Duray Miklós szerint, ha a pártvezetés nem lesz képes önreflexióra és lényeges változtatásokra, akkor az idei, szeptemberi országos képviselőházi választásokon a tavalyinál is nagyobb csalódást okozhatnak. Több szlovák szociológushoz hasonlóan az ügyvezető alelnök is leginkább azzal magyarázza a felvidéki magyarság passzivitását, hogy többségük az MKP által is támogatott, olykor drasztikus társadalmi reformok veszteseinek érzi magát. Lapunknak nyilatkozva markáns példát is említett: - Kétségtelenül nagy eredmény, hogy számos dél-szlovákiai faluban a szlovákiai magyar kormánytagok hathatós és jogos közbenjárására bevezették a víz- és a gázvezetéket. Ám sok helybeli lakos ennek sem tud örülni, mert képtelen fizetni a méregdrága díjakat - mutatott rá.

A legújabb felháborodást az váltotta ki, hogy hiába MKP-tag az agrárminiszter, Szlovákiában a négy cukorgyár közül elsőként a rimaszombatit zárják be. Abban a gömöri régióban, ahol több mint harmincszázalékos a munkanélküliség.

Olykor a szlovákiai magyar párt egyértelmű sikerei sem látszanak annak. A három és fél évvel ezelőtti kiemelkedően jó választási eredményeknek, majd a szlovák koalíciós partnerek támogatásának is köszönhetően sikerült életre kelteni a révkomáromi Selye János Egyetemet, amellyel valóra vált a felvidéki magyarság több mint nyolc évtizedes álma: az anyanyelvi oktatási rendszer létrejötte az óvodától a felsőoktatási intézményig. Ám ebbe az örömbe is egyre több üröm vegyül. Akadozik az új felsőoktatási intézményben meghirdetett szakok akkreditációja. Jelenleg két helyen is folyik (Révkomáromban és Nyitrán) anyanyelvi pedagógusképzés. További két városban (a pozsonyi Komensky Egyetemen és a besztercebányai Bél Mátyás Egyetemen) is működik magyar tanszék. Úgy, hogy a négy szellemi műhely képtelen szót érteni abban, hogy hol, mire szakosodjanak.

Időről időre morális gondok is borzolják a kedélyeket. Többen figyelmeztetnek arra, hogy az MKP csaknem nyolcesztendős kormányzati szerepe óta felhagyott a szlovákiai magyarságot tömöríteni és közösségi célokért aktivizálni képes értékpolitizálással. Helyébe gyakran bizonyos csoportok másokat kirekesztő érdekérvényesítése lépett. Elsősorban a helyi és a regionális szervezetekben, ahol több kisvárosban valóságos kasztok alakultak. Mindez érthetően a tagság felháborodását és a közügyektől való elfordulását vonja maga után.

Több szlovák politológus szerint az MKP mostani válságának további oka az, hogy felszínes etnikai témákkal már aligha képes toborzót fújni. Immár Vladimír Meciarral sem lehet riogatni. A nemzetiségi viszálykodások legalábbis ezekben az években elcsitultak Szlovákiában. Igaz, bármikor feltörhetnek. Ám jelenleg a felvidéki magyar gyalogpolgár - akár csak szlovák és más nemzetiségű sorstársa - leggyakrabban a súlyos megélhetési és egyéb szociális gondokkal szembesül. Amelyekre jelenleg képtelen gyógyírt kínálni a Magyar Koalíció Pártja. Márpedig a nagypolitikának olykor már a nemzetiségének is hátat fordító polgárok bizalmát, választási kedvét csak vonzó regionális és kistérségi programmal, a valós társadalmi helyzet felismeréséből adódó stratégiával lehet visszaszerezni. Nem utolsósorban pedig az európai értékrendre épülő kisebbségi törvény elfogadásának és a kulturális autonómia valóra váltásának határozott szorgalmazásával. - Bizony a választókért immár nekünk is harcolni kell - jelentette ki a minap Bugár Béla pártelnök. Felismerve, hogy befellegzett az MKP kényelmes pozíciójának.

Pozsony, 2006. február

Duray Miklós