Az előző kampány hevében a témához semmit sem értő politikusok könnyű szívvel kijelentették, hogy nem emelik a gáz árát, amit az ellenzék természetszerűleg úgy értett: a szocialisták szavukat adták arra, hogy eztán már sohasem nő a gáz ára. Ha tehát emelkedik, akkor hazudtak. A kormány viszont - éppen emiatt - gázáremelésről akkor sem szeret beszélni, ha éppen az történik, így marad a szómágia. A magyar beszéd- és közleményíróknak lassan külön tantárgyként taníthatnák a gázemelést, amelyre az órákon olyan kifejezést kell találni, amely csökkenésre emlékeztet.

Minden árváltozáskor futószalagon jönnek a hurráoptimista kormányközlések arról, hogy a lakosság terhei nem emelkednek, majd a másik oldalról az "ismét megszegte szavát a kormány" válasz. Mivel megint itt a kampány, kijelenthetjük: politikusaink gázárügyben semmit sem okosodtak. Már csak az hiányzik, hogy valaki beígérje a csökkenő gázárat. Úgy látszik, az őszinte beszédre és a demagógia elhagyására várnunk kell. Így maradunk, amiben vagyunk: kormányaink a valóságtól elrugaszkodott gázárakkal akarnak választásokat nyerni, és ennek érdekében brutális összeget fizetnek a lakosságnak a valós és a kívánatosnak tartott árak közötti különbség kompenzálására. A Mol befizetéseire épülő támogatási rendszer recseg-ropog, átalakítását még csak ígérik, miközben egyre több pénzt kellene a kompenzációra fordítani. A magyar politikai logika szerint választások előtt öngyilkosság olyan javaslattal előállni, amely sokak helyzetét rontaná, ezért aligha a kampányfinisben rukkol ki a kormány azzal, miképp akarja valóban szociális alapúvá tenni a gázártámogatást.

Egyszer valaki már azt is kipróbálhatná, hogy gázvoksok nélkül is képes-e hatalmon maradni vagy hatalomra jutni. Ehhez az kellene, hogy a gázért annyit fizessünk, amennyibe kerül, aki pedig erre képtelen, azt segítse az állam. Nekem például teljesen fölöslegesen ad gázártámogatást a költségvetés. Rászorulva nem vagyok, és nem ennek alapján szavazok. Azt viszont még én is tudom, hogy a gáz beszerzési ára (akár az olajé) a világpiaci tendenciák függvénye, így ha történetesen folyamatosan növekszik, nem tehetünk úgy, mintha ez nem gyűrűzne be hozzánk. Ezt egyszer már megpróbáltuk elhinni és elhitetni, de a kísérlet nem járt sikerrel. Sőt.

Ezzel az erővel a kormány vagy az ellenzék azt is javasolhatná, hogy a benzin legyen újra hatósági áras, az autósok tankolhassanak belőle az 1980-as árszinten, a különbözetet pedig fizesse az állam. Elég extrém ötletnek tűnik, de a választási hajrában még jól jöhet. Ingyen felajánlom népgazdasági hasznosításra. Bár értelme semmi, gyáva és/vagy demagóg politikusoknak jó elbújni e mögé. Addig is rotyogjon a krumplileves az olcsó gáz lángján azoknál is, akik azt sem tudják, mennyi a gázszámlájuk. Így legalább zéró szakmai ismerettel is rendszeresen lehet arról vitatkozni, hogy a tarifa nőtt, az ár, a számla vagy a kompenzáció. De ez még mindig egyszerűbb, mint egy kicsit bátor és igazságos javaslattal előállni.