A pénz gyógyító erejéről
A szervezők a parlamenti pártok egészségpolitikai programjainak ismertetését ígérték egy tegnapi tanácskozáson, de nem az ő hibájuk, hogy ez nem történt meg. A négy parlamenti párt szakpolitikusa - Rácz Jenő egészségügyi miniszter (MSZP), Molnár Lajos (SZDSZ), Mikola István (Fidesz, volt szakminiszter) és Pusztai Erzsébet (MDF) - ugyanis jobbára csak a már ismert szlogenekkel rukkolt elő, egészségügyi programmal nem.
Valamennyien megállapították: a meglévő rendszer a rendelkezésre álló forrásokból már nem finanszírozható. Azt sem vitatták, hogy nincsenek hiteles adatok az egészségügyről, ezért még az sem tudható, hogy egy nagyobb, a fejlesztést szolgáló öszszeg elköltése presztízsberuházás vagy valódi szükséglet-e. Minden ágazati információt torzít a finanszírozási rendszer. Nem tudni például, hogy voltaképp milyen betegségek jelentenek problémát, mert az adatlapokon rendre azt tüntetik föl a leggyakoribbként, amelyikért a legtöbbet fizet az egészségbiztosító.
Rácz Jenő a kormány eddigi egészségpolitikai teljesítményét méltatta. A jövőről annyit mondott: folytatják a 21 egészségügyi lépéssel már megkezdett programot. Ami a jövőt illeti: az állami ellátást fölváltja a biztosítási alapú rendszer. Közölte, hogy a biztosítási reform egyetlen szereplője az Országos Egészségbiztosítási Pénztár marad.
Ez lett az első ütközőpont a szabad demokratákat képviselő Molnár Lajossal, aki szerint az OEP nem képes a betegek érdekeit képviselni a szolgáltatókkal szemben. Szerinte nincs idő arra, hogy az állam évekig toldozgassa a rendszert. Mint mondta: egyszerre kell egy nagyot lépni és bevezetni a több-biztosítós rendszert.
Míg az SZDSZ és az MSZP a meglévő források átcsoportosításával operálna, a Fidesz és az MDF többletforrásokat juttatna az ágazatnak. Hogy honnan, arról nem esett szó. Mikola István, a Fidesz egészségügyi kabinetjének vezetője szerint a fejetlenség csak szigorú állami kontrollal orvosolható. Fölülvizsgálnák továbbá, hogy a forráshiányos önkormányzatok képesek-e megfelelni intézményfenntartói felelősségüknek. Pusztai Erzsébet szerint hosszú távú politikai alkura lenne szükség. E nélkül az egészségügy jövőképe csak hitvitákról szólhat.
