"Függetlenül attól, hogy Szabó most azt állítja, jelentései csak megtévesztették a rendőrséget, és hasznosak voltak azoknak, akikről írt, minden, még a legártatlanabb jelentés is egy hálózat része volt, amelyet az áldozat köré szőttek, és ezért sose lehet tudni, hogy mekkora volt a felhasználási értékük" - írta Babic, a Belgrádi Egyetem magyar tanszékének nyugalmazott vezetője a legolvasottabb belgrádi lap kulturális rovatában megjelent, "exkluzív" jelzővel ellátott kommentárjában.

Az író szerint talán nem lesz hatással Szabó filmjeinek értékére a rendező körül kialakult helyzet, de fontosabb ennél, hogy egy rezsimben ő privilégiumokat élvezett, folyamatosan forgathatott, míg ilyen lehetősége nem volt azoknak, akikről írt.

"Szembetűnő volt, ahogyan Szabó a legújabb időkben egyre inkább az erkölcsbíró pozícióját foglalta el, és csorbíthatatlan tekintélyként mutatkozott a társadalom etikai dolgainak megítélésében. De most fordult a kocka, a folt megállíthatatlanul terjed és emészt" - írja Babic.

A magyar filmrendező múltja miatt fellángolt vitákkal kapcsolatosan megjegyezte, hogy a magyar értelmiség sehogyan sem fogja fel, hogy a XX. század Kelet-Európában felőrölte az individualitást, az értelmiség petíciói pedig csak a korábbi idők sápadt reflexei.

"...vannak olyanok, akik azt hiszik, hogy az oroszok távozásával Magyarország lemosott magáról minden bajt. De a zuhanás mélysége,- amelyről az Oscar-díjas Szabó legújabb esete is tanúskodik - még sokáig botrányokat fog okozni, kiváltképpen, amikor ismert nevekről van szó" - írta a nyugalmazott tanszékvezető. Rámutatott arra, hogy a magyar kultúrának vannak nagy példaképei is, amelyekkel büszkélkedni lehet: Bibó István, Szabó Lajos, Márai Sándor és Hamvas Béla - mind olyan nagyságok, akik erkölcsi színvonalat jelentenek, de a közvéleményt mindig jobban érdeklik az időszerű botrányok, mint a tartós értékek.

Sava Babic végül rámutatott arra, hogy Magyarországon mégiscsak történik valami, megnyílnak a dossziék, napvilágra kerülnek egyes emberek, ismertté válik tevékenységük. Ezzel szemben Szerbiában érintetlen marad a hálózat, a balkáni "kémszindróma" az élettől elrugaszkodott komédiává fajult, a besúgók továbbra is az állam tartópilléreiként, a nemzet megmentőiként mutatkoznak, nem pedig olyanokként, akik jelentéseket írtak barátaikról, szomszédaikról és ellenfeleikről.

(MTI)