"Ha nem működök együtt velük, az a minimum, hogy a főiskolára soha többet nem tehetem be a lábam" - írja az Élet és Irodalom (ÉS) ma megjelenő, Jelentek című cikkében Kézdi-Kovács Zsolt filmrendező. "Tudtam, hogy végig kell csinálni, ahogy lehet, és azt is tudtam, életem végéig gyűlölni fogom őket ezért, az egész rendszert" - vallja Szabó István filmrendező egykori évfolyamtársa és barátja, aki még 2002-ben írta meg a cikket, amelynek publikálására az időt most látta elérkezettnek.

Kézdi-Kovácsot, Szabó Istvánt, valamint az évekkel ezelőtt elhunyt Kardos Ferencet, a Színház- és Filmművészeti Főiskola elsőéves hallgatóit egyszerre tartóztatták le 1957 februárjában, a Petőfi Színházban. Kézdi-Kovács visszaemlékezése szerint pisztolyt nyomtak az oldalához, majd a Deák téri rendőr-főkapitányság pincerendszerébe vitték, ahol többször kihallgatták.

- Semmi rendkívülit nem csináltam a forradalom alatt... Nem harcoltam, gyáva voltam, jóformán nem vettem részt semmiben - írja Kézdi-Kovács, feltételezve, hogy az 1957 márciusára tervezett újabb megmozdulásoktól tartva nyúltak a hatóságok a "preventív megfélemlítés" eszközéhez. Végül aláírta a nyilatkozatot. Kézdi-Kovács megerősíti: Szabóval és Kardossal soha nem beszéltek a beszervezésükről.

Kézdi-Kovács Zsolt bevallása szerint ügyelt rá, hogy a presszókban és a konspiratív lakásokon folytatott beszélgetéseken senkinek ne ártson. Igyekezett általánosságokban beszélni, az időt húzni, mellébeszélni - de hogy konkrétan kiről mit "jelentett mellé", arra "nem emlékszik". Ez lényegében egybecseng Szabó korábbi nyilatkozatával: védték osztálytársukat, a budapesti pártszékház '56-os ostromában fegyverrel részt vevő Gábor Pált. Kézdi-Kovács azt is írja: féltette a karrierjét.

Mindkettejüknél hasonló körülmények között zajlottak a konspirált találkozások is a tartókkal: Szabó szerint tisztje autóval vitte egy lakásra. "Kulccsal nyitotta ki az ajtót, a névtáblán az egyik tanárom neve szerepelt. A szobában elő volt készítve két csésze, egy termosz tea, papír és toll." Kézdi-Kovács így fogalmaz az ÉS-ben: "Amikor a címet mondta, elöntött a hideg víz: a főiskola akkori igazgatójának a neve volt..."

A nyolcvanas évek elején Kézdi-Kovácsot ismét megkeresték, hogy "elevenítsék fel a kapcsolatot", ám az immár híres rendező ezt elutasította.

Kézdi-Kovács az Origónak a Szabó-ügyről annyit mondott: "Anélkül, hogy az egész történetet ismernénk, (...) én nem akarok erről semmit mondani. Ötven évvel az események után nagyon nehéz mindezt megítélni, ráadásul nem láttam, hogy a mechanizmus működtetői közül bárkit is felelősségre vontak volna. Márpedig addig senkinek sincs joga ítélkezni a beszervezettek felett."

Kézdi-Kovács Zsolt - A 80-as évek elején ismét megkeresték, hogy "elevenítsék fel a kapcsolatot".