Darfur: a tétlenség - tragédia
Májusban meglátogattam egy darfuri falut, amelynek lakói az Afrikai Unió (AU) csapatainak köszönhetően visszatérhettek lakóhelyükre, és viszonylagos biztonságban élhettek. Igaz, ez csak a kezdet volt. A hatalmas terület nagy részén akkor még mindig az erőszak uralkodott, és még több mint egymillió ember élt menekülttáborokban. Az ENSZ segélyakciói nyomán az éhínség és a különböző betegségek áldozatainak száma nagymértékben csökkent. A szudáni kormány és a lázadók között folytak a béketárgyalások. Mindenki abban reménykedett, hogy az év végére megállapodás születik. Biztató volt, hogy az ENSZ Biztonsági Tanácsa (BT) a Nemzetközi Büntetőbíróság elé utalta a Darfurban elkövetett bűncselekményeket. A BT elvi döntést hozott arról, hogy el kell járni azokkal szemben, akik az elmúlt két év kegyetlenségeiért felelősek.
Szeretném azt mondani, hogy mindezek az erőfeszítések sikerrel jártak, de sajnos nem így van. Darfurban még mindig ezreket gyilkolnak meg és üldöznek el otthonaikból. A menekültek száma elérte a kétmilliót, miközben hárommillióan - Darfur lakosságának a fele - a nemzetközi segélyszállítmányoktól függnek. Számos terület kezd annyira veszélyessé válni, hogy a segélyszervezetek sem tudnak oda eljutni. A béketárgyalások még messze vannak a megállapodástól. Az a veszély fenyeget, hogy a harcok átterjednek a szomszédos Csádra is, mely azzal vádolja Szudánt, hogy lázadókat fegyverez fel a területén.
A krónikus pénzhiány ellenére az AU csapatai hősies munkát végeznek, és jelenlétükben az emberek nagyobb biztonságban érzik magukat. De túl kevesen vannak - egy mindössze ötezer fős békefenntartó erő és egy kétezer fős rendőri és katonai megfigyelőcsoport nem elegendő egy Texas méretű területen. Sem eszközeik, sem széles körű felhatalmazásuk nincs arra, hogy megvédjék az embereket, vagy hogy kikényszerítsék a tűzszünetet, amelyet a lázadók, a Janjaweed milíciák és a szudáni kormányerők is rendszeresen megsértenek.
Az Afrikai Unió január 12-én úgy döntött, hogy március 31-ig meghoszszabbítja az AU-misszió megbízatását, és elvi támogatást nyújt ahhoz, hogy még ebben az évben ENSZ-csapatok vegyék át annak feladatait. Ennek pontos időpontjáról még folynak a tárgyalások.
Az ENSZ alapokmánya szerint a BT feladata a nemzetközi béke és biztonság fenntartása. Az ENSZ tagországai tavaly szeptemberben, a történelemben először egyhangúlag elfogadták, hogy az ő felelősségük megakadályozni a népirtásokat, az etnikai tisztogatásokat, a háborús bűnöket és az emberiség elleni bűntetteket. Egyben ígéretet tettek arra, hogy a BT keretein belül lépéseket fognak tenni, ha a nemzeti hatóságok kudarcot vallanak. Darfurban elengedhetetlen az AU-csapatok ENSZ békemisszióval való felváltása. A BT-nek minél hamarabb döntést kell hoznia az ügyben, hogy a váltás a lehető legsimábban mehessen végbe.
Senki se képzelje azonban, hogy a válságot meg lehet oldani egyszerűen azzal, hogy a jelenlegi AU-missziónak "ENSZ-sisakot" adunk. A megfelelő eszközök mellett minden új békefenntartó missziónak széles körű felhatalmazásra van szüksége, amely lehetővé teszi, hogy akár erővel is megvédje a veszélyben lévőket. Ez azt jelenti, hogy a jelenleginél nagyobb, mozgékonyabb és jobban felszerelt csapatokra van szükség. Azoknak az országoknak, melyek rendelkeznek az ehhez szükséges katonai erőkkel, késznek kell lenniük csapataik bevetésére.
Egy ilyen erőt csak hónapok alatt tud felállítani az ENSZ. Eközben az AU-
Végül mindezeken túl a felkelőkre és a kormányra is sokkal nagyobb nyomást kell gyakorolni, hogy tartsák be a tűzszünetet és kötelezzék el magukat az abudzsai béketárgyalások mellett. A késlekedés megbocsáthatatlan. Minden nap emberéletekbe kerül. A tárgyaló feleket emlékeztetni kell személyes felelősségükre.
Egy dolog világos: bármilyen külső erőt is küldünk Darfurba, az csak átmenetileg hozhat biztonságot az ott élők számára. Csak a vezetőik közti politikai megegyezés biztosíthatja jövőjüket, és azt, hogy a kétmillió menekült hazatérhessen.
Kofi Annan
a szerző az ENSZ főtitkára
