Létezik azonban egy másik útis a sikerhez - erről szól a napokban magyarul is megjelenő Kék óceán stratégia(Blue Ocean Strategy - BOS) című könyv. A folyamatos küzdés vértől vörösóceánja helyett javasolja a kék óceán módszerét, amely szerint a másiklegyőzése helyett olyan terület meghódítása a cél, ahol nincs vetélytárs - ígyküzdelem sincs.

Ennek egyik szemléletespéldája az autóipar korai szakaszában született - az 1900-as évek legelején,amikor az autó még csak néhányak kiváltsága volt. Az akkori luxusautó-piacgyakorlatilag telített volt, Henry Ford mégis ekkor gondolt arra, hogy autótkellene gyártani.

Mivel a luxusautó-gyártásiversenybe ésszerűtlennek tűnt beszállni, azt találta ki, hogy olyan járművetfejleszt és gyárt, amely bár kevésbé előkelő, viszont  kevésbé jó minőségű utakon is elboldogul.Másrészt alig tartalmaz extrát, de cserébe megfizethető. Az új, T-Modell-re kereszteltjárművet úgy készítették, hogy a tűrőképességre, strapabíróságra helyezték ahangsúlyt, és persze a rendkívül alacsony árra. Óriási sikere lett.

Ebben a korban alakult meg afinn Nokia cég, amely a következő száz évben foglalkozott már szinte mindennel,a papíripartól a televízióig. Az 1990-es években azonban, három év alatt,teljesen átállt a mobiltelefonra. A többi már ismert.

Klasszikus, szinténjelenkori példája e módszernek a fapados légitársaságok megjelenése. Ahelyett,hogy a nagyokkal keltek volna versenyre - kicsit olcsóbbat, kicsit többetnyújtva -, helyette megszüntettek minden "felesleget": az első osztályúülésektől az étkezésig. Egyszerűségre törekedtek, rendkívül olcsón. Ezzelviszont nemcsak a már működő cégek elől csábítottak át ügyfeleket, deelsősorban olyanokat tudtak maguk mellé állítani, akik különben soha nemrepültek volna.

A hangsúly természetesenegyik esetben sem a technológiai fejlesztéseken van - hogyan lehetne még jobbanvégezni mindazt, amit eddig -, hanem azon, hogyan lehet a már meglévőtechnikával új értéket teremteni - mondta Petro Kinga, a BOS Global Networkmagyarországi igazgatója.