Könnyen lehet, hogy jogtörténetet fog írni a jogtörténész: Fatmir Sejdiu tegnap óta Koszovó tartományi elnöke. Ám ha rajta múlik, akkor nemsokára Kosova Köztársaság államfője lesz, az ottani albán többség reményei szerint hivatalosan is elismeri a világ azt, hogy Szerbia déli tartománya valójában független albán állam (a második, Albánia után).

Sejdiu az albán függetlenségi mozgalom eddigi vezérének, a nemrég elhunyt Ibrahim Rugovának a legbizalmasabb munkatársa, a jobbkeze volt. Főtitkára Rugova pártjának, a Koszovói Demokratikus Ligának, amely Szerbia és a koszovói szerbek szemében ma a legkevésbé elutasított tárgyalópartner, hiszen mérsékeltebb, mint Hasim Thaqi és a többi egykori gerillavezér politikai formációi.

Ez azonban nem jelenti azt, hogy Sejdiu és csapata beérné kevesebbel. A tartomány új elnöke azt ismételgeti: a koszovói albánok ragaszkodnak tartományuk teljes függetlenségéhez és szuverenitásához. Szerinte Kosova - önálló államként - "olyan demokratikus ország lesz, amely jót tesz az egész térség biztonságának, s jól jár vele még Szerbia is". Ezek szó szerint Rugova érvei, amelyeket Sejdiu irodalomtörténész elődjénél is jobban képes angolul és franciául is szabályos államjogi formákba önteni: nemhiába tanult jogot Amerikában és Franciaországban.

Az ötvennégy esztendős, elegánsan öltözködő Sejdiu választékosan beszél öt nyelven, tud szervezni és szónokolni, sőt: tud hallgatni is, ha kell. Mintha egy főrendi házból származna, pedig falusi kisfiú volt Podujevo környékén, akinek még a tartományi székváros, Pristina jogi egyeteme is szinte elérhetetlenül messzinek látszott. Ám Sejdiu valahogy mindig mindent elér. Tizenöt éve ő szervezte meg azt a népszavazást, amelyben a koszovói lakosság kilencven százalékát kitevő albánok kinyilvánították függetlenségüket. (Amit Albánián kívül senki nem ismert el.) Aztán ő volt az, aki szürke, ám hatékony eminenciásként létrehozta és működtette a szerbek által "letartóztatott tartomány" nem hivatalos albán közigazgatását. Noha az akkori szerb vezér, Szlobodan Milosevics parancsára az összes albánt kirúgták az összes munkahelyről, és a tartomány egy fillért sem kapott "albán célokra", Sejdiu keze alatt működtek az iskolák, az egészségügyi intézmények.

Mellékesen "csinált" egy szabályos kormányt és parlamentet is, előbb a szerb elnyomással dacolva, 2000 után pedig szabadon. A kényszerű árnyékban Sejdiu vezetésével kialakult a működőképes albán állam, amely ellen Milosevics már csak nyers erőszakot vethetett be - ez pedig a NATO légi csapásaihoz vezetett, és 1999 óta nincs szerb hatalom Koszovóban.

Más kérdés, mennyire van albán hatalom. A jövő héten talán megkezdődő nemzetközi tárgyalásokon kellene eldőlnie, mikor, mennyire és hogyan lesz független Koszovó. Sejdiu messze nem olyan fajsúlyú történelmi személyiség, mint Rugova volt - de lehet az.

Lesz-e vagy sem, attól függ, mennyire fogadtatja el magát otthon. Csak a harmadik fordulóban kapta meg a szükséges mennyiségű szavazatot, pedig egyedüli jelölt volt. Hiába, sok riválisa van. Ebből a szempontból a döntő az lesz, megnyeri-e a negyedik fordulót: őt választják-e az említett tárgyalásokon a koszovói albán delegáció vezetőjének. Ha igen, akkor tényleg (jog)történelmi nagysággá emelkedhet. Ha nem, akkor is majd neki kell "szelepelnie" a nemzetközi, külső kompromisszumos nyomás és a hazai, belső függetlenségvágy nyomása között. És egy még ennél is nehezebb feladat várja: megoldást találni a kisebbségbe szorult szerbek megannyi gondjára, oldva a kölcsönös rettegést és gyűlöletet.

Eddig mindent elért, szinte csodákat tett. Most a lehetetlenre sem akar sokat várni.

Fatmir Sejdiu