"Ha más nincs, jöjjön a ministráns" - mondták a többiek, és a nem egészen tizenöt éves fiú nagyszerű védései is hozzásegítették a Bányászt a 2-1-es győzelemhez.

A tinédzsert Grosics Gyulának hívták.

Hat évvel később már a válogatottban debütált, nagy csapatba került a kiscsapatból (a MATEOSZ-ból). Aztán a Teherfuvar kapusaként kétszer is kivédte Puskásék szemét - az aranyérmes Honvéd az 1949/50-es évadban egyszer sem tudta legyőzni a "szállítókat"! -, ennek nyomán a következő szezonban már bajnoki címet ünnepelhetett a zsenik között Kispesten.

Pályafutása minden részletének felidézésére persze nem alkalmas egy újságoldal. Tudja ezt ő is: az 1960-as évek elején könyvet jelentetett meg Így láttam a kapuból címmel.

Volt mit megfigyelnie...

Nyolcvanhatszor játszott a válogatottban (egy ország fújta fejből, hogy Grosics - Buzánszky, Lóránt, Lantos, vagy hogy Grosics - Mátrai, Sipos, Sárosi), három világbajnokságon szerepelt, az 1952-es olimpián győztes és az 1953-ban az Európa Kupát az olaszok elleni római stadionavatón 3-0-lal elhódító csapat tagja volt. S olyan fantasztikus meccseken állt még a háló előtt, mint a 6-3 és a 7-1 (kell-e mondani, hogy az angolokkal szemben?), vagy a svájciak elleni 8-0, amelyen védenie ugyan nem kellett, viszont - hetvenezer néző társaságában - közelről élvezhette társai ragyogó játékát.

De nem mindig járt ilyen szerencsével. Amikor 1962 októberében, ötperces aznapi játék után visszavonult, a magyar csapat a jugoszlávok elleni, több mint három évtizedes veretlenségének is búcsút mondott. S az a három vb... Ötvennégyben sokan őt okolták a berni 2-3-ért, jóllehet az NSZK elleni döntőt a 2-0-ás vezetés után mindent kihagyó csatárok vesztették el. Ötvennyolcban odaajándékozta a labdát
a walesi Medwinnek, majd '62-ben beszedte Scherer lövését, ám a támadók a csehszlovákok ellen legalább annyi helyzetet puskáztak el, mint a nyugatnémetekkel szemben.

Egyébként pedig mit kell itt magyarázni? Aki ennyiszer lehetett válogatott, az nyilvánvalóan tudott "valamit".

A ma nyolcvanéves Grosics Gyulát a kapus poszton igazán nem kell védeni...