Halj meg máshol!
Khaled elmondja, nem messze van a mecsetük is, igaz, csak egy annak berendezett magánlak. Dániában a 200 ezres muzulmán közösségnek sehol nincsen olyan imaháza, amely annak is épült volna. A mindennapi élet (pontosabban halál) szempontjából azonban rosszabb, hogy temetőjük sincs. Halj meg máshol! - üzeni Dánia.
- Nálunk is beszédtéma persze a karikatúrák ügye. Van, aki a tüntetésekre is elment. De a legtöbben közülünk nem látták szerintem a rajzokat, mert az elmondás alapján még a puszta látványát is kerülik - mondja Muhammad Khaled, a banánok és almák helyi ura. És különben is: nem itt tört ki a balhé. Dánia csak tüsszentett, míg a világ megfázott.
Kare Bluitgen neve kevéssé ismert. Pedig ő lehetne az ismeretlen főszereplő. Ha nem írna gyerekkönyveket, ma nem égnének távoli dán nagykövetségek, nem bojkottálná a Közel-Kelet a skandináv árukat, nem haltak volna bele a rajzbotrányba Afganisztánban, s bérgyilkosok sem pályáznának arra a hétezer dollárra, amelyet tizenkét dán karikaturista bármelyikének fejéért adnak állítólag Pakisztánban.
De ír. Márpedig A Korán és Mohamed próféta élete című gyerekkönyvéhez nemigen akadt rajzoló. Három - mint kiderült, igen előrelátó - karikaturista nem vállalta a megbízást, hivatkozva máson felháborodott muzulmánok (nem dániai) támadásaira, köztük Theo van Gogh holland filmrendező meggyilkolására. Ezt látva Flemming Rose, a legnagyobb példányszámú dán újság, a konzervatív, ám mégis provokatív-tabudöntögető Jyllands-Posten kulturális szerkesztője gondol egyet, és saját lapja számára rendel karikatúrákat Mohamedről. A mintegy negyven művész többsége óvatoskodik, kitér, ám tizenketten belevágnak. A "pályaműveket" a Jyllands-Posten tavaly szeptember 30-i száma közli, Rose provokatív kommentárjával, amely szerint az a gond: egyes muzulmánok nem hajlandók elfogadni, hogy korunk demokráciájában bizony fel kell készülni a gúnyolódásra.
Ám a botrány ekkor még elmarad, csak hetek múlva kezdődnek az első tiltakozó akciók, tüntetések - de a külvilág ingerküszöbét ezek sem haladják meg. A viborgi államügyész nem emel vádat a muzulmánok bejelentése alapján, amely szerint a Jyllands-Posten megsértette az istenkáromlásra és vallásgyalázásra vonatkozó büntetőparagrafusokat. Dániában (is) az alkotmány védi a szólásszabadságot - a bírói gyakorlat ezt meglehetősen széles körben alkalmazza. A szólásszabadságra, a sajtó kormányellenőrzésének hiányára hivatkozik később Anders Fogh Rasmussen miniszterelnök is, amikor megtagadja a bocsánatkérést. A világ - s vele mindenütt a dán zászló - csak akkor lobban lángra, amikor egy Abu Laban nevű dániai szélsőséges imám a Közel-Keletre utazik, ahol a Jyllands-Posten karikatúráit (állítólag még taszítóbb) további rajzokkal egészíti ki, s így állítja pellengérre a királyságot.
- Miért a Jyllands-Posten, s miért Dánia? - kérdezem Naser Khadertől. Ő a folketing, a dán parlament első muzulmán képviselője, a szociálliberálisok színeiben választották meg. A 43 éves, szíriai születésű politikus saját jogán, a radikális híveket sértő, világinak tartott nézeteiért kap rendszeresen halálos fenyegetéseket - ezért is furcsa, hogy a folketingben nemcsak biztonsági ellenőrzés nincs, de anélkül engednek fel, hogy igazolnám magam, nevem megmondanám. - Máshol is kirobbanhatott volna szerintem ez az ügy. Hadd kérdezzek vissza: miért Hollandiában ölték meg Van Goghot? De figyelembe kell venni egy százéves dán értelmiségi hagyományt is: azt, hogy itt szokás a dolgokról nyíltan, szókimondóan beszélni - mondja Khader, aki egyébként a tizenkettőből egy rajzot tart felháborítónak. Azt, amely Mohamedet a turbánjában bombával ábrázolja, vagyis egyenlőségjelet tesz az iszlám és a terror közé. A többi karikatúra szerinte nagyjából "rendben van", bár kétségkívül szatirikusak, s ő megérti, hogy sértik az igen vallásosak érzéseit. - Sajnálom viszont, hogy a muzulmán világ ezt ennyire túlreagálta. Azt felelem a muzulmán választóimnak is: ha ennyire szíveteken viselitek az iszlámot, akkor emeljétek fel a szavatokat a vallásunkra hivatkozó Oszama bin Laden, az Irakban túszokat ejtő és kivégző az-Zarkavi ellen is. Ne tizenkét idétlen rajzzal foglalkozzatok! - így Khader.
Bendt Bendtsen dán miniszterelnök-helyettes szerint a Mohamed-rajzok olyanok, mint Jézus merev pénisszel való ábrázolása. Ez nem légből kapott példa. Jens Jörgen Thorsen dán művész így dekorált ki egy vidéki vasútállomást - ennek már jó tíz éve. Később egy filmben nőfalóként és terroristaként mutatta be Jézust. De Dánia kevés tabut ismer. Szabadon terjeszthető a pornográfia, s lehet gúnyrajzot kanyarítani II. Margit királynőről is. Pedig a rendőr rá hivatkozhatna ("Őfelsége nevében") a le-tartóztatáskor.
Flemming Rose, a Mohamed-rajzok ötletgazdája úgy döntött, nem válaszol lapunk kérdéseire. Ebben biztonsági megfontolások is szerepet játszanak, a karikaturistákat továbbra is veszély fenyegeti, a Jyllands-Posten arhusi és koppenhágai szerkesztőségét többször bombatámadással fenyegették meg, egyszer ki kellett üríteni a helyiségeket. A helybéli újságírók, akikkel a riportok készítésekor újra és újra öszszefutok, nemigen akarják a háta mögött kibeszélni Rose-t és a Jyllands-Postent; a történtek, a tömeghisztéria nyomán szolidárisak akarnak maradni. Annyit azért megjegyeznek, hogy a hét közben félmillió, hétvégén 700 ezer olvasóval büszkélkedő lap kiállt az iraki háború mellett, Rose maga pedig szimpatizál az amerikai neokonzervatívokkal, s ebben a szellemben ír róluk. Egyvalaki hozzáteszi: elképzelhető, hogy Rose kissé akaratlanul vetette el a sulykot, minthogy nem Dániából követte figyelemmel a bevándorlók beilleszkedési nehézségeit, s az egész folyamat megkérdőjelezését a közbeszédben egyre nagyobb teret nyerő szélsőjobb részéről. Az 50 éves szerkesztő ugyanis viszonylag új a jelenlegi posztján: az elmúlt tizenöt évet lényegében moszkvai, majd washingtoni tudósítóként töltötte el.
A parlamenttől nem messze, a Gammel Strandon található a dán újságíró-szövetség székháza. - Nem hiszem, hogy egy új etikai kódex lehet a megoldás - magyarázza Mogens Blicher Bjerregard elnök, aki egyszemélyes válságstábként működik. Ő tartja a kapcsolatot a rendőrökkel is, akik a bujkáló rajzolók, s az alacsonyabb profilra váltott Rose biztosítását szervezik. - Van már ilyen kódexünk, s őszintén szólva elég nehéz volt korábban is összehozni. Ha most elkezdenénk szigorítani, biztos vagyok benne, hogy sokan nem csatlakoznának hozzá. Márpedig ez csakis önkéntes alapon működhet. A karikatúrák ügye csak még jobban kiemeli a sajtó és a véleménynyilvánítás szabadságának fontosságát, ebből egy tapodtat sem engedhetünk - mondja Bjerregard. Ő a párbeszédben, egymás szempontjainak megismerésében látja a továbblépés lehetőségét. Abban a teremben, ahol beszélgetünk, a tizenkét rajzoló közül nyolc ült le korábban a dániai muzulmánok képviselőivel. Bizalomépítés volt, egyetértés nem. Tavaly év végén pedig egy különleges találkozó szervezésébe fogott a szövetség. Közel-keleti karikaturistákat hívtak dán kollégáikhoz. Ám ezt a programot a Dánia elleni bojkott elsodorta. Az arab rajzolók vízumát el tudnák intézni, de többen jelezték, hogy hazájuk most nem engedné ki őket ide. S az is bizonytalan, nem érné-e retorzió az innen hazatérőket.
A Ströget Koppenhága Váci utcája. Néhány járókelő, akit megszólítok, csak pár rövid mondatban vagy szomorú félmosollyal hajlandó kommentálni a Dániát sújtó hisztériát a muzulmán világban. Dánként láthatóan megbántva érzik magukat, kicsit félnek is. - Soha nem gondoltam volna, hogy ez megtörténhet az országunkkal. Nem voltak gyarmataink, most meg roszszabb a megítélésünk, mint egy elnyomóé - mondja egy hölgy a BR játékboltból kilépve, ám nevét már nem árulja el. Itt még lehet Legót kapni (Made in Denmark), de számos országban bojkott alá helyezték az összerakós gyerekjátékot. Az Arla élelmi-szer-ipari vállalat egész közel-keleti piaca összeomlott, a dán külügyminisztérium tizennégy államtól tanácsolja el a dán állampolgárokat, több muzulmán ország pedig visszahívta koppenhágai nagykövetét. Nem kell még sietni a közel-keleti karikaturisták meghívólevelével sem.
Koppenhága, 2006. február