A munkanélküliek ráadásul csak úgy jönnek, mennek. Ha éppen hosszabb időtartamra szól a járadék (mint az előző szocialista-liberális kormány idején), vagy átképzést, esetleg az elhelyezkedéshez valamilyen támogatást remélhetnek (mint ezzel a jelenlegi kormányzat kísérletezik), akkor benn maradnak vagy visszalépnek a regisztrációba. Ha szűkülnek a támogatások, rövidül a járadék időtartama (mint történt ez a Fidesz regnálása idején), akkor eltűnnek.

De még ha csak az egyszerű munkavállalók lennének a munkaerőpiac szereplői! Csakhogy ott vannak a vállalkozók is, akik előszeretettel sorolják, hogy mi minden lendítené föl a gazdaságot. Igaz, az egyik a kutatás-fejlesztés támogatására esküszik, a másik a jó infrastruktúrára, a harmadik a gyenge, a negyedik pedig az erős forintra. Egyben azért többnyire nincs vita közöttük: minél kevesebb a közteher, annál többen találhatnak maguknak munkát.

Nem igazán ékes példa minderre az 1998-2002 közötti időszak, amikor 17,5 százalékkal nőtt a gazdaság és öt százalékponttal csökkent a járulék - mert az egyösszegű egészségügyi hozzájárulás megduplázásán azért a csökkentés felét "behozta" az akkori kormányzás - és ehhez képest nem nőtt elég intenzíven, csupán négy százalékkal a foglalkoztatás. Ráadásul a növekmény több mint fele egyetlen évre jellemző - 1998-ra -, amikor még csak ígéretek szintjén esett szó járulékcsökkentésről.

Így talán némely halvány kétely felmerülhet, hogy tíz százalékpontos járulékcsökkenés valóban hozza-e az ígért 200 ezer munkahelyet. Különösen annak tudatában, hogy ez a mérséklés nagyjából egy százalékponttal csökkenti a termelés teljes költségét. Kérdés tehát, hogy - ha a vállalkozók teljes egészében odaadják a vásárlóknak, amit a munkaerőköltségen megnyernek - ez az egyszázalékos árcsökkentés elég-e ahhoz, hogy mintegy 20 százalékkal növeljék forgalmukat.

Az sem mindegy persze, hogy kikből rekrutálódik ez a kétszázezres sereg, hiszen az átlagnál jóval jobban keresőknek kell lenniük ahhoz, hogy járulékaikkal a kieső bevételt pótolják. A mostani munkanélküliek közel felének szakmája sincs - ők tehát aligha alkothatják e sereget.

Az újonnan belépő kormánynak, amely egyik napról a másikra ígéri harmadolni a munkáltatói járulékterheket és 200 ezerrel csökkenteni a munkanélküliséget, ezen intézkedései mellett csak három apróságról kell gondoskodnia: legyen azonnal munkára fogható, magasan képzett, "tartalékban lévő" szakembergárda - érdekes, a vállalkozók most éppen hiába keresik -, és legyen tumultus a pultok előtt, portékájukra vágyva. A harmadik, szinte már jelentéktelen feltétel egy kis világgazdasági konjunktúra, aminek a pannon tigris (hogy egy Kóka János-i kifejezéssel is élhessünk), azaz hazánk a motorja.