Ezek a politikacsinálók a legszívesebben a háttérbe húzódnak, ezért – mint Zsolt Péter szociológus a "Hogyan 'csinálják' a politikusokat?" című konferencia bevezetőjében elmondta – az MPK megtiszteltetésnek tekinti, hogy ezúttal néhányan mégis kötélnek álltak. „Cserébe” a vendégek ígéretet kaptak, hogy nem konkrét megbízásaikról, konkrét tanácsaikról, eseteikről kell beszélniük, hanem „általánosságban” arról, hogy milyen módszerekkel kondicionálják politikus-megrendelőiket.

A méltányos közbeszéd és közgondolkodás erősödése szempontjából – ami az MPK felvállalt célja – elsősorban az tűnik lényegesnek, hogy mennyiben felelősek ezek a háttéremberek a képviselők és képviseltek közötti viszonyért – torzulásaiért vagy éppen javulásáért.

Jobb- és baloldali szabók országa

A politikusnak öltözködésével is alá kell támasztania mondanivalóját, ami persze nem azt jelenti, hogy „baloldalinak” vagy „populárisnak” kell öltözni – mondta Schiffer Miklós stylist. - Igaz, korábban nem gondolta volna, hogy a politikai verseny még az öltözködést is átpolitizálja. Lassan már jobb- és baloldali szabók is lesznek, és a nyakkendő színét sem lehet a pártszínektől függetlenül kiválasztani.

A stylist úgy látja: a politikusok jól- vagy rosszul öltözöttségéért a politikusnak és a tanácsadónak is megvan a maga felelőssége. Schiffer Miklós kevés jó példát tudott említeni – miniszterelnökeink közül Medgyessy Péter és Gyurcsány Ferenc is jól öltözik, és a stylist szerint, amikor miniszterelnök volt, Orbán Viktor is jól öltözött volt.

A politikai elit nagyobb része azonban nehezen vehető rá öltözködésének javítására.
Köztársasági elnökeink például nem szolgálnak jó példával – mondta a stylist. Az ok talán valamiféle rosszul értelmezett szerénység, vagy személyiségüknek az életkorukból következő megállapodottsága lehet. Szokásaik alig alakíthatók De más példával is alátámasztotta, hogy a politikusok nehéz emberek.

Schiffer Miklós egy alkalommal elvállalta az egyik parlamenti párt megbízását, hogy tartson bevezető előadást képviselőinek. A pártból ketten jöttek el, „két, amúgy is jól öltözött vidéki tisztségviselő”. A többiek, a parlamenti frakció tagjai nyilván úgy gondolták, ők képviselők, tehát tudnak öltözködni – mondta Schiffer. A frakció összképe azonban a stylist szerint nem erről árulkodott: „erős tsz-iroda benyomást keltettek, a hölgyek egy része szőnyegnek öltözve, mások tapétának, tésasszonyosan". A férfiak ugyan öltönyben jártak be a parlamentbe, de öltöny és öltöny között is nagy különbség van: a járművek világából kölcsönzött hasonlattal ez az öltöny a Polski Fiat alatt is a roller. A politikusokról gyakran mondják, hogy olyanok, mint az ország, pedig ez így nem igaz: öltözködés szempontjából „alulteljesítenek” – foglalta össze élményeit a stylist.

Miért fontos egyáltalán, hogy a politikus hogyan jelenik meg? – folytatta Schiffer Miklós. – Annak a világos jele ugyanis, hogy mennyire foglalkozik azzal, hogy választóiban mi kelt jó benyomást.

Schiffer Miklósnak volt azonban bíráló szava a szakmájában dolgozó szakértőkről is. A tanácsadó hibája ugyanis, ha a politikusnak azt javasolja, mikor vidékre mennek: „vigyázz, ne öltözz túl!” Így kerülnek elő az acryl-pulcsis, téeszelnök fazonra igazított politikusok, a saját megszokott stílusokat „sportosra” igazító vezetők a vidéki helyszínre begördülő autókból. Az öltözködési tanácsadók gyakran elfelejtik azt a szabályt, hogy az az igazán jó, ha a politikus folyamatosan magát tudja adni, tanácsadójától megkapja azt az illúziót, hogy ő választotta az öltözékét, miközben alapvetően átalakul, elhagyja rossz beidegződéseit. Ha pszichológusként is jól dolgozik a stylist, kliense új bőrében elkezdi jól érezni magát.

Rosszul dolgozik azonban a tanácsadó, ha a politikus éles stílusváltása negatív reakciót vált ki a közönségből. Nekem ez már sok – mondta Schiffer Miklós Orbán Viktor legutóbbi stílusváltásáról. Nyilvánvaló, hogy ez a váltás tudatos, a választók egy csoportját megcélozzák vele. Schiffer azonban utalt a 2002-es választások küszöbén megrendezett Orbán-Medgyessy vitára, ahol Medgyessy „bankelnöknek” öltözött, Orbán Viktor viszont valamilyen barnás öltönyben jelent meg. Schiffer később olyan megjegyzéseket hallott a tanácsadók köréből, hogy a miniszterelnök „ezzel a vidéknek üzent”. Miért? Mert ez a föld színe? Ki találja ki ezeket? – tette fel a költői kérdést Schiffer Miklós.

„A tanács megfogadása egy csoda”

A kliens dönt, a teljes felelősség az övé, akkor is, ha pontosan követi a tanácsot – szögezte le Németh Erzsébet kommunikációs szakértő, aki politikusok kommunikációs, lelki felkészítésében szerzett gyakorlatot. – A tanácsadás alapelve, hogy annak, aki a tanácsot adja, egészen más a szerepe, mint a politikus kliensé. A kliensnek van mandátuma, és dönthet úgy is, hogy nem fogadja meg a tanácsadó szavát.

Ennek tudatában nincs helye a tanács rátukmálásának sem: meg kell várni, amíg a kliens maga kér a tanácsot – fűzte hozzá Németh Erzsébet. – Figyelem a szerepléseit, látom, hogy a vesztébe rohan, de nincs mit tenni. Amíg ő maga nem kér segítséget, nem lehet vele elfogadtatni, hogy bajban van.

Így érti a kommunikációs tanácsadó azt a tapasztalatát, hogy „a tanács megfogadása egy csoda.”

Ha mindez igaz, akkor a választó nem okolhatja a háttérben maradó tanácsadókat, ha gondja van politikusaival. Németh Erzsébet azonban a kommunikációs tanácsadó néhány dilemmájába is beavatta a hallgatóságot. A tanácsadó ugyanis, ha a felelősség oroszlánrészét nem is kell vállalnia, azért komolyan ronthat a politikus teljesítményén, ha óvatlanul nyúl bele a kliens személyiségébe.

A politikus szeretné sürgősen megtudni, hogy milyen technikákkal uralhatja egy vitában az arcjátékát, hogyan rejtheti el önelégültségről árulkodó mosolyát, hogy kerülje el, hogy zavarba jöjjön, hogy szorong, vagy éppen azt, hogy látszódjék rajta: maga is tudja, hogy nem mond igazat.

A trénerek minden ilyen kérésre tudnak valamit tanácsolni. Egy-egy mozdulat, gesztus, technika besulykolása, a beszédritmus mesterséges lelassítása gyors eredményt hozhat. A tanácsadók között azonban „látens vita” folyik erről. Németh Erzsébet szerint veszélyes egy-egy ponton belebarkácsolni az emberi személyiség bonyolult rendszerébe. A politikus, ha elsajátítja a javasolt egyszerű technikát, azzal elvesztheti önmagát, lemerevedhet, csökkenhetnek képességei.

A kommunikációs tanácsadó felelősségét tehát Németh Erzsébet abban látja: nem szabad túl egyszerű tanácsokat adni. A tanácsadónak kliense személyiségéből kiindulva, közösen kell megtalálni a hozzá közel álló megoldásokat, hogy az új technikákat alkalmazva politikusként ne veszítse el hitelét.

Élet-halál urai képzettség nélkül?

A rendszer félresikerültsége „rontotta el” a politikusokat, vagy a politikusok félresikerültsége tette ilyenné a rendszert? – indította előadását Horváth Csaba pécsi politológus. Ebből az indításból azonnal kiderült, hogy Horváth Csaba politológusi alapállása: a politikusokkal baj van. Ezért indították el a pécsi egyetemen a politikusképzést.

Nagy problémának érzi, hogy a politikus „szakma” gyakorlásához nem kell semmilyen képesítés – pedig „élet-halál urai”. A politikusok szakmai hozzáértésével is, a politikai gyakorlatban tapasztalt magatartásukkal is gond van. A pécsi egyetemen Horváth Csaba vezetésével most indult – egyelőre 120 órás - politikusképzésben ezért a politikai etika, a közbeszerzési jog és például az ehhez szorosan kapcsolódó büntetőjogi alapismeretek mellett személyiségfelmérő politikai tréninget is beiktattak. Horváth Csaba azonban továbbmegy: pszichológiai alkalmassági tesztnek is alávetné a politikusokat.

Arról, hogy a pécsi politikusképzés hoz-e érzékelhető változást az új nemzedékekben, egyelőre semmit sem lehet mondani, de Horváth Csaba arra hivatkozik: ahogy más értelmiségi hivatás esetében is, a szakmai képességek gyakorlati megszerzését a politikusnak is mindenekelőtt tanulással kell megalapoznia. Horváth Csaba nem tért azonban ki arra, hogy mekkora jelentősége van a politikusokat képző szakemberek tudásának - pedig a mesterek tudásától függ, hogy milyen változásokat alapozhatnak meg ezek a tanárok a politikusok új nemzedékeiben.

A politikus dönt

Nincs itt semmi ördöngösség. Ugyanaz történik a politikában, mint a piaci szférában – ez volt a fő gondolata Sztaniszláv András kommunikációs tanácsadó előadásának, aki üzleti klienseknek és politikusoknak is ad kommunikációs tanácsokat. – Egy jelentős különbség azért van: a politikus egészen más környezetben működik, és az üzletemberekkel ellentétben a nyilvánosság előtt tevékenykedik, ismert személy.

Sztaniszláv András érzékelhetően tartózkodott akár a politikusok, akár a magafajta háttéremberek karakteres értékelésétől. Azt hangsúlyozta, hogy – akárcsak a megcélzott piaci szegmens meghódítását megtervező üzletember – a politikus is arra kíváncsi, mit akarnak tőle „megvenni”, látni, hallani a „vevői”. A tanácsadó javaslatot tehet, hogy mi legyen hangsúlyos, a stáb marketinges módszerekkel „kiméri”, hogy mi lenne szimpatikus – de a politikus dönt.

„Igen, amit mi csinálunk, az olyan, mint a szappaneladás, illetve az üzletépítésnek a stratégiai része” – mondta Sztaniszláv András.

Óvatosság vagy tanácstalanság?

Az MPK vendégei a beszélgetés során következetesen kerülték a kényes témákat. Érthető, hogy egy jól sikerült vita kedvéért nem szívesen vesztenének el fontos klienseket. Közvetve, szinte mellékesen azonban felvillantak bizonyos véleménykülönbségek.

Nem volt például teljes összhang a politikus integritásával kapcsolatban. Lehetséges lenne, hogy a tanácsadó kitalálja, hogy az a politikus, aki eddig a polgárt szólította meg, ezentúl a bányászokhoz szóljon, és azt javasolja, hogy a megrendelő ennek így, annak úgy beszéljen, öltözzön, stb.? Nem abnormális ez? – vetette fel Schiffer Miklós. – Talán mégsem lehet ugyanarról három alapvetően különböző dolgot állítani háromféle csoportnak egyszerre.

Németh Erzsébet ebben nem látott ekkora ellentmondást. Nincs abban semmi baj, ha a politikus tanácsadói segítségével célcsoportokat választ ki, és kifejezetten hozzájuk szól. Legyen azonban tudatában, hogy a célközönség a valóságban mindig szélesebb, mint aminek látszik (ennek az igazságnak a figyelmen kívül hagyása miatt pattant ki például a botrány Kövér László "kötelező" beszéde vagy Gyurcsány Ferenc szaúdi focistákat terroristának nevező mondata nyomán).

Egy hozzászóló arra utalt, hogy Schiffer Miklós kétségeivel ellentétben figyelmünk és emlékezetünk korlátjai miatt könnyen el lehet fogadtatni velünk, választókkal, hogy politikusaink egyszerre többfelé beszéljenek. Csak arra figyelünk és emlékszünk, ami érdekel.

Sztaniszláv András annyival egészítette ki ezt, hogy éles különbség van a politikus rövid távú és hosszú távú felkészítése között. A politikus kliensnek, ahogy az üzleti életben is, a tanácsadó „normális körülmények között” a PR-megközelítést javasolja, és a hosszú távú imázsalkotás fontosságát hangsúlyozza. A választások előtt néhány hónappal azonban a rövid távú megfontolásokon, a marketingen van a hangsúly – szögezte le.

Zsolt Péter (MPK) kérdésére, hogy a nagy pártok körül az utóbbi időben mind sűrűbben megjelenő amerikai szakértőkről mi a jelenlévők véleménye, érzik-e befolyásukat, tanulnak-e tőlük szakmai fogásokat, a szakértők elmondták: nem jellemző a magyar „politikuscsinálók” és az egy-egy megbízást itt teljesítő amerikaiak közötti kapcsolatfelvétel.

Horváth Csaba az esetleges amerikai befolyásról sarkosan fogalmazott: Isten őrizzen minket ettől. Ha még süllyedhetünk, ez valóban süllyedést jelentene. Az amerikaiak nem értik az európai politikát. Németh Erzsébet ezzel szemben úgy látta: az amerikaiaktól nagyon is lehet tanulni. Nagyon módszeresek, mintaszerű, ahogy méréseik alapján felépítik és végrehajtatják a kidolgozott terveket.”Mi, valljuk be, slendriánok vagyunk hozzájuk viszonyítva” – mondta. Hozzátette azonban: - A mintaszerű módszertani apparátussal kidolgozott amerikai háttérelemzéseket és következtetéseket „a józan észnek, a magyar tapasztalatnak a végső fázisban kontrollálnia kell”.

Schiffer Miklós tényként szögezte le: a magyar politikai erőtér úgy alakul, hogy egyre nagyobb lehet az amerikai tanácsadók szerepe. A hazai politikai verseny egyre inkább két személy, két párt harcáról szól, ami elüt az európai hagyományoktól. Sokkal inkább hasonlít a politikai verseny amerikai típusára. Magyarország Európa szívében nagyon kezd hasonlítani Amerikához, sokkal inkább, mint a régió legtöbb országa. A politika amerikanizálódásától nem elválasztható módon életmódunk is gyorsan amerikanizálódik. A shoppingolásra éppúgy rákaptunk, ahogy rákaptunk a kétpártrendszer és a pártvezérek összecsapásának ízére.

Zsolt Péternek ehhez csak annyi hozzáfűzni valója volt, mielőtt megköszönte volna a résztvevők gondolatait, hogy azért már mi is tapasztalhattuk, hogy az amerikai tanácsadók sem varázslók. Medgyessy Péter amerikai háttérelemzések alapján állt elő emlékezetes közjogi javaslataival, amelyek szinte azonnal megbuktak a magyar értelmiségi elit ellenállásán. A tanácsadók láthatóan nem számoltak ezzel.

A Méltányosság Politikaelemző Kör a nyilvános konferencia után a Szépművészeti Múzeum falai között a fenti résztvevőkkel megrendezte politikusképzésről szóló konferenciájának második fordulóját is. Ezzel megindította a Múzeumi Esték programsorozatot a Kör, a Szépművészeti Múzeum, és a Földhitel- és Jelzálogbank közötti együttműködés keretében. A külön meghívóval rendelkező vendégek számára aktuális témákról szóló politikaelemző előadásokat tartanak, amit tárlatvezetés követ a legújabb kiállítások termeiben - ezúttal azon a kiállításon, amely a múzeum a spanyol gyűjteményéből és három ország képtáraiból érkezett reprezentatív művekből állt össze. A Múzeumi Esték sorozat folytatódik.

(NOL)

A politikusnak öltözködésével is alá kell támasztania mondanivalóját, ami persze nem azt jelenti, hogy 'baloldalinak' vagy 'populárisnak' kell öltözni' - mondta Schiffer Miklós stylist