Ultrahangra egy átlagos délelőtt úgy száz ember jöhet; vidékiek, pestiek vegyesen. Van, aki hajnali kettő-három felé indul, hogy reggelre felérjen. Ultrahanggépből kettő van, egy jobb és egy már nem annyira jó - azzal nem látni annyi mindent, így néha át kell vinni a másikhoz egy-egy problémásabb beteget. Egy vizsgálat tíz-húsz perc, néha félóra is. Várni kell. Úgy általában és minimum egy-másfél órát - a helyszínen. Időpontot egyébként négy hónapra előre kell kérni - kivéve a sürgős eseteket. Az csak pár nap. Átmenni nem lehet: a máshol készült papírt nem igazán fogadják el. (Volt, hogy egy CT-t is megismételtettek, mert máshol készült. Drága mulatság a tb-nek, kétszeres idő neked.)

Fél kilenckor tízen állnak sorba - a rutinosak. A tömeg egy óra múlva érkezik: ha végeztek a vérvétellel és a papírok felvételével (adminisztrálni az osztályon kell, előtte bejelentkezni az ügyfélszolgálaton - ez elég hosszú út). Az ügyesebbek fél évre előre, már az időpont lefoglalásakor kikérik a papírokat, aztán az uh-n kezdenek. Aki későn jön, sokáig éhes marad: hasi ultrahang csak üres gyomorral készülhet, az meg csak négy-hat óra alatt ürül. Matematikapélda; ha egy uh- gép egy embert fél óra alatt vizsgál, kettő géppel mennyi idő alatt kerülsz sorra, ha utolsó vagy, és megehetsz-e most egy zsemlét, vagy ha megteszed, várhatsz újabb négy-öt hónapot?

Mindenki éhes. De senki sem ideges. Az onkológián valahogy mindenki lenyugszik, és beszél mindenről, csak a betegségről nem. Itt az embert a lelke mélyén egy dolog érdekli igazán: hogy ne lásson ismerőst. Rosszat jelent összefutni bárkivel. Nem biztos, hogy találkozol vele legközelebb.

Annak sem örül senki, ha híres embert lát. Nem mennek oda hozzá, hogy autogramot kérjenek. A híres ember - a színész, akinek soha nem kell bemutatkoznia - a fődokival érkezik. És tudod, hogy bemegy. Hogy beviszik. Úgy kilenc tájban. Ez a legjobb időpont. Nem kell korán kelni hozzá, de még kibírod kaja nélkül.

A híres színész a kettes vizsgáló ajtajában áll, és udvariasan elnézést kér azoktól, akik előtt bemegy. Elnézik neki. Éheznek még miatta egy félórát. Tudják, hogy ez a rend. A híres embert mindig bekísérik - erről szól a magyar egészségügy igazságtalan elosztási rendszere. A neves színész, aki sokszor beszél a tévében is fontos társadalmi kérdésekről, most egészségügyi szolgáltatásra váltja évekig épített kapcsolati tőkéjét. De az ott ülők megértik. Hiszen biztosan kellemetlen lenne neki velük ülni egy sorban. Két óra nagy idő. Sok ember megfordul ott. Kérdezgetnék. Vagy ha azt nem, mert nem szokás, hát biztosan lenne olyan, aki eladná a hírt valami firkásznak. Aztán azok meg úgysem törődnek semmi emberivel. Mindenki érti: ha te nem szeretnéd, hogy a szomszédod tudja, hol jártál, ő sem szeretné, hogy mindenki olvassa, hol volt. Persze lehetne nyitás előtt is jönni. Neki akkor is lenne vizsgálat. De miért kelne korán? Ez neki jár.

Nehéz döntés: ha mindenki ismer, és megteheted, és nem akarod, hogy ott kelljen várnod, hagyod-e, hogy bevigyenek? Kérsz-e, ha könnyen kérhetsz? Ez neked tényleg jár?

Én ülök a sorban. És nem zavar, ha a szomszéd is tudja.