mostani autójával nem egész két év alatt több mint nyolcvanezer kilométert autózott Budapesten, de még mindig nem jött rá a titokra. Arra, hogy mitől van az: ahol tegnap lehetett haladni, ott ma nem; és azt sem lehet tudni, hogy holnap érdemes-e arra menni. Van úgy, hogy napi 150, de lehet, hogy csak 30 kilométert lehet autózni.
- Havonta átlagosan négyezer-négyezer-ötszáz kilométert vezetek, de ez folyton változik. Karácsony előtt például sikerült negyven perc alatt megtenni a Podmaniczky utca és a Nyugati közötti alig kétszáz métert. Vagy a múltkor délután rekordot döntött az átlagsebességem. Eleinte csodálkoztam, hogy miért mutat a kocsi öt kilométer per órás átlagot. Aztán elkezdett csökkenni. Az utolsó bejelentkezésem után már csak kettő volt.
Már a Lánchídon haladunk, ahol persze megér egy megjegyzést a kör alakú "nemkörforgalom", ahol szabályosan közlekedve kínszenvedés felkeveredni a hídra. Azért jöttünk át, hogy visszamenjünk. Aligha van bárki, aki csak azért kerül egyet a Clark Ádám téren, hogy visszahajtson a hídra. Onnan a rakpart, Szabadság híd. Oda-vissza. Gyors bejelentkezés: "A Budai alsó rakparton széthúz a mezőny..." Aztán egy újabb gyors telefon. Kis maszekolás két bejelentkezés között: rádiós kollégák kérdik, hogy merre érdemes. A hidakon is azért érdemes átmenni, mert onnan hoszszan beláthatóak a rakpartok.
Bejártuk már a fél várost. Az Alkotás úton torlódnak az autók, még a villamos is áll. Taxis vesztegel a belső sávban. Valaki bizonytalanul próbál felülni a villamossínek között. Feje vérzik. Láthatóan mértéktelenül fogyasztott. Áll a villamos, áll a kocsisor, a Délinél is érezni lehet az eset (baleset?) hatását.
- A legtöbbször azt sem lehet tudni, hogy mi fogja meg a sort. Történik egy koccanás, vagy felbontják az utat, az érthető. De elég, ha muci kiszáll a kocsiból, elbúcsúzik aputól és beáll a rakpart. Lámpahalál az Üllőin az Ecserinél, és meghal a fél város. A Károly körúton árut hoznak a drogériába és nem tudod, hogy a Bajcsy miért áll a Nyugatitól.
Csak vezetget bosszantó nyugalommal és figyel. Lesi a forgalmat és a néha túl sok - ahogyan emlegetni szokta - embernek látszó autóst. Közben keresi a válaszokat. Miért olyan agresszív mindenki. Miért nem indexelnek soha a "tízmilliós felettiek" és hogyan jött divatba a megköszönő villogás. Nem lehet tudni, hogy valahol miért működik a "cipzár", míg máshol dugókat okoz a minimális előzékenység hiánya.
Közben Csepel felé indulunk, ahol valaki kidöntött egy tűzcsapot. A víz elöntötte a Kossuth Lajos utca folytatását Erdősor és Völgy utcai közötti szakaszt. "Matyi" minden utcát ismer. Taxisokat meghazudtoló biztonsággal kerüli a torlódásokat, halad amerre kell. Ha nem biztos a helyszínben, előkapja a térképet. Néhány másodperc a bejelentkezésig, nem tévesztheti el az utcanevet. Úgy tartja, csakis attól lehet hitele, ha valóban ott van, és a helyszínről jelentkezik. Innen a rádióadás és honlapja címe is: Élőben a városból. Más még ki se nyitná a térképet, ő már teszi is el. Nem keresgél, elég egy rutinos pillantás. Nem csak az eseményt mondja be, de arra is figyelmeztet, hogy a széthordott víz a környező utcákban azonnal ráfagy a burkolatra és mindenütt csúszik. Neki elhihetik.
