Az atlantai gyászszertartás éles ellentétben állt azzal, ahogyan Amerika 1968-ban a most elhunyt polgárjogi harcos férjétől, a Nobel-békedíjas Martin Luther Kingtől búcsúzott. Akkor nemhogy az elnök, de egyetlen országos szintű politikus sem tartotta szükségesnek a személyes megjelenést. A változás nem kis részben az özvegy érdeme volt, aki kitartó küzdelemben elérte, hogy férje születésnapja nemzeti ünneppé, a fekete polgárjogi mozgalom pedig az amerikai történelem általánosan elismert értékévé váljon.

A hatórás szertartásra egy zsúfolásig telt, tízezres csarnokban került sor, ahová további több ezer gyászoló nem fért be. Egy közeli bevásárlóközpont parkolójából hajnali ötkor indultak a buszok, s amikor ezek leálltak, mert megtelt a csarnok, sokan gyalog indultak a helyszín felé, felidézve Martin Luther és Coretta Scott King hosszú meneteléseit. Az előző három nap során mintegy 150 ezren rótták le kegyeletüket a nyitott koporsó előtt. George W. Bush, Jimmy Carter, George H. W. Bush és Bill Clinton jelenléte eleve politikai jelentőséget adott a temetésnek, a beszédek egy része pedig konkrét bírálatokat tartalmazott a jelenlegi kormányzatra nézve. Egyes megjegyzéseknél a mostani elnök arcán futó grimasz látszott, ezt leszámítva azonban jól tűrte a kritikát, és valamennyi felszólalóval szívélyesen fogott kezet. Az elsők között beszélő Bush méltatta, hogy a 78 évesen rákban elhunyt asszony minden életkorban szépséget és méltóságot árasztott.

- Erős és megbocsátó szívvel előrehaladva Coretta Scott King nemcsak férje örökségét biztosította be, hanem megteremtette a sajátját is - mondta Bush. Martin Luther King egykori barátja és harcostársa, Joseph Lowery lelkész azonban nem a megbocsátásra helyezte a hangsúlyt, amikor arról beszélt, hogy Irakban nem találtak tömegpusztító fegyvereket, bezzeg Amerika déli részén még ma is vannak "tömeg-félrevezető" fegyverek. Jimmy Carter a jelenlegi lehallgatási botrányra utalva megemlítette, hogy annak idején az FBI megfigyelés alatt tartotta a King házaspárt. A volt elnök arról is beszélt, hogy a Katrina hurrikán által földönfutóvá tett emberek döntő többsége fekete, akik számára még mindig nem jött el a Martin Luther King által megálmodott teljes egyenlőség. Carter szerint könnyen lehet, hogy Martin Luther King volt a legnagyobb ember, akit Amerika a világnak adott.

A Bush-beszéd előtti udvarias tapssal ellentétben óriási üdvrivalgás fogadta Bill Clintont, akit a fekete lakosság körében élvezett népszerűsége miatt olykor "tiszteletbeli afrikai-amerikainak" titulálnak. Az elnökök közül ő beszélt a leghosszabban, és az egyetlen volt, aki nem használt jegyzetet.

Végig az oldalán állt Hillary Clinton szenátor, akinek férje azzal kezdte, mekkora megtiszteltetés, hogy itt lehet az elnökkel, a volt elnökökkel, majd kis szünetet tartott, mintha arra célozna, hogy a jövendő elnökkel. Amikor a csarnok erre szinte azonnal viharos tapsban tört ki, Clinton kissé mesterkélten mondta: - Nem, nem, nem.

Hillary Clinton rövid, formális beszédet tartott, amelynek legfontosabb üzenete az volt, hogy Coretta Scott King küldetését másoknak kell továbbvinniük. Nem volt kétséges, hogy magára gondolt. A gyász ellenére sok kellemes, derűs pillanat is akadt Stevie Wonderral, anekdotákkal. A legnagyobb nevetést az idősebb Bush elnök váltotta ki, amikor beszéde közben a szöveget lapozva azt mondta: - Lehet, hogy szerencséjük van, kihagytam egy oldalt.

Coretta Scott Kinget a férjéről elnevezett atlantai intézet területén ideiglenes mauzóleumban temették el. A végleges sírhely a férjével közös kripta lesz.

Bush elnök gyászbeszédét mondja