Tegnap olvastam, hogy a környezetvédelmi tárca szépen kér mindenkit, ugyan már ne hóvirággal ajándékozza meg szeretteit a közelgő Valentin-napon, a nőnapról nem is beszélve. A tavasz hírnöke ugyanis a gátlástalan, kereskedelmi célú gyűjtés (mit gyűjtés, gereblyével, földgyaluval folyó rendszeres irtás) hatására kipusztulóban van. Ráadásul a hóvirágvadászok mindig a legszebb töveket - gyakran hagymástól - szakítják le, így a megmaradó genetikai állomány egyre silányabbá válik. Nem mellékesen az árusoknál lévő csokrok főként a Duna-Dráva menti meg a Bükki Nemzeti Parkból, illetve a zselicségi védett területekről származnak, ami már magában is megér egy misét, mármint az, hogy miként nem tudják a természetvédelem őrei útját állni állítólag legszigorúbban védett területeinken a szervezett és rendszeres garázdálkodásnak. Na de emellett a hóvirág tavaly augusztusban egyedenként tízezer forintos értékkel felkerült a fokozottan védett fajok listájára, vagyis szigorú védettséget kapott. Ezek szerint akik olyan virágokat árulnak, melyeknek eredetéről nem rendelkeznek igazoló papírral - márpedig hazánkban vajmi kevés hóvirágot termesztenek kertészetekben -, azokat súlyos büntetéssel lehetne az érvényes törvények értelmében sújtani. Ehelyett mit látunk: a tárca eseng, az illetékes szerv pedig minden bizonnyal semmit sem tesz majd, sőt még talán vesz is egy csokorral. Mondjuk húsz szálat, kétszázezer helyett néhány száz forintért. Jó üzlet bárkinek. Mondom, fura ország vagyunk!