A gáz, a gyógyszer és az áram árának állami megszabásával és a sokadik havi nyugdíjjal persze Orbán Viktor nem hazudtolta meg önmagát: kormányzása alatt és azóta is az állam mindenhatóságába vetett hitre és az élet minden területét átfogó felelősségére építette politikáját. Alattvalóm, ne legyen gondod a lakásépítéssel, ne törődj a diákévek nehéz pénzügyi terheivel, majd én megoldom. Építek lakást, nyújtok diákhitelt, sőt, ha elég gazdag vagy, adókedvezményt is adok neked.

Gyurcsány Ferenc ehhez képest üdítően pragmatikus szemlélettel beszél az egyéni kezdeményezésről és tenni akarásról, de az állami gondoskodás kísértésétől ő sem tudja megszabadítani magát. Vállalkozói bankot álmodik a kis- és közepes vállalkozások megsegítésére, miközben átvállalná a munkabértartozásokat a munkáltató felszámolása esetére, mondván, a szegény, védtelen munkavállalóknak majd ő kifizeti a bért, amelyet aztán adók módjára hajt be. Közben ismét szóvá teszi, hogy a kereskedők jelentős része nem érvényesíti az áfacsökkentést áraiban.

Mintha bizony piac nem is létezne, s mintha nem a piacnak kellene kikényszerítenie az árcsökkentést. Mintha helyes volna állami pénzből magánlakást építeni vagy vállalkozásokat felfuttatni, állami eszközökkel érvényesíteni magánjogi követeléseket (amelyek jogosultja, a munkavállaló egyébként mindenki mást megelőz a kielégítési sorrendben). Az állam mindenhatósága mint közös motívum közös eredetre vezethető vissza. Arra, hogy a választópolgárokat totálisan hülyének nézik, s addig-addig nézik annak, amíg a választópolgárok többsége bele is nyugszik ebbe. A felelősségteljes döntés helyett inkább azt választja, hogy döntsék el helyette mások, mi jó neki.

Amíg ez így van, az állami gondoskodás rátelepszik a szellemre is, s ettől az is igénytelenebbé válik kissé. Ekkor az állam épít színházat, mozit, művelődési házat, ő szervez kiállítást és ő forgat filmet. Nézd, alattvalóm, mit építettem neked: látod, itt egy Nemzeti Színház, látod, itt egy Művészetek Palotája! Ne csináld magad a kultúrádat se, inkább gyere el a Millennáris Parkba, majd én csinálok neked. (Utóbbi nevet szándékosan írtam hosszú n-nel, a név gyökere ugyanis a latin annus, nem pedig az anus!)