Ez így nyilván erős túlzás; de a megfogalmazás azért meglehetős pontossággal jellemzi a kialakult helyzetet északi szomszédunknál. Mindenekelőtt persze a némiképp művi úton előállított dilemma arra utal, hogy a kampány már be is indult. És bármikor szólítsák is a következő pár hónapban a szlovákiai választókat az urnákhoz, annyi máris bizonyos, hogy a vallási értékek és a katolikus egyház e világi szerepe hangsúlyosan jelen lesz majd a pártok által kínált étlapon és a szavazók fejében.

Ez mindenképpen szokatlan dolog a mai Európában. Szlovákiában viszont nem annyira. Hiszen a tisói "papköztársaság" hagyományai (vagy legalább ezeknek egy hányada) hozzátartoznak a szlovák államiság politikai tradícióihoz, még ha erről nem nagyon esik is szó. A katolikus egyház és vallás pedig földrészünkön kevés helyen olyan befolyásos erő, mint Szlovákiában. Ezért aztán érthető, hogy a magukat kereszténydemokrataként azonosító pártok már jó ideje domináns kormányzati pozícióban vannak Pozsonyban. A kipattant válság viszont nyilvánvalóvá teszi, hogy az említett erők egymással is harcban állnak. Vérmesebbik felük az adott körülmények között lehetőséget lát arra, hogy a Vatikán számára kedves témákat - mindenekelőtt az abortuszt vagy a mesterséges megtermékenyítést - beemelje a választási hadjáratba.

Erről van szó ugyanis. Hiszen a koalíciós válságot kirobbantó törvénytervezet egyik cikkelye arról rendelkezne, hogy a lelkiismereti szabadságot a "katolikus tanítások szerint" lehet majd alkalmazni Szlovákiában. E megfogalmazás még a mérsékelt kereszténydemokratának tekintett Dzurindánál is kicsapta a biztosítékot. A más vallású és ateista szlovák polgárok pedig tömjénszagot éreznek a levegőben, és a liberális szabadságjogokat kezdték félteni a Hrusovsky-párt által jegyzett tervezet miatt.

Nyilván nem teljesen alap nélkül. Más kérdés, hogy a kisebbik kereszténydemokrata párt vezetőinek vélhetően főként a szavazatmaximálás lehetőségei járhattak a fejükben. Pártjuk leszerepelt a legutóbbi helyi választásokon, és jó ötletnek tűnt számukra, hogy egy alapvetően katolikusnak látott országban megpróbálják még magasabbra emelni a keresztet a hívő szavazók tömegei előtt.

Szándékuk visszafelé is elsülhet. Vannak arra utaló jelek például, hogy a vitathatatlanul katolicista ihletésű tervezet nemcsak a hívők választási mozgósítására lehet alkalmas, hanem a szabadságjogait féltő másik tábor sorainak zárására is. Mindenesetre igen szerencsétlen dolog lenne, ha egyfajta vallásháborúvá fajulnának a parlamenti választások Szlovákiában. Erre van esély, de nem törvényszerű, hogy így legyen. Dzurinda kezére játszik, hogy radikális kereszténydemokrata ellenfelei máris túlzásokba bocsátkoznak vele kapcsolatban - egyebek között "hitszegő embernek" nevezve őt. Igaz, egyáltalán nem lenne meglepő, ha a kampány előrehaladtával ennél jóval drasztikusabb sértéseket is egymás fejéhez vágnának majd a lendületbe jövő szlovák politikusok.