"Be voltunk tojva" - summázta az ötvenhatos forradalmat követő megtorlások korszakának hangulatát Rózsa János, Szabó István legújabb filmje, a Rokonok producere, aki rendkívül bátor tettnek minősítette, hogy Szabó és Kézdi-Kovács "hülyeségeket jelentettek", amiből senkinek semmi baja nem lett. (Szabó tartótisztjének feljegyzései ezt nem igazolják: ezek szerint további beszervezéseket, megfigyeléseket alapoztak meg a jelentések.) Az osztály összetartását bizonyítva, Rózsa hangsúlyozta: a három különálló jelentésben leírtak között nem voltak ellentmondások. Arról nem szólt, ki volt a harmadik jelentő. Mivel a sajtótájékoztatón nem volt mód kérdezni, arra sem tudtunk választ kapni, hogy ki és mikor kérte ki és vetette egybe a jelentéseket. Azt viszont Rózsa megköszönte a sorsnak, hogy Damoklesz kardja nem az ő nyakára esett.

- Nagyon sajnálom, nem volt meghatalmazásom rá - az Oscar-díjas Szabó István ezzel indokolta, korábban miért nem beszélt ügynökmúltjáról; ha beszélt volna, "ugyanezek a nevek és cselekmények kerültek volna terítékre, az pedig egy III/III-as akció lett volna".

Azt Kézdi-Kovács Zsolt sem tervezte, hogy a nyilvánosság elé áll. Mint mondta, amit tettek, egymás és természetesen önmaguk védelmében tették. Abból pedig, hogy jelentéseket írt, neki semmilyen előnye nem származott, és reményei szerint baja sem történt senkinek.

"Mindig a falakig mentek, és néha be is verték a fejüket" - jegyezte meg az egykori osztálytársak főiskola utáni filmes karrierjét elemezve Elek Judit; "a legmesszebb mentek abban, hogy elmondjanak valamit arról, mi a hatalom és a zsarnokság". Kármentőné Singer Éva pedig arról beszélt, hogy a főiskolán többen is írtak jelentéseket; közülük Szabó és Kézdi-Kovács szerencsések voltak, mert megcsinálhatták filmjeiket, amelyek tanúskodnak mellettük, s minden filmkockájuk igazolja őket.

Ahogy a sajtóban, a neves filmesek ügynökmúltja még a Millenáris Teátrum büféjében is élénk vitát váltott ki. Egyesek szerint "nem volt más választásuk", mások viszont azzal érveltek: "akkor mások miért mondhattak nemet?". Végül elhangzottak olyan vélemények is, amelyek szerint az ellenszegülésnek és az együttműködésnek egyaránt meg kellett fizetni az árát.

Szabó István tegnap úgy fogalmazott: sokan megkérdezték tőle, miért nem beszélt eddig az ügynökmúltjáról.A válasz: mert nem volt rá meghatalmazása. Lapunknak múlt szombaton azt nyilatkozta, életre szóló eskü kötelezte, hogy ne beszéljen a történtekről, "de eltelt majd ötven esztendő, megváltozott a rendszer". Kérdés, hogy ki(k)hez kötötte az eskü a rendszerváltást megelőzően? Továbbá majd' ötven év elteltével vajon ki lehet még meghatalmazó, ha a III/III-as BM-csoportfőnökség a rendszerváltással jogutód nélkül megszűnt?

Kármentõné Singer Éva, Rózsa János, Kézdi-Kovács Zsolt és Elek Judit Szabó István mellett