Az írás - amely a szerző szerint még 2002-ben készült - részletesen felidézi, hogy 1957. februárjában a Petőfi színházból vitték el "bőrkabátos alakok" Szabó Istvánnal és Kardos Ferenccel együtt a Deák téri rendőr-főkapitányságra.

Két társától elkülönítve, három napig tartották bent. Nem tudta miért vitték el: "semmi rendkívülit nem csináltam a forradalom alatt, nem számítottam arra, hogy egyszer célkeresztbe kerülök. (...) Nem harcoltam, gyáva voltam, jóformán nem vettem részt semmiben" � írta.

Huszonegy éves sem volt, rettentően félt és elképzelni sem tudta, hogy nem járhat többé a filmművészeti főiskolára. "Én sosem voltam nagyon bátor, de itt hiába is lett volna a bátorság. Tudtam azt is, hogy nem lenne erőm sem a veréseket kiállni, sem feladni azt, amit elértem: a főiskolát, a filmrendezőséget" - magyarázta, hogy végül miért írta alá a beszervezési papírt.

Fedőnevet ő választott magának: akkoriban írt egy novellát, a főhős neve, Léva Béla jutott hirtelen eszébe.

Egy ideig próbálta az időt húzni, de megfenyegették, s hét-nyolc hónap elteltével elkezdett jelentéseket készíteni. Mint írja, semmire nem emlékszik, de igyekezett kikerülni a konkrétumokat, mindig általánosságban írt a hangulatról és arról, hogy semmi különös politikai megnyilatkozással nem találkozott.

Egy évig jelentett, majd az összekötője nem jelentkezett. "Valószínűleg legtöbbünkre csak azért volt szükség, hogy a félelmeket növeljék bennünk, mindenkiben" - találgatta szabadulásának okát.

Kézdi-Kovács Zsolt közölte, hogy ő is ott lesz azon a pénteki sajtótájékoztatón, amelyet az akkori főiskolai osztály öt tagja tart, köztük Szabó István.

(MTI)