Még nem találkoztam emberrel, akinek a kezében lett volna az új alkotás, vagy be merte volna vallani. Lehet, sokat segít, hogy a jobboldali fundik nem viselnek kokárdát a báli szezon alatt, s így sem én, sem a postás, sem a szomszédaszszony nem tűnünk fel ellenfundiként, bár ennek várjuk ki a végét. S ugyan a fél életemet tömegközlekedési eszközökön töltöm, hetek óta egyetlen politikai hangemelést tapasztaltam: a minap a boltban két lepukkant arc valamin összeszólalkozott, majd három másodperc alatt kiegyeztek, miszerint az anyjuk dübörög, nem a gazdaság. A földharcot a jelek szerint a lehető legmesszebbre helyezték a főszereplőktől. A lapok legelőkelőbb helyeit meg hosszú napokra rabolják el olyan témák, mint Szabó István ügynöksége vagy Mohamed grafikus változatainak megjelenése. Amikor erről beszélek az ismerőseimnek, mindig azt mondják, csak várjak, be fog ez még keményedni.

Nem mintha hiányozna, de azért figyeltem a hétvégén, keményedik-e. Jászberényi hírek szerint az MSZP, elnöke és miniszterelnöke útján a korszakváltás szükségességéről beszélt. Nem sokat babráltak azzal, hogy milyen jellemzői vannak ennek a most felváltandó, a végén általuk vezényelt korral, így az újból kell kikövetkeztetnem, mi lehetett a baj a régivel. Fejlesztő állam lesz tehát, mely főképp az oktatást fogja fejleszteni, s nem más, mint "kiművelt emberfők sokasága" fog így keletkezni. Meg lesz teremtve aztán a szociális igazságosság, ráadásul differenciált megoldásokkal. Még egy pillérrel odébb hatékony és szolgáltatás-központú állam keletkeztetik, s a végén, már tényleg elakad a lélegzet, a meglévő demokratikus értékek is erősítve lesznek. Ha jól értem, ez az egész azért kevesebb lenne, mint kormányváltás, de sok másféle váltásnál azért több. Mert váltásnak lennie kell.

Az ellenzéki vezér a Fidesz választmányi ülésén viszont cserébe azzal inspirált, hogy új államról beszélt, ami önmagában is váltás, a magyar szolidaritás államáról. Ez is szorul némi magyarázatra. Meg is tudtam, hogy amikor jön a postás, s nagyobb villany-számlát hoz, pedig nem lett nagyobb a lakásom, gondolom, akkor az a baj, hogy ebben nem egyeztünk meg. Az új államban tehát ilyesmi csak úgy történhet majd, ha megegyezünk. Nyilván nem úgy, hogy a nyártól minden magyar elkezdhet szabadon alkudni az áramszolgáltatóval, hanem majd a képviseletünkben valaki, például O. V. vagy az emberei szépen megegyeznek. Illetve nem például, mert ez nagy vonalakban ma is így megy, a magyar szolidaritás elengedhetetlen eleme, hogy éppen O. V. egyezzen meg, szakértők a francba. Megfejtve tehát a feladványt, szolidáris államnak azt hívjuk, s csak azt, melyben O. V. gyakorolja a végrehajtó hatalmat.

Mindenkinek az állammal van baja, ha nem is mindig értem, micsoda. Már Kádár János is ott kezdte a marxizmus tőle kicsit derűs reformját, hogy az állam elhalását elutalta az idő ködös végtelenjébe. Aki a bakra készül, nem a kerékpárt fejleszti. A nép meg úgyis szenvedélyesen függ az államtól, hatékony csak az az ígéret, ha ebből lengetünk meg újabb adagokat. Zárt rendszer, aki benne van, annak ez az univerzum.

Még jó, hogy elkezdődött a téli olimpia. Szegény Björndalen, hiába nyert már öt olimpiai aranyat biatlonban korábban, s hiába nagyon jó, talán a legjobb, de ha egyszer beragad a töltény, akkor az beragad.